Hogyan mondjam el?

Mi mindannyian kaptunk egy üzenetet, valami fontos hírt, és most már az a kérdés, hogy ezzel mit tudunk kezdeni. Az üzenet átadása a mai kommunikáció fő kérdése. Hogyan lehet úgy megfogalmazni azt, amit el akarunk mondani, hogy a másik ember tényleg meg is értse? Most egy kommunikációs szakembert hallhatunk, akitől azt kérdeztem, vajon hogyan kellene az egyháznak kommunikálnia üzenetét? Tóth Tamás Gábort, a Piliscsabai Református Egyházközség gondnokát hallhatják.

Református Félóra - tebennedbiztunk.hu

Lelkészként a vasárnapi igehirdetésekre és más alkalmakra való készülésem közben is ott forog gondolataim között a kérdés: hogyan mondjam el? Az üzenetet, ami megszólított engem, miközben az igére figyeltem és amiről hiszem, hogy azokat is szeretné megszólítani, akikhez beszélek. De hogyan mondjam el? Úgy, hogy értsék, hogy elérje őket, hogy átéljék azt a csodát: itt most rólam van szó, nekem fontos az, amiről hallok, megszólított emberré váltam.

Miközben számtalan lelkész keresi a választ erre a kérdésre, jól esik arról hallani, hogy vannak olyan nem lelkészek, akik próbálnak segítséget nyújtani abban a tépelődésben és vívódásban, ami a prédikációra való készülődés kihagyhatatlan része. Milyen jó, hogy vannak, lehetnek olyan gyülekezeti tagok, szolgáló társak, akik azokkal a meglátásokkal, tapasztalatokkal, élményekkel, amelyekkel rendelkeznek világi hivatásuk gyakorlása okán, arra késztetnek bennünket, hogy merjünk másként szólni, mint amihez hozzászoktunk és ami bevett gyakorlatunk, legyen bátorságunk új módszereket, ötleteket kipróbálni.

A Kossuth Rádió Református Félóra című műsorában hangzott el egy beszélgetés Tóth Tamás Gáborral, aki elsősorban kommunikációs szakember és nem másodsorban a Piliscsabai Református Egyházközség gondnoka. Hogy miért olyan fontos úgy szólni, hogy az eljusson mindazokhoz, akik tagjai az aktuális gyülekezetnek? Mert vannak olyan alkalmak minden gyülekezetben, ahol nemcsak a szokásos, minden vasárnap rendszeresen templomba járó tagok vannak jelen, hanem olyanok is, akik valami miatt – akár keresztelés, akár temetés után -, de eljöttek és jelen vannak. Az ő esetükben a legnagyobb kérdés, hogy eljönnek-e még egyszer? Kapnak-e olyasmit, ami miatt vágyakozni fognak újból?

Nem igazságos a világ

 „Ha a diszkriminált kölyköknek azt mondjuk, hogy a társadalmi rendszer korrekt, és közben ők igazságtalan dolgokat élnek át, akkor előbb-utóbb elutasítják magát a rendszert, és olyan viselkedésekbe bonyolódnak, amik nem válnak a javukra.” 

 NE TANÍTSD A GYEREKEKNEK, HOGY IGAZSÁGOS A VILÁG! divany

Kényszerpálya vagy szabad választás?

Egy erdélyi fiatalember levelét vitték be húsvét előtt a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Nagy Ignác utcai épületébe a börtönmisszió munkatársai, hogy ott egy fogvatartott felolvassa társainak. (…) „Ha tizenkét évvel ezelőtt valaki azt mondta volna: egy nap Isten gyermekeként bizonyságot fogsz tenni Istenről más országban élő, letartóztatott férfiaknak és nőknek, szembekacagtam volna. És lám, ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges!

Az egyik fő akadály abban, hogy Istenhez közeledjek, éppen a nemzetiségem volt. Roma nemzetiségű vagyok.

