Veled, Uram

Sokan a rendszerváltozás előszelének tartják a rockopera 1983-as bemutatóját. Valóban ez lett volna az első szeg a kommunizmus koporsójában?
Az örök konfliktus: István a király - Hegedűs István interjúja Szörényi Leventével és Bródy Jánossal, zene.hu, 2008. június 15.

Nem emlékszem, hány éves koromban ért utol Szörényi-Bródy István a király c. rockoperája, de arra igen, hogy rögtön beszippantott. Pár évvel később, egy esős nyári Balatonos-edzőtáboros délutánon valamelyik edzőnknek eszébe jutott, hogy hátha mi még nem láttuk, ezért berakták a videóba az ősbemutatón készített Koltay filmet, mi pedig olyan lélegzetvisszafojtva néztük végig, mintha csak egy harcos-partraszállós akciófilm lett volna. Ma délelőtt pedig az enyingi Batthyány kastély kertjében egy polgárdi csapat adott elő belőle részleteket, és ezzel „meg is csinálták” ennek a dunántúli kisvárosnak az augusztus 20-áját.

Kádár lángosa

„Majtényi ennek kapcsán Hannah Arendtet idézi, aki szerint a felülről jövő elnyomáshoz hasonlóan fontos a társadalmi közöny, a megtörésekkel elért apátia, a tömegtársadalom beletörődése, hogy az ember sem magáért, sem másokért nem igazán képes kiállni. A totalitarizmus valójában a terror és a közöny összefüggéseinek zárt rendszere.”

Kolozsi Ádám: Egy forint a krumplis lángos… (index.hu, 2018. 08. 05.)
 

 

Ha nyár, akkor strand, ha strand, akkor lángos - vagy pizza? nem, inkább lángos :), és ha lángos, akkor nosztalgia. Itt most egész pontosan Kolozsi Ádám könyvismertetőjének témája: a Kádár rendszer iránti nosztalgia. Még pontosabban: a rendszer társadalmának részletes, városi legendák alapjait alaposan kifürkésző leírása. (Majtényi György: Egy forint a krumplis lángos)

Olyan kor elemzéséről szól a cikk, amelyre a mai napig vagy nosztalgiával gondolunk, vagy, és ez még aggasztóbb, annak srófjára élünk a mai napig. A reposztban hat éve már született arról egy blogbejegyzés (további pontosítás következik), hogy a Kádár rendszer iránti nosztalgia az egyháztagságunkban is túlélte a rendszer halálát: Kádár korszak, nosztalgia, keresztyénség.
 

Van-e szándék?

Jelenleg pedig az ápolási díj reformjáért lobbizunk, hogy a súlyosan-halmozottan sérült gyermeküket 24 órában ápoló szülők méltó juttatást kapjanak.
Dr. Lőrincz Anna: It always seems impossible until it is done
(Mindig lehetetlennek tűnik, amíg meg nem valósul)
mandiner.hu, 2016. október 27.

Pár évvel ezelőtt az egyháznak volt egy ütős egyszázalékos plakátja. A hazai reformátusok társadalmi kötelezettségvállalását és a motivációt sikerült egy képbe belesűríteni. Egy asztalnál ültek azok a társadalmi csoportok, akik között végezzük a szolgálatunkat, ezért helyet kapott az asztalnál egy fogyatékkal élő testvérünk is. Az asztalon egy vekni kenyér és egy kehely volt – az úrvacsora külső, látható jegyei.

Komoly vitába keveredtem pár barátommal: Úr asztalánál lehet-e jól látható testi fogyatékkal született embert ábrázolni. Nem is értettem, mi lehet ezzel a gond, aztán elhangzott, hogy ha a kép egy gyülekezeti pikniket ábrázolna, akkor lenne hely mindenki számára, de az Úr asztalánál ez nem való. Szíven ütött ez a szöveg, és azóta is elkeseredem, amikor beugrik az az egymás feje felett való elbeszélés. Érvelhettem teológiai és a józan ész (bármit jelentsen is ez ma) alapján, barátaim úgy rágörcsöltek a tagadásukra, hogy nem tudtam meggyőzni őket: a plakát minden szempontból telitalálat.

