Igazság, identitás, tolerancia

A hagyományok tisztelete az első – tette egyértelművé újra a Zsinat csütörtöki ülésén, miután elfogadta a Heidelbergi Káté új fordítását, de elvetette a szöveg csonkítását vagy egy esetleges kiegészítés betoldását.

A kárhozatos bálványimádásról - reformatus.hu

A Magyarországi Református Egyház Zsinata a Heidelbergi Káté új fordítása kapcsán 57:17 arányban leszavazta azt az indítványt, hogy a Káté 80. kérdésére adott válaszban, a katolikus misére vonatkozóan kerüljön zárójelbe a „kárhozatos bálványimádás” kifejezés, valamint a lábjegyzetben így jelenjen meg:  „A kifejezést csak a történelmi hűség kedvéért hagytuk a szövegben. Amit a 16. században a Káté szerzői jónak láttak, azt ma már – mint római katolikus hittestvéreinket bántó kitételt – nem használjuk.” A szöveg maradt tehát a régi. Győzött a maradiság?

New Wave

A május 25-i ülésen elhangzott az Ifjúság 2000 és az Ifjúság 2008 című felmérések ismertetése, melyek alapján kitűnik, hogy erős a fiatalok vallási érdeklődése. Ugyanakkor a fiatalabb generációk nem igazán tudják, hogyan működnek az egyházak Magyarországon. A Csillagpont 2011 kérdőíves felmérésből kiderül, hogy kevés a bizalom a lelkészek iránt. Az egyházat szerintük egy idős asszony szimbolizálja. A fiatalság arra vágyik, hogy aktívabb és dinamikusabb kapcsolat legyen a „nagyegyház” és a „kicsik, azaz a fiatalok” között – szögezte le Szontágh Szabolcs. 

A Zsinaton a fiatalokról - reformatus.hu

"Kicsi vagy te még ehhez!" Sokszor hallottam gyerekkoromban ezt a mondatot. Rossz érzés volt, hogy nem vettek komolyan. Azóta is indulatos leszek, ha valaki a korom, a kevés élettapasztalatom, hiányos ismereteim miatt lenéz, lekezel, nem vesz komolyan. Többször találkoztam ezzel a hozzáállással, amikor a fiatalok egyházon belüli szerepéről, helyéről volt szó. Most azonban (talán) valami változás elindult.

Arccal a harmincas évek felé

Most például tényleg az a legnagyobb bajunk, hogy emléktáblát avattunk fel? Vagy az, hogy hogyan viszonyulunk egy múltbeli eseményhez, ami 60-70 évvel ezelőtt történt? Kétség sem fér hozzá, fontos a múlt, meg is határoz minket, de engedjük, hogy meg is kössön? Hiszen minden ünnepünk a múltról szól, különösen a szobor, kopjafa, emléktábla-állítások és avatások. De tényleg ezek a legnagyobb problémáink? És tényleg arról kell vitatkozni a zsinatnak, hogy a „kárhozatos bálványimádással” mit is kezdjünk a 450 éves káténk ünnepén? Amennyire nem sikerült Kálvin személyét közelebb hozni nemhogy a társadalomhoz, de a gyülekezetekhez sem a Kálvin-emlékévek során, olyannyira nem érzem ezt a kérdést sem aktuálisnak most. Pontosabban, nagyobb bajok is vannak, mint az említettek. ... Mit kezdünk a társadalom folyamatos változásával, a cyber-nemzedék, az Y- és Z-generációk gyökeresen más világ- és egyházlátásával? Nem kellene átalakítani a hittantanítást, a konfirmációt, a tanításunkat? És itt végképp nem arról van szó, hogy hagyjuk el a régit, szolgáljuk ki az igényeket, idomuljunk hozzá a mai modern korhoz, az évenként tapasztalható változásokhoz. Hanem arról, figyeljük-e a társadalom rezdüléseit, változásit, s ahhoz hozzátesszük-e a magunkét. 

