30 év

A gyűlésen Kónya Imre, az MDF elnökségi tagjának szemébe vágja egy idős parasztember: nem történt rendszerváltás, mert téesze elnökét az új hatalom még mindig nem váltotta le. A politikus igyekszik megmagyarázni, hogy a rendszerváltás megtörtént, éppen ezért  pártvezetőknek már nincs joguk téeszelnököket lecserélni. Látva, hogy érvei hatástalanok, mentőötlete támad. „Le tudja cserélni, ha annyira akarja” – mondja meghökkent beszélgetőpartnerének, s kifejti: összefoghat társaival és együtt meneszthetik az elnököt. Az idős parasztember némi töprengés után kiböki: „Lehet, hogy így van, de én nem merem.”

Ablonczy Bálint: Antall József nem volt al-kal-mat-lan! Mítoszrombolásunk 4 pontban – VálaszOnline, 2020. május 22.

 

Mi legyen a kérdés?

„Ha a cél az, hogy az emberiség vonja le a megfelelő következtetéseket, rossz hírem van: a világban ma minden tudományos és technológiai erőfeszítés arról szól, hogy visszatérhessünk a régi kerékvágásba. A nagy termelési és szállítási láncolatok gazdái nem mondják, hogy elnézést, túltoltuk, mostantól lokalizálódunk, sok légitársaság minden eddiginél olcsóbb jegyekkel várja az újraindulást – és még sorolhatnám.”

Borbás Barna: Ez nem Isten büntetése – katolikus véleményvezérek a járványról és a válság utáni világról, Válasz Online, 2020. május 11.

Baritz Laura közgazdász, Domonkos-rendi nővér, Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát és Patsch Ferenc jezsuita szerzetes, a római Pápai Gergely Egyetem teológiatanára cserél eszmét a fenti linken a világjárvány tanulságairól.

Várható tanulságairól. Mert most még senki sincs, aki meg tudná jósolni, vajon tanulunk-e az elmúlt pár hónap mindent felforgató tapasztalataiból. Akarunk-e mélyére ásni annak, hogy mi lehetett az ok, és mi lehet a felismert újdonság – magunkról, környezetünkről, arról, amiben és ahogyan élünk. Eddig éltünk.

Rajtunk múlik

„Rajtunk múlik, az egyes embereken, hogy hogyan megyünk tovább. A gazdasági, társadalmi rendszerek minősége az emberi gondolkodásmódon, értékrenden múlik – a paradigmaváltást a mi gondolkodásmódunk változása idézheti elő.”

Baritz Laura Sarolta a vasárnap.hu-nak, 2020. május 11. (riporter: Gyöngy-Pethő Krisztina)

Szombaton közölt egy rövidebb interjút a vasárnap.hu dr. Baritz Laura Sarolta domonkos nővérrel, az emberközpontú közgazdaságtan kutatójával és egyetemi oktatójával (Corvinus Egyetem és Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola). Római katolikus berkeken belül ismertebb nevével évekkel ezelőtt a Heti Válaszon keresztül ismerkedhettek meg többen, ahol rendszeresen publikált közérthető, élvezetes és tömör stílusban a közgazdaságtan és a fenntarthatóság határmezsgyéjéről. Most a járványügyi lazítások apropóján elsősorban a gazdasági, másodsorban a mentalitásbeli hogyan továbbról faggatta az újságíró.

Már csak két nap!

„Iohannis (román államfő – szerk.) kijelentette: míg a román hatóságok a világjárvány ellen küzdenek, a PSD "a parlament titkos irodáiban azért harcol, hogy Erdélyt odaadja a magyaroknak". Az államfő televíziós nyilatkozatában észbontónak találta, hogy hova jutott a PSD , és milyen megállapodások köttetnek a román parlamentben. „Jó napot, Ciolacu! Vajon mit ígért Orbán Viktor, a budapesti vezető cserébe ezért a megegyezésért?" - tette fel a szónoki kérdést, a „jó napot” köszöntést magyarul mondva.”

Horváth Bence – 444.hu, 2020. április 29.

„Akit felháborít Klaus Werner Johannis balkáni, uszító beszéde, legjobb amit tehet, hogy aláírja azonnal az EU bíróságán megnyert per tárgyának támogatását. A per tárgya Székelyföld és a többi nemzeti régiónak az EU-s pénzekhez való hozzáférése az állam jóváhagyása nélkül is. Ehhez kell még sok ezer aláírás.”