A golgotai árfolyam - parokia.hu

A cím sugallata ellenére most kivételesen nem az ország sorsáról és „a” választásról szeretnék írni, hanem egy sok szempontból periférián lévő fiatalemberről, az ő életéről, az ő választásairól. Igazából majdnem hogy azt szeretném kérni, hogy ne is az én irományomat olvassák el, hanem az ő levelét... És akkor mindenki számára világos lesz, hogy nagyon is nem magánügy egy ember lelki élete, megtérése, hogy mit/kit választott kis élete során, hanem kihatással van mindenek előtt szűkebb környezetére, de én hiszem, hogy így az internet segítségével az egész magyar társadalomra és széles e világra is...

 

Háromharmad

Fidesz: 133, Jobbik: 26, MSzP: 20, DK: 9, LMP: 8, Német kisebbség: 1, Független: 1, Együtt: 1
Tájékoztató adatok az országgyűlés összetételéről - Nemzeti Választási Iroda

Aki tegnap este még bírta szusszal, az kivárta, amíg a biztos eredmények megérkeztek, akinek pedig ma korán kellett kelnie, az volt az egyik első dolga, hogy ránézzen a térképre. Sajátjára és az országosra. A reposzt nem rejtette véka alá, milyen kérdéseket tartott igazán fontosnak ebben a kampányban.


 

Ma hajnalban/reggel nem látok tovább egy fájó közhelynél: az élet megy tovább, és sem a kivonulás luxusa, sem az önfeledt örömmámor nem ad felmentést az alól, hogy mi, akik tegnap választottunk, hogyan kormányozzuk tovább a saját kis bárkáinkat. Nekem most kora reggel egyelőre még az a legfontosabb, hogy az ország dolgainak csak egy része dől el a parlamentben. (Ha tévednék, legfeljebb ráfogom a hajnali részegségre.) Nemcsak a kétharmad a nagy felelősség, hanem a mi három harmadunk is.

Sőt, ez a nyakatekert matek azt dobja ki, hogy a szavazók három harmados saját döntései fontosabbak, mint az újrázó kormány két harmada. Mert a mi személyes döntéseinknek nincs ellenzéke. Nekünk nem kellene, hogy legyen kampányszlogenünk, píárunk, egy üzenetünk a külvilág felé, és egy döntési prioritásunk a kulisszák mögött. Egy munkaetika és egy hozzákapcsolt marketing. 

A választások után

...a történelmet nem lehet megállítani...

Schäuble: El kell fogadnunk, hogy egyre több a muszlim - hirado.hu

A választások után, utólag természetesen mindenki okos lesz, s elmondja majd, hogy miért kellett mindennek úgy történnie, ahogyan történt. A tét valóban nagy, mondhatni, ahogyan mondják is: sorsdöntő. Amit az is mutat, hogy a mai választásokat soha nem látott nemzetközi figyelem is kíséri. Ellentmondásos módon, mintha nem pusztán arról lenne szó, hogy milyen kormánya lesz Magyarországnak a következő négy évben (kit érdekel ez a kicsi, és geopolitikai súlyában nem túl jelentős ország?), hanem a küzdelem európai szintű szimbolikus jelentést is kapott. A küzdelem természetesen Európa jövőbeni kulturális identitásáról szól, s mintha az lenne a honi választások jelentősége, hogy a két, leegyszerűsítően konzervatív és liberális világkép küzdelméből melyik kerül ki győztesen. Jelen pillanatban mindenki lélegzetvisszafojtva várja az eredményt. A tét valóban nagy, ám van, ami az eredménytől függetlenül előre megjósolható: választások ide vagy oda, a társadalmat nem lehet lecserélni. Nos, az a helyzet, hogy a liberális európai elit s vele együtt a hazai ellenzék is szembemegy az emberek döntő többségének mentalitásával,vagy hívhatjuk akár népléleknek is.  Lehet ugyan azt mondani, hogy a kormánypártok a népvándorláshoz való viszonyt tették a kampány szinte egyedüli témájává, de az már nem véletlen, hogy ez széleskörű fogadtatásra talált, s nem sikerült ezt a tematikát hatástalanítani.  A nemzetközi figyelem pontosan arra vonatkozik, hogy megmarad-e az európai liberális hegemónia, avagy Magyarország új modellt állít.  Nem mintha Magyarország olyan „erős” lenne, hogy egymagában felülírhatja az uralkodó liberális doktrínát, hanem azért, mert társadalmi szinten érzékelhetővé teszi egy olyan világkép jelenlétét, amely igenis szembehelyezkedik a brüsszeli ideologikus diktátummal, s amely világkép igenis jelen van a nyugati társadalmak mélyrétegeiben is, még ha el is van nyomva. No, ezért ez a nagy izgalom, s nemzetközi figyelem. De mi lenne akkor, ha történetesen az ellenzék győzne?

