Személyes történelem, avagy hogyan verték szét az egyházamat

Hatvan évvel ezelőtt, 1958. december 5–7-én – alig egy héttel Angyal István, a Tűzoltó utcai felkelőparancsnok december 1-jei kivégzése után – a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága határozatot fogadott el a kollektivizálás meggyorsításáról. Az állampárt vezető testületének határozatával kezdetét vette egy túlzás nélkül hadműveletnek nevezhető politikai kampány.

A kényszerkollektivizálás végére megszűnt a hagyományos paraszti társadalom Magyarországon, bár nem ellenállás nélkül. Miként törte meg a parasztságot a kommunista diktatúra folyamatos próbálkozása a kollektivizálásra? Hogyan diszkriminálták még a téeszekbe kényszerített parasztságot is a Kádár-korban?

Földváryné Kiss Rékával, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának történész elnökével és Horváth Gergely Krisztián történésszel beszélgettünk.

(...)

HGK: A paraszti társadalmat 1961-gyel felszámolták. A munkaközpontú, aszkézisre is hajlandó paraszti mentalitás ugyanakkor a jelenig kitapintható, bár mára erőteljesen erodálódott. Jól látszik ez például a gyorsan végbemenő szekularizációs folyamatokból is.
A paraszti életforma alapja rendült meg a kollektivizálással.

Az, hogy ma a templomba járó embert sok helyütt szinte kizárólag az öregasszonyok jelenítik meg, az a hatvanas évek első felétől eredeztethető, s erre rásegített egy tudatosan egyházellenes politika.

KR: Ami itt lezajlott, az nem csak a parasztok története. A magyar társadalom többsége az agráriumból élt. A paraszti társadalom felszámolása nélkül nem lehet megérteni, hogy ma milyen problémákkal küzdünk. (...)  Így érthetjük meg, hogy milyen állapotban érte a rendszerváltás az országot, és hogy miről beszélünk, amikor a kommunizmus örökségéről beszélünk. Ezek a folyamatok, az akkori problémák máig, generációkon át húzódnak, ezért visszatetsző azt mondani, hogy harminc évvel a rendszerváltás után ne beszéljünk a kommunizmus örökségéről.

Szilvay Gergely: Így számolta fel a parasztságot a kommunizmus – interjú a NEB történészeivel - Mandiner

Ez bizony nem lesz ez nyájas óévi-újévi poszt. Nem mintha ünneprontó szeretnék lenni, csak a Mandineren Szilvay Gergely készített egy interjút Földváryné Kiss Réka és Horváth Gergely Krisztián történészekkel, akik felhívják a figyelmünket arra, hogy pontosan hatvan évvel ezelőtt kezdődött el a téeszesítés utolsó, befejező, erőszakos hulláma. Mint tudvalévő, számunkra, reformátusok számára (is) ez azt jelentette, hogy a kommunista diktatúra szétverte egyházunk társadalmi bázisát. Ez ugyebár egy szimpla történeti adat. Hatvan év. Igazán nem szoktam untatni a tisztelt Olvasót holmi személyes élményekkel, nem vagyok az a típus, aki magáról beszél. De most kivételt teszek. Mert ez a hatvan év az én életem, mint ahogyan sokunké is. Mondhatni, a téeszesítés és egyházunk szétverése életem legszemélyesebb történelmi alapélménye, amelyet ott, az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején a magyaralmási gyülekezetben és parókián átéltem. Persze, az akkori élményeknek a maradandó hatását csak később fogtam fel igazán, s ha magyarázatot kell adnom arra, hogy miért vagyok szinte zsigerileg jobboldali és konzervatív, s miért is rezzenek össze még ma is a kommunizmus szó hallatán. s miért is látom úgy mai európai keresztyénségünket, mint amelyet védeni kell, merthogy támadva van, akkor az okát valahol itt kell keresni.

Labdarúgó Zrt.

A Nemzeti Sport szokásához híven elkészítette posztonkénti rangsorát, amelynek eredményeként kialakult a labdarúgó NB I első 18 fordulójának álomcsapata.