Gere László fb bejegyzése a Székelyföld.ma oldalon 2020. április 30-án

 

Elkaranténolódok

„Szabó Tímeát egy titkos szigeten lévő, illegális laboratóriumban hozták létre egy kullancs és Lendvai Ildikó DNS-éből. Egy ideig hőálló, steril üvegedényben tartották, aztán az MSZP behurcolta a magyar országgyűlésbe."

Zummer Fülöp: A Szabó Tímea nevű organizmus tudományos jellemzése - Magyar Nemzet, 2020. április 21.

Az április 20-i parlamenti ülésen röviddel azután, hogy a külügyminiszter napirend előtti felszólalásában többek között elmondta, hogy addig a napig 73 millió maszk érkezett az országba, és további 75 millióra kötöttek szerződést, Szabó Tímea ellenzéki képviselő kifogásolta, hogy határon túli magyar közösségekbe több tízezer, és más szomszédos országba is rengeteg maszkot küldött Magyarország (szerintem helyesen – az arányszámok beszédesek, a támogatás gesztusértékű volt). Felszólalását nem tudta befejezni, mert a kormánypárti képviselők széttapsolták – az így elveszett idejére pedig Kövér László házelnök nem volt tekintettel, és elvette tőle a szót.

Az ellenzéki képviselő kritikája és a kormánypártiak tapstrollkodása azóta kavarja a hullámokat. Oké, nem mindenütt, csak bizonyos körökben.

Az egyik hullám elég visszatetszőre sikeredett – és erre az sem mentség, ha történetesen egyáltalán nem előzmény nélküli – de erről később, többet. Lássuk a az alap-posztot.

Cui prodest?

„Igor Matovič kormányfő megemlítette például a kettős állampolgárságot érintő enyhítést…”

Szlovákia enged a kettős állampolgárság ügyében – Tóth Balázs, index.hu, 2020. április 19.

 

„…csak azt szerethetjük igazán, azt a teret, azt a népet, amelyet átéltünk, amelynek a velünk való közösségét érezni tudjuk.” – írta Szerb Antal 1939-ben. Meddig tart ezeknek a szerethető közösségeinknek a határa? Ameddig empátiánk érzékeny idegszálaival még elérünk? Tudunk-e még egy közösség iránt úgy érezni, ahogy barát, példakép, tanítvány, vagy szeretett családtag iránt?

Hol húzódhatnak ezek a határok? Meddig kell őket komolyan komolyan venni, és hol kezdődik az, amit már csak szlogenek szintjén említhetünk? „Rövid fohász után igyunk a békére” – mondja Bill Murray az Idétlen időkig-ben (Groundhog day, 1993). No, nem azért, mert a világbéke a szívügye, hanem azért, hogy kolléganőjéhez végre közelebb férkőzhessen. Jól megfontolt számításból csupán.

Itt az ernyő, nyissátok!

„Az ember a karanténban is ki tudja tömködni az idejét lázongással, gyűlölködéssel, háborgással, a legfrissebb járványügyi adatok után kereséssel, a többi hülye felvilágosításával fröcsögő kommentekben. Tudunk mi elég zajt csapni, hogy ne halljuk a saját belső csöndünket. Most viszont eljött az ideje az elengedésnek.” Lackfi Jánossal beszélgettünk életről, hitről, kétségekről és reményekről karantén idején. Vallja: most, hogy a nagyobb bajt elkerülhessük, el kell engednünk egy csomó, fogunk közé szorított dolgot, és zuhanyoznunk kell a kegyelemesőben.

Konopás Noémi: „Eljött az ideje az elengedésnek” – Lackfi János a karanténéletről a Mandinernek, mandiner.hu, 2020. április 13.

Amennyi vicces és kreatív mém kering a neten a 2019-ben elindult koronavírus-betegségről (COrona VIrus Disease – 19), majdnem annyi izgalmas találgatást lehet olvasni a hogyan továbbról. Környezeti, gazdasági, egészségügyi, oktatási, szociális, geopolitikai következmények forgatókönyvei mellett a mentális-mentalitásbeli változásainkról is.

