Áthidalható-e az ideológiai szakadék?

„Amerikát mindig is a pártos identitások jellemezték. Most azonban a pártos identitások egyre inkább egybeesnek az ideológiai és a társadalmi identitásokkal. Politológusok szerint ez veszélyes, hiszen gyengíti a kompromisszumra való képességünket” – írja Emily Badger és Quoctrung Bui a New York Timesban.

Tanmese az ideológiai szakadékról - Metazin

A Metazin szemléz egy, a New York Times-ban megjelent anyagot, amelyben két politológus,  Emily Badger és Quoctrung Bui amiatt aggódik, hogy egyre nagyobb méreteket ölt az amerikai társadalom ideológiai megosztottsága. Mondhatnánk, Amerika messze van, csakhogy nem nehéz ebben a megosztottságban Európára is ismernünk. Ami azt jelzi, hogy a nyugati világban, még ha Amerika sok tekintetben alapvetően más is, mégis csak hasonló szellemi folyamatok játszódnak le, vagy éppen ugyanazzal a szellemi folyamattal van dolgunk. Badger és Bui a két nagy amerikai párt mentén kialakult, egyre mélyülő ideológiai szakadékról beszél, anélkül azonban, hogy megfogalmaznák ezen ideológiák konkrét tartalmát. Az a tételük, hogy a megosztottság mögött a „pártizmus” eluralkodása áll, vagyis egy olyan attitűd, hogy a választók a világnézeti identitásukat egyre inkább a politikai identitásukhoz igazítják. Ezt pedig a politika ki is használja, ami viszont önmagukba záródó „véleménygettók” kialakulásához vezet. Ennek az a következménye, hogy egyre áthidalhatatlanabbá válik az ideológiai hasadék. Felteszik a kérdést, hogy vajon ezen hogy lehetne segíteni? Mint a szemlében olvasható, általános az a vélemény, hogy a „véleménygettókból” ki kellene törni. Ám ugyancsak a Metazin-szemle utal Ezra Klein-nek a Fox magazinban megjelent beszámolójára, mely szerint egy szociológusok által végzett kísérlet azt mutatta ki, hogy a másik „véleménygettó” nézeteinek a megismerése csak tovább mélyítette a szakadékot.

Érdektelen papok?

De valójában fáradt érdektelenségbe süppedt bele szinte mindenki...

“Fáradt érdektelenségbe süppedt a kereszténység” – interjú Márkus Tamás református lelkésszel - 777

Érdekes és fontos interjú jelent meg Márkus Tamással a 777-en. Reposztos kollégám, Németh Tamás reflektált is rá. Viszont én nem szeretnék szó nélkül elmenni egy, az interjúban elhangzott nagyon erős mondat mellett, amely nem véletlenül lett az interjú címadó mondata is. Eszerint: „De valójában fáradt érdektelenségbe süppedt bele szinte mindenki, ez pedig nagyon veszélyes.” Ez a mondat ugyan nem mondja ki, hogy az érdektelenség kikre is vonatkozik, de azért a szövegkörnyezetből eléggé egyértelmű, hogy Márkus Tamás elsősorban a papokra gondol. Itt a teljes passzus. A kérdező: Martí Zoltán.

„Ezek nagyon fontos különbségek, amelyekről tudnunk kell. Ugyanakkor gyakran egyes keresztények aggasztó hangnemben bélyegzik meg egymást, ez pedig kifelé egyáltalán nem egy vonzó egyház képét mutatja.

Őszintén szólva én ezt nem nagyon tapasztalom, sokkal inkább azt, hogy teljes az érdektelenség.
Sokszor két szomszédos településen szolgáló lelkész sem tud egymásról – felekezettől függetlenül -, nemhogy azt, hogy a katolikus pap mit mond.
Én örülnék a legjobban, ha beszélgetnének egymással, mert akkor lenne egy belső diskurzus, ami azt jelenti, hogy van érdeklődés. De valójában fáradt érdektelenségbe süppedt bele szinte mindenki, ez pedig nagyon veszélyes. Ugyanakkor, ahogy korábban is említettem, most kezd egy generáció megjelenni, aki ezen talán változtatni tud majd.”


Noha érteni vélem Márkus Tamást, véleményem szerint ez csak a felszín. Mélyebbre kell menni, ugyanis azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a papi társadalom egy jelentős része olyan tüneteket produkál, amelyek – elfogadom – akár érdektelenségként is értelmezhetők?

Black Friday, avagy variációk a populizmusra

Csak míg a politikai populizmust illő rossznak, sőt a legrosszabbnak tekinteni, addig a piaci populizmussal kapcsolatban mindez fel sem merülhet.

Csizmadia Ervin: A politikai és a piaci populizmus különös hasonlóságáról - Mandiner

Európának kordában kell tartania a bevándorlást, hogy megfékezze a jobboldali populisták egyre növekvő térnyerését – nyilatkozta Hillary Clinton a Guardiannek.

