A Hetyei Daloskör a szabadságról, a tavaszról énekel, viszi a szél a kottalapokat - gyönyörű, fényes, meleg tavaszi idő van mindig a Berzsenyi-napokon. 

Merklin Tímea: Berzsenyi-ünnep az egyházashetyei szülőháznál - Vas Népe 

A zöld lugasban még búg a gerlice, amikor májusban Hetyén megemlékeznek Rólad, drága bátyámuram, Dani uraság. Heves, friss szél kap bele a vadgesztenye míves virágzatába, s hull az öreg fákról a szirom, mint valami illatos, buja eső. A születésnapodat ünneplik a kanyargós falusi utcán, nyitva szülőházadnak ajtaja, a sötét folyosó hűs szobákat rejt, csöndes elvonulások emlékét őrzi, ahol még olvasni és gondolkodni lehetett. Az utcán a szél megtréfálja a helyi énekesek szívből jövő lelkes műsorszámait, úgy szedi szét elválló szólamokra a harmóniát, mint ahogy a gesztenyevirág bugáját tépázza apró virágokra, kerek szirmokra. De mindez, a szél, a zene, a szó visszaidézi a te álmodat egy Kemenesaljáról, ahol a Zephyr lengedez, s ahol a kékellő halmokon klasszikus görög mondák elevenednek meg.

Tudósok kimutatták, hogy a gorlebeni atomszemét-lerakóhely körzetében kevesebb lány születik. Ugyanezt megfigyelték már a radiokatív sugárzás által sújtott Csernobil körül is.

Ez nem lehet véletlen - focus.de

Amikor a kilencvenes évek közepén Göttingenben tanultunk az egyetemen, kollégiumi társaink több napot töltöttek Gorlebenben. Az atomszemét szállításakor kiláncoltatták magukat a sínekre, hogy megakadályozzák a vonat megérkezését a föld alatti tárolóhelyre. Gorleben soll leben! – Gorlebennek élnie kell! Ez volt annak idején a szlogen, amivel harcba indultak, s bár megakadályozni egyik esetben sem tudták, hogy a radioaktív szemét a végső nyugvóhelyére kerüljön, azért egy valamit egészen biztosan elértek: akárhányszor hallom azóta Gorleben nevét, felfigyelek.

Az enyészet angyalának szárnyai zúgtak az ősi város falai között. A  halál, a pusztulás éjszakája volt ez. Ágyúdörgés, gépfegyver ropogás, csatakiáltás, harc, tusakodás, jajszó minden felé. 

1919 május 1 -  Komarom.org

Május elsejét 1919-ben Kun Béla és kommunista társai önmaguk ünneplésére és diktatúrájuk legitimációjára használták fel. Mai ésszel nehéz felfogni, a háború utáni pénztelenségben, a rengeteg áldozatot követelő spanyolnátha-járványt még szinte ki sem heverve, a csehszlovák és román hadsereg szorító hálójában honnan volt pénz, erő, anyag, hogy erre a napra egész Budapest átalakuljon. Szobrokat rejtettek el óriási deszkaalkotmányok mögött, a Hősök terének emlékművét vörösbe burkolták be. Megalomán szobrok készültek a kalapácsos férfiról, Leninről, a Martinovics-per áldozatairól.

Az elmúlt évtized egyértelműen megmutatta, hogy azok az országok növekednek dinamikusan, amelyek mindkét nem emberi tőkéjét és képességeit kihasználják, mi több, ezekben az országokban a gyermekvállalási hajlandóság is nagyobb.

Szelényi Zsuzsa: Privát sarok: Nők nélkül nem megy a kilábalás - Haza és Haladás

Nem újkeletű a vita a kisgyermekes nők munkába állásáról. Jól emlékszem, a nyolcvanas évek elején mi alsós lányok már összevesztünk azon, ha nagyok leszünk, melyikünk megy majd GYES-re és ki fog dolgozni. Már akkor egyértelmű volt a felállás: aki GYES-en van, nem dolgozik, aki dolgozik, az végez hasznos tevékenységet.

Már öt órája tartott a Magyar Napló és a közrádió szervezésében megtartott költészetnapi Versmaraton, mire a Thália Színházhoz értem; a 12 órás rendezvényen közel száz költő olvasta fel Az év versei antológiában publikált műveit. A nagy volumenű program alapján komolyabb érdeklődésre számítottam, kígyózó sorok helyett azonban csak egy megviselt külsejű férfi állt a bejárat előtt, s ő is egy bőrövet próbált rám sózni.

Koncz Tamás: Monoton maraton – Kortárs online

Van valami mélységesen kedves, hogy április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napját. Versszeretők generációi számára vált életműve egy fontos állomássá, általa ébredtek rá a költészet nagyszerűségére. Attilának szólítjuk, és tudjuk, ő az egyetlen, akit keresztneve alapján is beazoníthatunk. Szerdán, a költészet napján egy rendezvényen voltam, ahová mindenki vihetett magával verset felolvasni, elmondani, előadni. Amikor megláttam a Kései siratót szavaló úriember kezében az ötvenes években megjelent fekete, puha bőrkötésű kötetet, megmelegedett a szívem tája, hiszen az enyém is – az első – ilyen volt. Ma is tudom, hol vannak benne legkedvesebb verseim.