Védett attitűd

„Madrid – Védetté nyilvánított a madridi városvezetés egy olyan épületet, amely Robert Capa egyik közismert, spanyol polgárháborús fényképén szerepel.”
Szabolcs Online az MTI nyomán, 2018. július 30.

„…nem annyira események krónikái, mint inkább végletes feszültség alatt álló emberekről készült, mélyen együttérző és rokonszenvező tanulmányok” – idézi: Mezey Eszter
Új Akropolisz

Az MTI nyomán több online lap hozta le ma délután a magyar vonatkozású spanyol hírt: Spanyolországban védetté nyilvánítottak egy lakóházat. Namármost: egyrészt uborkaszezon van, másrészt ebben a párás hőségben a közéleti hírfogyasztási láz is lankad, ezért pár percig nyugodtan leragadhatunk ennél a rövidhírnél. Megéri.
 

Mikor kezdjünk médiázni?

Úgy vélem, el kellene gondolkodnunk azon, hogy a technológiai fejlődés pontosan az ellenkező hatást váltja ki (ti. a fiatalokban), mint hogy azt mi korábban láttuk… A közösségi média használatának sokféle rossz hatását látjuk, holott annak óriási pozitívumai is vannak.”

Okosabbak és jobbak-e a mai kamaszok annál, mint ahogy azt mi gondoljuk?
Tara Parker-Pope, New York Times, 2018. március 30.

A cím és az idézet csalóka, mert nem a cikk szerzője írta a fenti sorokat, hanem egy bizonyos Julie Lythcott-Haims (magyarul feliratozott TED előadása a „babusgató nevelés ármányairól” itt), akit a szerző idéz meg. (A szerző „Hogyan neveljünk felnőtté” c. könyve tudomásunk szerint még  nem jelent meg hazánkban, úgyhogy, hajrá!)

Jókedvünk nyara

2018. július 9-14. között "Hiszel?" címmel tartotta a Dunántúli Református Egyházkerület ifjúsági táborát Balatonfenyvesen
Fotómontázs: videa.hu

Múlt héten hat napon át sütött a Nap a fenyvesi ifjúsági táborra. Ok, ez nem országos hír. Első blikkre még csak nem is közéleti. Nekünk, dunántúli reformátusoknak mégis fontos.

Fontos, mert abból a korosztályból jöttek ebbe a táborba, amelyiket már nem nagyon látjuk a templom körül. Bár a nyári szezonban szerte a Kárpát-medencében egymást érik a napközis és „ottalvós” hittantáboraink, ezekben főleg az általános iskolai korosztályra figyelünk. Lelkészek, hitoktatók, szülők, pedagógusok kézműveznek, játszanak csoportdinamikai játékokat, rendeznek vetélkedőket, kirándulnak nagyokat és nevetnek jókat a gyerekekkel és egymással. A konfirmált ifis korosztály (7-8.-tól a 12. évfolyamokig) viszont már keményebb dió.

Tudja valaki, mit jelent a fordított metálvilla?

Nyári időszámítást egész évben!

A konzultáció célja
A Bizottság magánszemélyek, az Európai Parlament és több uniós tagállam kérését figyelembe véve úgy határozott, hogy megvizsgálja a jelenlegi nyári időszámítás működését, és azt, hogy indokolt-e eltörölni az évi két óraátállítást.
Azt szeretnénk megtudni, hogy mit gondolnak az európai polgárok, az érdekelt szervezetek és a tagállamok az Unióban jelenleg érvényben lévő nyári időszámításról, és annak esetleges módosításáról.

Nyilvános konzultáció a nyári időszámításról július 4. és augusztus 16. között
Az Európai Bizottság hivatalos oldala

Múlt hét szerdán élesítette az Európai Bizottság azt a konzultációs oldalt, ahol a nyári időszámításról kérdezik a véleményünket. Erre február 8-án hozott állásfoglalásában hívta fel az Európai Parlament. Az EP képviselők elsöprő többséggel (384 igen, 153 nem szavazat és 12 tartózkodás) szavazták meg az EB jelenlegi, két időszámításra vonatkozó irányelvének átfogó felülvizsgálatát.