Holnap ilyenkor

Holnap ilyenkor már javában szavazunk, illene hát egy közéleti blogon, amilyen a reposzt, erről a roppant fontos közéleti eseményről írni. Persze, tudom, hogy a kampány hatodik sebességben száguld, politikai hirdetések, kampányzárók, kiállások és elhatárolódások, telefonos „megkeresések” és botrányok, lejáratások követik egymást, sokunknak (mindenkinek?) már agyára is megy ez az egész. Én most is ugyanúgy várom a végét, mint minden alkalommal, egyfelől kíváncsi vagyok, másfelől tényleg megcsömörlöttem mindattól, amit közélet címen az elmúlt időszakban bemutattak nekünk. 

Mégis, mindezekkel együtt sajnos nem tehetünk úgy, hogy elzárkózunk a világ és a történelem elől, hiszen az életünket nem egy amerikai filmben, hanem a valóságban éljük, Európában, Magyarországon, ott és úgy, ahogyan a Jóisten megadta, ahogyan a tehetségünk, a szorgalmunk és a lehetőségeink révén alkalmunk van rá. Bizony, mindnyájunknak fontos, hogy biztonságban élünk-e az országban, hogy elengedhetem-e este a gyermekeimet, hogy milyen az egészségügy és az oktatás, hogy mennyit vonnak le a jövedelmünkből adók formájában és mennyit kapunk esetleg vissza abból. Fontos, mindnyájunkat érintő kérdés, hogy az adóforintjainkat mire költik, hogy támogatják-e a „nagy közösből” a gyermekvállalást, a sportot vagy a művészeteket, a nyugdíjasokat megbecsülik-e, mint ahogyan az is mindnyájunknak érdemi kérdése, milyen értékeket és elveket tart fontosnak egy megválasztott kormány. 

Pál Feri befejezi a "keddeket"


A keddeket abba fogom hagyni
– jelentette be Pál Ferenc kedden a SZIE Budai Campusán, ahol ebben a tanévben tartja a szokásos kedd esti, szűk másfél órás előadásait. Az országos ismertségű római katolikus pap és mentálhigiénés szakember 2018 decemberével vet véget hosszú sorozatának, írja az Mno.hu.

Pál Ferenc: Egyszerűen nem tudom már jól csinálni, ezért befejezem - index.hu
 

Régóta hallgatom Pál Ferit. Több könyve is ott van a könyvespolcomon. Sokat tanultam tőle. Mostani kijelentése is tanít.


Előre bocsátom, elfogult vagyok. Évekkel ezelőtt a SOTE Mentálhigiénés Intézetében tanultam lelkigondozást. Egyik tanárom Pál Feri volt. Először furcsán néztem rá. Ki ez a langaléta, mosolygós, össze-vissza hadonászó figura? Aztán mikor komolyan elgondolkodtam a szavain, amikor kiscsoportban egy-egy jól elhelyezett mondatot mondott, finoman megvilágított valamit, akkor értettem meg, milyen sok tudás, önismeret, önfejlesztés, mély hit és mérhetetlen lelki szabadság (ami az Istennel való kapcsolatból fakad) van Feriben. Ekkor kezdtem el az előadásait is hallgatni.

Ilyenek lennénk?

Elmesélem, milyen élményem volt egy ízben a templomban, református istentiszteleten. Szeretek amúgy református istentiszteletre járni; mondják, hogy régiek az énekek, nyikorognak a padok, öregségszaga van az egésznek, de ez nem mindig igaz, és amikor de, akkor szeretem a régi énekeket, a nyikorgó padokat és az öregségszagot. És szeretem hallgatni Isten Igéjét, ha szépen magyarázzák.