Hárman a Fradiból, ketten a Vidiből – összeállt az ősz csapata – nemzetisport.hu

 

Álomcsapat álomjátékosának lenni biztosan megtisztelő lehet, hiszen az elismerést, hogy egy álomtizenegyben játszhatsz –még akkor is, ha csak képletesen- nem adják könnyen, azért keményen meg kell dolgozni, kérem szépen. Bizonyára a sportoló számára is visszajelzés egy ilyen csapatba bekerülni, tudni, hogy nem volt hiábavaló a sportba fektetett sok-sok munka, energia, idő. Minden elismerésem tehát azoknak a labdarúgóknak és sportolóknak, akik ilyen és ehhez hasonló álomcsapatok tagjai lehettek, mégis, hadd legyen savanyú egy kicsit a szám íze, leginkább azért, mert egy egyszerű szurkolónak meglehetősen nehéz eldöntenie, hogy sportolók küzdenek a pályán, vagy egy vállalkozás fizetett alkalmazottai?

Dózsa contra Jézus

Lackfi: Az biztos, hogy lobbiharc van, volt és lesz, én meg úgy figyelem ezt az egész kultúrkampfot, mint valami Shakespeare-drámát. Persze nem jó, ha beszólnak, ha elküldenek, ha az egzisztenciát érinti a dolog, az még durvább. Ebből a szempontból szerencsés vagyok. Elvagyok a munkámból, nem is akarok belefolyni ebbe. Szeretem azt mondani, amit gondolok. Párt- és oldalfüggetlenül. Ha valaki azt mondja, na, most már igazán fel kellene lázadni…
– Akkor ön azt mondja, nem kellene.
Lackfi: Dehogy. Nagyon tisztelem azokat, akik, ha jogos a dühük, hajigálják az utcakövet, csak az én életem nem erről szól. Én nem Dózsa György unokája vagyok. Számomra az a mérvadó, hogy Jézus a legnagyobb király lehetett volna, puccsal secpec hatalomra kerülhetett volna. Ehhez képest gyógyítgat, imádkozik, prédikál, prófétál, jön-megy, és úgy gondolja, ez a dolga. Végül meg is hal értünk. Lehet úgy gondolni, hogy a politikai csatázáshoz képest ez életműnek kevés. Vannak, akik azt mondják, rosszabb helyzetben vagyunk, mint anno a zsidóság Egyiptomban. Szerintem itt még nem tartunk. Történnek jó dolgok és vannak hatalmi túlkapások is. 

A gonosz birodalma? Lackfi János és Lovasi András szelíd vitája a magyar közállapotokról - valaszonline.hu

Ki mondja meg, miben higgy?

Az amerikai újságírók megkeresték azt a kislányt, akivel korábban Donald Trump beszélgetett karácsony előtt. Az elnök azt kérdezte tőle, hogy hány éves, hogy tanul, és hogy hisz-e még a Télapóban. Később pedig azt magyarázta, hogy szerinte ritka dolog, hogy valaki ennyi idősen még Télapó-hívő.

Trump telefonbeszélgetése után is hisz a Mikulásban a hétéves kislány - szmo.hu

Bevallom, amikor először olvastam arról a hírről, hogy egy hét éves kislány az Amerikai Egyesült Államok elnökével beszélgetett telefonon, mégpedig a Mikulásról, arra gondoltam: na, tessék, már megint egy kamu hír.

Ígéret és beteljesedés népe

Most hát
boríts be minket, Istenünk, reményruhába
őrizz az úton, és taníts szeretetedből szeretni    

Áldások imakozosseg.h

legyen életünk a halálból életre támadás példázatává
és minden értelmet meghaladó békességed
amely
mélyebb kétségeinknél
erősebb hitünknél
határtalanabb reménységünknél

őrizze meg szívünket bátor bizalomban
gondolatainkat őszinte nyitottságban
tetteinket igaz mozdulatokban

életünket, egész valónkat
Krisztus Jézusban
az értünk jött Kegyelemben      Varga Gyöngyi


Isten népe az ígéret és a beteljesedés népe. Isten népe alatt érthetjük az Ószövetség és az Újszövetség népét. Az Ószövetség ígéretekben gazdag. Az Újszövetség éppen az Ószövetség ígérete egy részének beteljesedése. Annak van beteljesedés, akinek van ígérete. Ezt csak az értheti meg és élheti meg, aki az életét az ígéretek szerint hajlítja, formálja, alakítja a beteljesedés felé. Olyan ez, mint egy öntőforma kialakítása. A megfelelő időben kitölti Isten. Aki az ígéretet elfogadja, az majd hozzá megkapja a beteljesedést is. 

