Először szerepel fejkendőt viselő muszlim nő a Playboy magazinban, amely még az év elején szakított a meztelen női képekkel. A líbiai felmenőkkel rendelkező Noor Tagouri a férfimagazin októberben megjelenő, Renegades című kiadásában tűnik fel, amely olyan férfiakat és nőket mutat be, akik "mindent – még az életüket is – kockára tették azért, hogy azzal foglalkozzanak, amit szeretnek".

Vált a Playboy – hvg.hu

A Playboy az Playboy. Bevallottan a meztelen női testek művészi szintre emelésének látványával jutott fénykorában hét milliós példányszámig, s most nyolcszázezernél immár lemond a meztelenség vonzerejéről. Mivel a meztelenség már nem húzza az eladási számokat felfelé. Szemmel zabált a férfitársadalom s irigykedett a női réteg évtizedeken át, hiszen a Playboy az Playboy volt. A szerkesztési elv egyetlen mozgatórugója igazi kapitalista jelenség: a nyereség. Ezért pedig semmi sem volt drága.

A meztelenséget évtizedeken át etalonná tevő szemlélet minden esztétikumával együtt kiüresítette a test szépségében rejlő sejtelmességet, mint a lélekre és a látványra leginkább hajló lehetőséget. Ezért egy idő után a művészi művivé vált és leleplezte az életidegenséget. Még kezdetben ikonosztázzá emeltek egy Marilyn Monroe-t esendő emberi érzéseket eltüntetve arcáról, a pusztulás terhét rakva életére. Évtizedekkel később bebizonyosodott, hogy a szépség ideálja nem állja az idő próbáját a lélek hiányában. Ami marad lélek nélkül, az már fogyasztási cikké válik. Pőrévé lesz és ezzel védtelenné. Védtelenségében pedig kiszolgáltatottá és eszközzé.
A lecsupaszítás folyama kifulladni látszik. Botránkoztatni nem tud, így pénzt nehéz negatív érzelmekből termelni. Egy korszak végére értünk. A lázadások pedig a minden eladó, illetve pénzen minden megvásárolható életérzés ellenében szerveződnek. A pénz hatalmának végét jelenti, amikor az már nem tud beférkőzni a végső önfeladás tudatáig. Mert mi van, ha valaki nem hajlandó pénzért apróbb dolgokat se megtenni? S hát még nagyokat?
Van, akinek ez azért nem füllik, mert nagyon sok pénze van és borzong a bizonyos szint alatti munkák elvégzésének gondolatától is. Ez az egyik irányú megközelítés, amivel egyre inkább kiszolgáltatottá teszi magát környezete számára. Ő még abban él, hogy azért nem tesz bizonyos dolgokat, mert megfizetheti. Nagy kísértés ez, mert arra kizsákmányolási tudatra épül, hogy mindig lesz alacsonyabb rendű, aki nem csak helyette, hanem őt kiszolgálva elvégzi azt. A végső kérdést fel se meri vetni: mi lesz, ha egyszer pénzért sem talál embert azon feladatok elvégzésére, amelyek nélkülözhetetlenek lesznek nemcsak a léthez, hanem a méltó emberi léthez?
A másik, amikor valaki elvszerűen nem tesz meg valamit, de ez az elvszerűség nem a praktikumból, hanem a belső, lelki értékekből táplálkozik. Amikor valakinek az öntudatához tartozik olyan hitbeli érték, hogy bizonyos dolgokat nem enged anyagiakra lefordítani? A lázadás iránya, hogy a pénz természetét semmibe veszi. Egyelőre úgy tűnik, hogy a pénz mozgatja a világot, de csak a gazdaságban egyértelműen. Míg annak mindenhatóságát az értékelvűség szintjén nem kérdőjelezik meg.
A vallások értékelvűsége zavarja ezt a világot. Nem véletlen, az evangéliumokban Jézus beszél a világ és Isten országa lényegbeli különbségeiről, a kettő összeegyeztethetetlenségéről. A kereszténység mégsem bizonyult elég erősnek, hogy az általa teremtett értékkeretben a krisztusi elveket következetesen érvényesíteni tudja. Természetéből fakadó „gyengeség”, Isten országának evilági megvalósításait az utópiák közé sorolta, ezzel pedig lemondott annak erejéről.
Az iszlám másként viszonyul a modernitáshoz. Nem hagyja kívülről megszabni értékeit, ezért az identitásba beleviszi külsőségeit, amely egyidejűleg az elhatárolódás jelei is. Érdekes, hogy a fejkendő használatát a nőknél a nyugati kultúra az iszlámmal azonosítja, holott néhány évtizeddel ezelőtt az európai kereszténység között általánosan elfogadott volt. Évszázadok óta. Sőt ma is az ortodox világban nő fedetlen fővel nem mehet be a templomba. Európa tradicionálisabb vidékein még élő a fejkendő viselés. Az a hamis paradigma, amely a tradícionalizmust a maradisággal azonosította, nem a kereszténységből fakadt, hanem a hagyományos közösségek felbomlásával teret nyerő szekularizmusból. Hogy lehetett volna-e másképp? – történelmietlen kérdés. Azt viszont láthatjuk, hogy amikor lelki értékek mentén történik lázadás, a pénz is meghátrál, hiszen lényegét veszíti el ott, ahol nem célként tekintenek rá, hanem szükséges csereértékként kezelik.
A nyugati kultúrát egyelőre Mefisztó kiáltása uralja, de jelek vannak arra, hogy lesznek értékek, amelyek annyira drágák lesznek, hogy nemhogy aranyárat kérnek érte, hanem eladósorba sem jutnak. Innen nézve a fejkendő a lázadás első jele is lehet. Ami előtt elsők között a Playboy térdepelt le.

Hozzászólások