A fészket rakó és tojásból kikelő nyuszi rejtélyével kapcsolatban a néprajzkutatók úgy gondolják, hogy a nyuszi egyszerű véletlen során pottyant a húsvéti szimbólumok közé:

A nyuszi véletlenül pottyant a húsvéti szimbólumok közé - stop.hu

Nyúl elaludt reggel. Talán fájt a foga, talán nyomta az oldalát a kisnyuszi, aki alváskor mellényomakodott, lényeg, hogy hiába döntötte el, már pitymallatkor kimegy rendezni dolgait, elaludt. Arra ébredt, hogy kicsinyei egymást keltegetik. 

Az üzletekben alig néhány zöldség- és gyümölcsfajta közül válogathatnak a fogyasztók, pedig több ezret őriznek belőlük a hazai génbankok. A zöldség és gyümölcs tájfajták, valamint házikerti fajták fontosak a biológiai sokféleség fenntartásához.

Fajták ezreit őrzik a génbankok, a multiknál mégis szűkös a választék - Vedd a magyart!

Minap az egyik közösségi oldalon kedves ismerőseim e hír kapcsán beszélgettek arról, hogy hiába a jó szándék, ha nemcsak nagykereskedelmi szinten, de a piacokon sem találhatók meg az őshonos magyar gyümölcsfajták. Régi almafajtákat emlegettek, s akkor rögtön összefutott a nyál a számban. Egy hosszú emléksor, egy alma a kezemben, nem tökéletes, kicsit ütődött, dehát egy óriási fáról esett le a templom kertjében a fűbe. Színe a legszebb sötét rózsaszín, arannyal sűrűn becsíkozva. Húsa fehér, végigfolyik kezemen leve, ahogy beleharapok. Szokatlanul üdítő, pedig nem savanyú, inkább édes. Zamata utánozhatatlan.

Az a garancia arra, hogy az ember megőrizze az autonómiáját, hogy mindig kívülálló marad. Ez az értelmiségi státusz alfája és omegája. Attól kezdve, hogy az ember ezt feladja, lehúzhatja magát a vécén.

Idegen test az RTL Klubon - Puzsér Róbert-interjú – HVG

Nem fogok tévékritikát írni, mert úgy járnék, mint az egyszeri kritikus, aki leadta az esti műsor bírálatát a nyomdában. Perzse leírta, hogy a művésznő úgy énekelt, mint egy pacsirta, a művész úr bezzeg inkább egy éhes kandúrra hasonlított. Hol volt hamiskás az ének? Azt is beleszőtte a kritikába. Aztán, mikor kijött a lap, kiderült: az előadás elmaradt előző este, mert leégett a teátrum. Én is így járnék: időm másra tartogatom, és csak időnként „nyalintok” bele egy-egy tévéműsorba. Egyelőre még Puzsér Róbert kedvéért sem néznék végig egy tehetségkutató show-műsort.

E nyúlfarknyi kijelentésből aztán Révész Sándor, a Népszabadság publicistája rövid úton azt hámozta ki, hogy Orbán már magánéleti kérdésekben is zsarnokságra tör. Merthogy - így a napilap szerzője - "azt a millióféle hagyományos családmodellt, ami a történelmi időben, a földrajzi térben, különböző nemzetekben, felekezetekben és társadalmi rétegekben kialakult, semmi más nem köti össze, mint a szabadság hiánya". 

Szőnyi Szilárd: Élet és irodalom - Heti Válasz

Majd mindenki ismeri a fülbesúgós játékot. Elindul egy épkézláb normális mondat, a következő fülbesúgásokkal egyre torzul az eredeti szöveg, a végén jót lehet nevetni, mivé is válik annyi továbbmondáson keresztül az üzenet. Hogy éppen ez a játék jutott eszembe egy nyilatkozat nyomán kikerekedett vita kapcsán, ezen lehet csodálkozni, de inkább a sajtó groteszk bájának tartom.

A nők méltósága nem csak azt jelenti számomra, hogy előre engednek egy boltban, vagy felsegítik a kabátomat, hanem azt is, hogy ha úgy gondolom, hogy otthon maradok a gyerekeimmel, ebédet főzök, és kivasalom a ruháikat, szabadon megtehessem, mert a párom annyit keres, hogy nekem nem kell dolgoznom valahol másutt. Elég, ha az otthoni teendőket csinálom.

Konkoly Edit: A nők méltóságának tisztelete nem merül ki az udvariasságban – Magyar Kurír

Konkoly Edit, a talita.hu főszerkesztője bebizonyította, hogy nem fél kimondani igazságokat, amiket könnyen a „klerikális reakció” csökevényének tekintenek. Pedig milyen egyszerű, és milyen nagyszerű igazság: legyen értéke a nőnek nőként. Tehesse meg, hogy családanya legyen, tehesse meg, hogy védett környezetet biztosítson a családja számára. Évszázadokig, évezredekig így volt, s most még a politika is gáncsol ebben. Falanszterbe kényszerítené gyermekeinket, ingyenélőnek érzi magát az, aki egyszerű háztartásbeli, mert nem végez nemzetgazdaságilag értékelhető munkát. Nem aktív munkavégző. (Hajjaj, pedig aktivitásról ejthetnénk egy-két szót!) A statisztika, meg a GDP nagy úr! Más kérdés, mennyit spórol egy édesanya az államnak azzal, ha bölcsőde és óvoda helyett egy kis csoportnyi saját porontyot maga felügyel, és maga lát el. Élelemmel és lelki táplálékkal.