Emlékszünk a Történetre?

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (Luk. 2, 1-11)

LUKÁCS EVANGÉLIUMA - parokia.hu

Velünk az Isten!

Ekkor először a történelemben a Biblia első sorai hangzottak fel egy űrben keringő űrhajóban. Anders a Teremtés könyvének első négy verssorát kezdte szavalni:
"Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.  A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől."

Nagy Attila Károly: Ötven évvel ezelőtt az Úr szavai szóltak százmilliókhoz az űrből - Index – Ma is tanultam valamit (2018. december 24.)

1968. december 24-én állt Hold körüli pályára az Apollo-8, fedélzetén a három űrhajós: Frank Borman parancsnok, Jim Lovell parancsnokimodul pilóta és Bill Anders holdkomppilóta. Egyik legfontosabb feladatuk az Apollo-11 közelgő holdra szállásához kinézett terület, a Nyugalom Tengerének elnevezett sík placc vizsgálata volt.

A pápa és a migráció

Elfogadhatatlanok a politikában azok a hangok, amelyek mindenért a migránsokat okolják, és megfosztják a szegényeket az őket megillető jogoktól – idézi Ferenc pápa szavait a Vatikán által kedden kibocsátott békeüzenet.

A nyolcvankét éves egyházfő, aki a január 1-jei béke világnapjának kapcsán tartott beszédet, korábban már többször szót emelt a migránsok érdekében, és most is hangsúlyozta, hogy egyetlen politikusnak sem szabad a céljai elérése érdekében a migránsok elleni idegengyűlöletet, illetve rasszizmust és nacionalizmust felhasználnia. Úgy vélte, a nacionalizmus fenyegeti a világbékét, mert lerombolja az emberek egymás közti bizalmát a globalizálódó világban.

Hangsúlyozta, hogy a politika legfontosabb feladata a béke megteremtése. Nyilatkozatában több olyan súlyos hibát említett, amely szerinte rossz hatással van a közéletre, egyebek mellett a rasszizmust, az állami pénzek hűtlen kezelését, és a környezetvédelem elhanyagolását.

Múlt héten a pápa méltatta az ENSZ globális migrációs csomagját mint olyan eszközt, amely révén felelősséggel, szolidaritással és könyörülettel lehet segíteni azokat, aki elhagyják hazájukat. Az ezzel kapcsolatos marrákesi konferencián több ország, köztük Magyarország, Olaszország, Lengyelország és az Egyesült Államok nem vett részt.

Az egyházfő előzőleg már Donald Trump amerikai elnököt és Matteo Salvini olasz belügyminisztert is figyelmeztette, tartsák tiszteletben a migránsok jogait.

Ferenc pápa: Elfogadhatatlan, hogy egyesek mindenért a migránsokat okolják - Mandiner/MTI