Ez utóbbi között meglepően sok az optimista hang. Hogymostmajdaztán ezentúl jobban megbecsüljük azt, amink van, a járvány lecsengése után – sőtmármost – szolidárisabbak leszünkvagyunk egymással, felocsúdunk a jelenlegi dolgaink fenntarthatóságának illúziójából, a maximumot lecseréljük az optimumra, esküám, és így tovább.

Korona kontra kisebbség

„Romániában él Európa egyik legnagyobb kisebbsége, mintegy 1,25 millió magyar, mégis semmibe veszik a magyarok jogait Romániában, ezzel felrúgva az Emberi Jogok Európai Egyezményét is. A koronavírussal kapcsolatos tájékoztatók és hírek csak román nyelven érhetők el, a magyar diákok pedig az online oktatásból is kiestek, ami szintén csak román nyelven folyik - írja a CEMO (Civil Elkötelezettség Mozgalom) közleményében.”

Fődi Kitti: Hiába él Romániában több mint egymillió magyar, csak románul kommunikál a kormány a járványról – 444.hu, 2020. április 6.

A világjárvány hazai híreivel nagyjából tisztában vagyunk. Többnyire megvannak – vagy mert olvastuk, vagy mert bennünk merült fel – azok a legfontosabb kérdéseink, amik a „hogyan tovább”-ot firtatják. Ki-ki kacsintunk a külföldi hírekre is – mennyivel súlyosabb vagy enyhébb máshol a helyzet, mit csinálnak másképp. Hogy végzik a mintavételeket? Kit tesztelnek? Mindenkit? Miért? Miért nem? Hol durvul vagy enyhül már a helyzet? Hol nem kötelező a BCG oltás?

Az empátiáról

„… a 9 és 12 közötti idősávban menjenek azok a 65 éven felüliek az élelmiszer boltokba, akik másképpen ezt nem tudják megoldani.”

Megjelent a kijárási korlátozásról szóló rendelet – koronavirus.gov.hu, 2020. március 27. péntek, 10:40

 

Ma reggel szembesültem a rendelet pontos szövegével, amikor 9 előtt lett volna esedékes elszaladni a postára. Azt hittem, hogy csak délután lehet majd a határidős küldeményt feladni, ezért nem siettem az aláírásokkal. Biztos voltam benne, hogy délelőtt boltba, patikába, postára csak a 65 éven felettiek mehetnek, a délután lesz a miénk. De nem.

Mert reggel 9 óráig lehet 65 év alatt ügyeket intéznünk, levelet, csekket feladni és bevásárolni. Nem is értettem, mi ebben a logika. És amikor hallottam, hogy mennyi idős ember fogadta bosszúsan a legfrissebb rendeletet, igazat is adtam nekik. Ők alszanak a legkevesebbet, ők kelnek a legkorábban, természetes, hogy a reggel 6 és 9 közötti idősáv az övék kellett volna legyen.

Aztán eszembe jutott, hogy akik a legkorábban indulnak munkába, azoknak pont így a legjobb. Hogy induláskor még be tudjanak ugrani a boltba. Aki pedig 65 feletti, az könnyebben be tudja osztani a délelőttjét. Nem, nem hangzik túl empatikusan, de mégiscsak: várhat. Most igazán várhat.

Hónaljlekvár

Az újabb igazgatói ciklusára pályázó Eszenyivel február végén készítettünk interjút, amiben azt nyilatkozta, hogy elítéli az erőszak minden formáját, és ebbe beletartozik a hatalommal való visszaélés és a mentális erőszak is. Ezt követően kereste meg lapunkat Fenyvesi Lili, aki Néder Pannival együtt beszámolt részletesen arról, milyen mérgező légkört teremtenek Eszenyi Enikő módszerei, hatalmi visszaélései a Vígszínházban.

Jankovics Márton: A vígszínházi botrány krónikája Eszenyi nagyinterjújától a lemondásáig – 2020. március 19., 24.hu

Múlt csütörtökön jelentette be Eszenyi Enikő igazgató, hogy visszavonja a Vígszínház újabb igazgatói ciklusára írt pályázatát. Szavazatokban Rudolf Péter (régebben öt évig volt a társulat tagja, jelenleg a Centrálban játszik) követte a sorban. Az elmúlt két hétben számtalan színész és színházi dolgozó szólalt meg az ügyben. Néder Panni színházi rendező volt az első a sorban, aki nem is most, hanem még 2017-ben tálalt ki először. Akkori nyilvánosságra lépése visszhang nélkül maradt.

Oldalak