Miért volt szükség a felülvizsgálatra – véleményünket kikérő közvéleménykutatásra?

Digitális (szociális/mentális/közösségi/egyházi) analfabéták termelése - loading...

Hiába lógnak egész nap a neten, a digitális bennszülöttként aposztrofált kamaszok nem tudatosan és nem kellő biztonsággal használják a rendelkezésükre álló technológiai eszközöket. Ez a megállapítás egy friss felmérésből derül ki, amelyet a 21. Századi Oktatásért Alapítvány készített a Microsoft megbízásából. 25 Innovatív Iskolában mérték fel a 13-18 éves tanulók digitális kompetenciáit.
forbes.hu - 2018. július 2.

Ha nyár, akkor tábor. És ha tábor, akkor a mobitelefon/táblagép és a bolti vásárlások dilemmája. Minél nagyobb egy tábor, annál engedékenyebbek vagyunk, és minél kisebb, annál könnyebb magunkat konzekvensen tartani a „tábor rendjé”-hez.

Szinte hetente jönnek elénk olyan ijesztő felmérések, amelyek arról beszélnek, hogy hiába a mobileszközök rohamos terjedése, gyakorlatilag digitális analfabéták a gyerekeink. Ezek a riasztó látleletek azonban mégsem képesek átütni a falakat, mert közben azt halljuk, hogy de hát Móricka még csak óvodás, de máris ügyesebben játszik telefonjával (igen, mert Mórickának már az oviban odaadják szülei saját leselejtezett telefonjaikat és táblagépeiket), mint a mama vagy a papa.

Errész error

(A főpolgármester) kifejtette: olyan sok panasz érkezett a zajra, és a szervezők olyan nagy közterületet foglaltak el hosszú időre, hogy „akármilyen sikeres ez a rendezvény, ilyet nem lehet a budapestiekkel csinálni".
Tarlós István budapesti főpolgármester (mandiner.hu, 2018. 06. 25.)

Akkor nem lesz több Red Bull Air Race ilyen formában Budapesten, ha már nem Tarlós István lesz a főpolgármester.
Gy. Németh Erzsébet fővárosi képviselő (mandiner.hu, 2018. 06. 25.)

 

Egyszer keveredtem bele a fővárosi repülőversenybe, akkor is egy jó nagy karambol lett a vége. A Margit-hídon még ámulva néztük a fejünk felett elhúzó Boeinget, utána pár perccel a Dob utcában pedig már meg is történt a baj. Természetesen nem a repülőverseny miatt.

Nem szeretem a Red Bullt, sem semmilyen más energiaitalt. Mongyanak le. Tilcsák be. Nem kell. S bár a Dunántúlig nem hangzik el a repülőzaj, ennek a történetnek mégiscsak vannak olyan gyűrűi, amelyek hazánk minden szegletébe el kellene jutnia.

Az alaptörvény módosításáról 2.

„Az a kérésem a jogalkotóinkhoz, hogy ha szigorítják a közterületen való életvitelszerű tartózkodásra vonatkozó részét a törvénynek, akkor az Alaptörvény XXII. cikkelyének első két pontját is szigorítsák, amely pedig az állam és az önkormányzatok kötelességét fogalmazza meg: „Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.”

Dr. Székely János szombathelyi római katolikus püspök, a MKPK Caritas in Veritate bizottságának elnöke az Alaptörvény hajléktalanokra vonatkozó részének módosításáról:

Magyar Kurír, 2018. június 18. 

Gyerekkoromban, amikor a pesti utcákon és aluljárókban még nem voltak hajléktalanok, csak a Panoráma című tévés világpolitikai összefoglalókban hallottam, hogy egy-egy közel-keleti légicsapás következtében hány ember vált hajléktalanná. Akkor azt hittem, hogy úgy megsérültek, hogy nem tudták behajlítani a kezüket-lábukat. Aztán a rendszerváltás után megjelentek az aluljárókban, és leesett, hogy a hajlékról van szó, és nem a hajlékonyságról. Egy idő után egyre zavaróbb lett. Nem a jelenlétük, hanem ami ezzel jár. A szag, a mocsok és az a rossz érzés is, hogy nekem meg minden megvan.

Oldalak