Balavány: Melyik pártnak kampányolna Jézus? - hvg.hu

 

Kíváncsi lennék arra – bár a cikket olvasva azért van némi fogalmam arról -, hogy Balavány György hogyan válaszolna a címben feltett kérdésre. Melyik pártnak kampányolna Jézus? Egyértelmű, hogy nem annak, amelyiknek Balavány úr szerint a református lelkészek kampányolnak. Mert mi, ugye kampányolunk. Ráadásul a prédikációinkban.

Legalábbis ezt a következtetést vonta le a szerző két istentisztelet után. Elment egy ízben templomba, református istentiszteletre, amelyre amúgy szeret járni. Minden rendben is volt a prédikációval egészen addig a pontig, amíg a lelkész el nem jutott az applikációig, vagyis az ige üzenetét szemléltette úgy, hogy közben szem előtt tartotta: kikhez és milyen pillanatban szól. Dániel és barátai történetén keresztül, akik nem hajtottak fejet a hatalmas bálványszobor előtt, beszélt korunk hatalmasságairól, bálványairól és az előttük való arcra esés kísértéséről. Balavány úrnak azonban nem esett jól, hogy a lelkész – szerinte – nemcsak szépen magyarázta az igét, ami miatt ő a templomba jött, hanem aktualizált, ezen keresztül pedig szembesített, kérdéseket vetett fel, gondolatokat indított el. Vagyis a hallgatóságot éppen abból a kényelmes állapotából próbálta kimozdítani, amelybe az sokszor belesüpped az igehirdetés során. Hát nem kényelmes és egyszerű ülni és hallgatni a szép szavakat, amelyek simogatják a lelkünket? Csak közben azt érezzük, mintha nem is lenne közöm ahhoz, amiről beszélnek.

Ki felelős?

Minden embernek saját belső médiahatósága van: egyedi, hogy kinél mennyi zavaró információt engednek be a tudatba. Aki képes arra, hogy elviseljen egymásnak ellentmondó, vagy kellemetlen tudattartalmakat, aki tudatosan törekszik a világ objektív megismerésére, annak többet engednek be, aki sérülékenyebb, annak kevesebbet. De azért elég hasonló elveken működnek az egyes emberek elmebeli korlátai. Ezeket a korlátokat, a belső cenzúrát hívjuk kognitív torzításoknak. Minden torzítás úgy működik, hogy a kívülről érkező információk befogadását olyan módon szűri, illetve úgy változtatja meg az információt, hogy az egyénnek ne okozzon érzelmi válságot, ne kelljen megkérdőjeleznie addig hitrendszerét, vagy ne terhelje túl az agyát feldolgozhatatlan mennyiségű információval. 

 ÍGY CSAPJUK BE MAGUNKAT: A SEMMELWEIS-REFLEXTŐL A GOOGLE-HATÁSIG divany

Tlipszisz

Még intenzívebben imádkozunk a vezetőinkért, a népünkért, Krisztus ügyéért és azért, hogy legyen meg az Isten akarata – jelentette ki a lapunknak adott interjúban a húsvéti előkészületekkel kapcsolatban a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. Steinbach József a böjttel egybeeső választási kampányt feszültségekkel teli eseménysorozatnak nevezte, amely „szülési fájdalmakkal” jár. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy „egészséges gyermek születhet a világra”. A püspök a húsvéttal kapcsolatban elmondta: Krisztus megváltó halálával a földi életet az öröklét tágasságába helyezte.

AZ ÚR NEM ENGEDI ELVESZNI EURÓPÁT - magyaridok.hu

Mindig örömmel tölt el, amikor egyházi emberek, főként vezetők világi fórumokon, szabadon elmondhatják véleményüket egyházról és világról, múltról és jövőről, ünnepek öröméről és hétköznapok küzdelmeiről. Amikor lehetőséget kapnak a bizonyságtételre. Steinbach püspök úr ezt megkapta, s jó volt olvasni a vele készített interjúban, hogy tudott kényes témákról – politika, választás, migráció – is úgy beszélni, hogy abból kicsendüljön az egyházra bízott örömhír...

 

 

Oldalak