Nem tudom, szabad-e itt átlépnem határokat? Református keresztyén vagyok, ez a blog is bevallottan és karakteresen az.  A mindenkori pápa pedig a római katolikus egyház első számú képviselője. Ha a hagyományos felekezeti megosztottság mentén nézném a dolgokat, akkor azt mondanám, semmi közöm ahhoz, hogy mit mond a pápa, ő katolikus, én pedig református, tehát a pápa azt mond, amit akar, ez engem nem érint. Csakhogy mára alapvetően megváltozott a helyzet. Míg a régi keresztyén Európában a reformációt követően a felekezetek egymással szemben határozták meg és különböztették meg önmagukat, addig mára a keresztyén önértelmezés új viszonyítási pontjai jöttek létre. Nevezetesen, a szekularizált, nem keresztyén világ, s most újabban a migráció következtében az iszlám megjelenése a látóhatáron. Akárhogyan is, a migrációban megjelenő iszlám immár nagyon is könnyen elképzelhető közelsége alapvető kihívásként veti fel nyugati zsidó-keresztyén civilizációnk mibenlétének kérdését. S hogy mit mond a pápa ebben a helyzetben, messze túlmegy a felekezeti megosztottság szokványos határain, minthogy a migrációban rejlő vallási-kulturális-civilizációs kihívás egész Európa kulturális arculatát és belső koherenciáját érinti. Arról nem is beszélve, hogy a pápa hangja – felekezeti megosztottság ide vagy oda – mégis csak mértékadó, mint ezt pontosan lehet látni az Egyházak Világtanácsa és az Európai Egyházak Konferenciája migrációval kapcsolatos nyilatkozataiban is. Ha akarjuk, ha nem, a pápa megszólalásának migráns-ügyben mindig lesz olyan olvasata, hogy benne az egész nyugati keresztyénség normatív hangja szólal meg. Attól tartok azonban, hogy a társadalmi valóságban messze nem ez a helyzet, s a pápa – ő tudja, miért – elég leplezetlenül felvállalt egy karakteresen egyoldalú, a mai politikai koordinátarendszerben liberálisként azonosítható nézőpontot a migráció kérdésében. Ezzel nyíltan a nyugati liberális ideológiai főáramlat mögé állt. Keresztyén magánemberként kénytelen vagyok hangot adni csalódottságomnak és értetlenségemnek. Egyszerűen nem értem, hogy a pápa, a nyugati keresztyénség első számú képviselője és szószolója miért nem lát a keresztyénségre nézve feloldhatatlan konfliktusforrást, sőt veszélyt az iszlám egyre erőteljesebben körvonalazódó európai jelenlétében?

Fesz van

Fesz van, érted, feszültség. Kidagadnak az erek, ökölbe szorul a kéz, fröcsög a száj, gyilkol a klaviatúra. Nem mehet ez így tovább! Fegyverbe, fegyverbe! Na de éppen adventben? 

Miért is ne.

Adventben egyébként is fesz van. Dudálsz és öklöt rázol a dugóban, közelharcot vívsz az akciós botmixerért, közben úgy vásárolsz, mintha az ünnepekkel egyenesen az armageddon jönne el. Majd meg őrülsz, hogy tökéletes otthont kreálj, amiben hiba nélküli minden, család, fenyő, ajándék, étel, vendéglátás, még a gyerekeid is tökéletesen viselkednek. Hiába, a Facebook-on mutogatható látszat életért szenvedni kell. 

Szóval fesz van, hozzászoktunk, nekem meg egyre inkább elegem van. Mondom is, miből. 

Elegem van a közéletből, legalábbis abból a részéből, amit napi politikának hívnak. Az egész annyira szánalmas és szomorú, hogy kár is több időt és energiát vesztegetni rá. Elegem van abból, hogy mindig mindenért a harmadik választását vastagon megnyerő Orbán a hibás, aki egy tál lencséért eladta Putyinnak az országot, miközben –ezt csak suttogva merem leírni- diktatúrát épít. Elegem van abból, hogy napról napra rosszabbul élünk, hogy a kormány mindenkivel ki akar babrálni, de leginkább a szegény hajléktalanokat akarja megfosztani attól az alapvető emberi joguktól, hogy szabadon megfagyhassanak az utcán.

Marad

A karácsony ellenáll, úgy tűnik. Nagyon régóta megy már egy szöveg, hogy keresztyénség utáni korban élünk, meg a keresztyénség eltűnőben van, egyre kevesebben járnak a templomba, különös módon a karácsony tartja magát. Pedig hogyha a keresztyénség utáni korban vagyunk, akkor tulajdonképpen nincs is szükség karácsonyra. (...) Az a különös, az emberek mégis ragaszkodnak hozzá, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy a karácsony Jézus Krisztus születésének az ünnepe. A karácsony egy nagyon erős szimbolika a karácsonyfával, betlehemessel, fényekkel, tehát mégiscsak ott van, hogy ez egy keresztyén ünnep, nem más! (...) Ami megvolt gyerekkoromban, az megvan még most is. Ez nagy dolog, a mai világban, amikor évente dobhatom el a mobiltelefonomat, aztán újra tanulhatok mindent. (...) A karácsonyban van valami állandóság, szerintem ez az ünnepnek az egyik titka. Van valami állandóság ebben az állandó nagy változásban, amit már gyakorlatilag alig lehet követni....

Interjú Ft. Köntös Lászlóval, PápaTv felvétele - youtube.com

Oldalak