Pótcselekvés - Parókia

Arccal a harmincas évek felé - túl sokszor érzem, hogy ez a fő irány az egyházunkban. Értem én, visszatekintünk az eltépett fonal túlvége felé, próbáljuk megemészteni, hogy több évtizednyi diktatúra több évtizednyi gettót jelentett, hazugságokkal, kínos csenddel. Valahogy vissza kellene csinálni, valahogy fel kellene venni azt a ritmust, amit elveszítettünk (amit elvettek tőlünk), és révedünk bele, mi, károlis valákat mormogó bocskais papok, egy elveszített aranykorba, és velünk még pár társ.

"Akkor még voltunk valakik, akkor még hitt Istenben az emberek, akkor még számított a szavunk." Fogalmazzunk másként: akkor még azt a nyelvet beszéltük, amit a társadalom, aztán minket lekapcsoltak, a többi meg ment a maga útján. '89 után pedig azt hittük, visszatérhetünk. A baj az, hogy kicsit visszatértünk, de nem jöttek velünk sokan. Nem lehet kérdés, helyes az igazságtétel, a névtelenített hősök felmutatása, négy évtizednyi torzítás kijavítása. Fontos feladat rendezni a múltat, ismerni, ismertetni. De nem csak ez van nekünk.

Ábel és Uz Bence

Jelen voltak, vagy nem voltak jelen Nyírő József hamvai a hétvégi, székelyudvarhelyi megemlékezésen? – ez a kérés borzolja a kedélyeket azok körében, akik úgy gondolják, Szőcs Géza államtitkár barna bőrtáskája akkora befogadóképességű, hogy akár egy hamvakat tartalmazó urnát is észrevétlenül el lehet benne süllyeszteni. A feltételezések pedig csak szaporodnak, hiszen az újratemetés szervezői tartózkodnak attól, hogy elmondják, hol vannak a hamvak, egyelőre csupán annyit sejteni, hogy a napokban Erdélybe kerültek.

Mi volt a bőrtáskában? - transindex

 

Életében talán sosem kapott ekkora figyelmet Nyírő József. Nem kevesen vannak azok, akik néhány héttel ezelőttig azt sem tudták, hogy élt ilyen nevű ember. És hogy író lett volna. Beavatottak, irodalomtörténészek, családi örökségben továbbélők lopkodták át évtizedeken át a székelység nagy megjelenítőjének műveit. Mert azok tiltva voltak. Kívül rekesztve a kánonon. Máraihoz, Hamvashoz hasonlóan. Műveinek rendszerváltás utáni újrakiadása nosztalgikus külsőbe öltöztetve sem vetett különösebb hullámokat.

Az ember akiben testvére van

Viperákkal és vasrudakkal vertek meg Szabadkán magyar fiatalokat, akik közül az egyik bordatörést szenvedett és kórházban van - közölte az újvidéki Magyar Szó internetes kiadása szerdán. hvg Szabadkán magyar fiatalokat vertek szerb fiatalok

"...megjelent egy 15–20 tagú, szerb fiúkból álló csoport. Odamentek a magyar fiatalokhoz, és annyit mondtak: jobb lesz, ha elmennek, ha nem akarják, hogy baj legyen, hogy megverjék őket. Azonnal el is indultak, de a szerbek üldözőbe vették őket, és két fiút sikerült elkapniuk.  ...rendszeresen "járőröző" fiatalok csoportjáról van szó, akik "vadásznak” a magyarul beszélő fiatalokra, és ha kellő fölényben vannak, megtámadják őket."

Újratemetés

Újratemetés helyett megemlékezést tartottak Nyirő József tiszteletére Székelyudvarhelyen, ahol Kövér László arra buzdított mindenkit, adjon Nyirő-kötetet gyermeke kezébe.

Kövér: A hamvainktól is félnek - index.hu

Mi magyarok valahogy szeretünk újratemetni. Hogy ezt történelmi múltunk okozza-e vagy valami más, azt lehetne elemezni. Be kell vallani, én nem igazán tudok mit kezdeni ezekkel az újratemetésekkel. Félreértés ne essék, nem nagyjainkra való emlékezéssel van bajom, hanem ezzel az újratemetéses gyakorlattal. Miért kell valahonnan x év után kiásni porló maradványokat, és áthelyezni őket valahova máshova? Nem mindegy, hogy az a test, ami már elvégezte a feladatát és bekerült a földbe, hol nyugszik? Engem például abszolút nem izgat, hogy hol lesznek majd elhelyezve a poraim, ha ebből a világból eltávozom.

Nekem száz, Kádár

Nekem, nekünk jó néhányunknak ezért a minap 100 éve született Kádár János uralmából, rendszeréből egyáltalán nem a viszonylagos jólét, létbiztonság emléke maradt meg sírig kísérően, hanem a felnőtt fejjel, „önként és dalolva" véghezvitt őszintétlenség, hazudozás szégyene.

Michnai Attila: Hazugság, Kádár-kor a neved! - Heti Válasz

Iskolásként gyakran mentem szavalni. Ez az időszak még keményen a kádár-rendszerre esett. Mondjuk úgy: az iskola, a falu, a rendszer így használt ki. Kádár szavalója voltam.

Arról, ami a taccsvonalon túl van


Adva van a feladat: keress egy hírt, amire reflektálhatnál. Csakhogy ez a blog vállaltan egyházias, tehát a szerző nem dobhatja félre a naptárat. Ma Pünkösd van. Ám az ismert oldalakat böngészve, ez valahogy nem jön át. Hiába jön a Szentlélek, Ő sem bírja áttörni a magyar populáció ingerküszöbét. Nem lesz az eseményből hír, legfeljebb majd utólag megtudjuk tíz – tíz másodpercben, hogy a történelmi egyházak vezetői hol, miről prédikáltak. Ezért aztán inkább levonom a következtetést: így jártam. Nincs mire reposztolni. Az ismert nem egyházi oldalakon a Pünkösd nem téma. Rendben van, elvégre egy befolyásos oldal nem lehet hittani szócső. De hogy még annyi sem, hogy mégis, Pünkösd minek az ünnepe, az már sok. Ez van. Szabadság. A művelt, keresztyén gyökerű Európában szabad a keresztyénség alapvető ünnepeit illetően is bunkónak maradni. Ez az új hittan. Pünkösd napján lehet mazsolázni a felkínált hírekből, s ha már Lélek nincs, pl. arról mélázni, hogy a Copact Disco miért csak a 24. lett. Nos, ennyit a világnézeti semlegességről. Ez valóban kultúrmisszió. Persze, ez a tény is információ: érzékletesen felmutatja korunk emberének gondolkodási kereteit. Meg kell mondjam, én e szűkre szabott keretek között fulladozom.

Pünkösd

Jövel, teremtő Szentlélek!

 

 

Álomesküvő?

Akár 24 év börtönt is kaphatott volna, de egy napot sem kell rács mögött töltenie annak az amerikai nőnek, aki halálos rákbetegnek hazudta magát, hogy jólelkű emberek adományaiból álomesküvőt és lakodalmat csaphasson.

Rákbetegnek hazudta magát, hogy valóra válthassa álmát - mno.hu

Konyhapszichológia-magazinokban is felbukkanó közhely, hogy hazugságra nem lehet házasságot építeni. A cikkben szereplő hölgy túllépett még ezen is, álomesküvőt akart szervezni magának egy bődületes nagy hazugságra. Ez sem sikerült, nem maradt el a fényrelépés, kiderült minden - az eredmény: a büntetésen, a megbélyegzésen túl még férjét is elveszítette. Ráadásul több van itt ártatlan hazugságnál, hiszen kihasználták mások segítő szándékát, együttérzését. A férjről ne is beszéljünk, gondolom, egy világ omlott össze benne.  Igaz, megmaradt Jessica számára a valóságtól messzire eső rövid időszak az esküvővel, a lagzival, nászúttal. Megérte?

Oldalak