Hillary Clinton: Európának korlátoznia kell a bevándorlást! - Mandiner

Ennek a posztnak a gondolatmenetét kettő, a közelmúltban megjelent anyag indította el. Az egyik Csizmadia Ervin kitűnő cikke arról, hogy kétfajta populizmus létezik, az egyik a politikai, a másik a piaci-fogyasztási. A másik pedig egy hír arról, hogy Hillary Clinton is nyilatkozott a Guardian-nek. Az ismert brit napilap ugyanis The new populism összefoglaló címmel féléves kampányt indított a mai Európában egyre csak növekvő, s a balliberális médiában populizmusnak nevezett jelenség ellen. A lap cikkek sorozatában igyekszik feltárni a populizmus okait. Aztán ehhez a két anyaghoz már szinte automatikusan kapcsolódott a napokban lezajlott (vagy még ma is tart?) Black Friday, amelyet – ha Csizmadia tipológiáját használjuk – bízvást nevezhetnénk a fogyasztói-ipari populizmus diadalának. Na de menjünk sorjában.

A zsidó-keresztény civilizáció vége?

A jelenkort az összeomlásban lévő zsidó-keresztény civilizáció hosszas történelmébe ágyazva értelmezem.

A zsidó-keresztény civilizációnak befellegzett – Michel Onfray a Mandinernek

Egy, a Mandineren már régóta tartó, francia gondolkodókkal folytatott interjúsorozat részeként most egy újabb beszélgetés jelent meg Michel Onfray filozófussal. Az érdeklődő olvasó a sorozatot Francia interjú cím alatt találhatja meg. Számomra egy-egy ilyen interjú megjelenése mindig ünnepi pillanat, teljesen függetlenül attól, hogy az éppen megszólaló francia értelmiségi pontosan mit is képvisel. A kortárs francia történetfilozófiai gondolkodásban járatlan magyar olvasó – amilyen én is vagyok – mégis átélheti azt az üdítő felismerést, hogy nincs egyedül, ha azt gondolja, hogy jelenkorunk egészének megértése nyomasztó súllyal nehezedik arra, aki egy kicsit is nagyobb távlatokból szeretné látni a történelmi kort, amelyben él. Az itt megjelent interjúk egytől egyig ezt a kérdésfelvetést képviselik, s attól izgalmasak, hogy a jelenkort nem fogadják el szükségszerű és magától értetődő adottságnak, hanem magyarázatra szorulóként tételezik. Így Michel Onfray, ez a számomra azért elég ellentmondásos gondolkodó, aki, mint az interjúból kiderül, a Décadence c. könyvében azt írta meg, hogy ma a zsidó-keresztény civilizáció végnapjait éljük.

Cenzúrázza a Reposztot a Facebook

Az utóbbi időben lettem figyelmes arra, hogy a Reposzton megjelenő írásaim kiemelését a Facebook nem támogatja. A blogon naponta jelenik megy egy-egy új poszt, a Facebook mindegyik szerzőnek felajánlja a kiemelés lehetőségét, az én írásaimnál viszont az olvasható, hogy a kiemelés nem támogatott. Az olvasó ezt természetesen nem láthatja, mert a kiemelés lehetősége csak az adminisztrátorok számára elérhető. Miután a blognak nincs semmilyen fizetett szerzője, szerkesztője, alkalmazottja, adminisztrátora, az adminisztrátori feladatot is minden szerző maga látja el. Természetesen, itt nem az én személyem az érdekes. Hanem az, hogy valamilyen okból a Facebook különbséget tesz tartalmak között, még egy formailag-technikailag egységes blogon belül is, vagyis tartalom-felügyeletet és szűrést végez. Ez, noha nem a cenzúra szélsőséges formája, tehát tiltás (még) nincs, de azért mégis csak nagyon is könnyen beazonosítható cenzúra. De a dologban az a legérdekesebb, hogy a Facebook úgy tesz, mintha információt adna az általa folytatott eljárásról, formailag felkínálja a magyarázatot, de valójában az adminisztrátor előtt rejtve marad, hogy egy-egy jegyzet kiemelése miért is nem támogatott. Vegyünk egy példát, képeken bemutatva.

A keresztyénség mint a legteljesebb történelmi narratíva

Mäder szerint az átfogó történelmi narratívák a kor spirituális igényeit igyekeznek kielégíteni. A világ felgyorsult, a globalizáció és a technológiai fejlődés a hétköznapi élet bevett rendjét is felborítja, ami egzisztenciális bizonytalansággal jár. Azért népszerű a nagy történelem, mert a kor embere identitásválságban szenved: a posztmodern ember átfogó narratíva híján nem tudja, honnan jött és hová tart. Olyan, a vallást helyettesítő világmagyarázatra vágyik, amely életét tágabb perspektívába helyezi és választ ad a lét végső értelmét firtató kérdésre.

Az élet, a világmindenség meg minden- Metazin

A Neue Zürcher Zeitungból szemléz egy érdekes cikket a Metazin. A szerző, Claudia Mäder azt a kérdést teszi fel, hogy vajon miért olyan népszerűek ma – ahogy ő nevezi – a nagy történelmi narratívák? A latin eredetű narratíva ma nagyon divatos szó, egyszerűen elbeszélést, elmesélést jelent. Azt, amikor valaki elmond egy történetet. A nagy történelmi narratíva viszont arra vállalkozik, hogy nem vész bele a történelem apró részleteibe, ahogyan ma a történész szakma teszi, hanem arra tesz kísérletet, hogy elmesélje az egészet. Mármint az emberiség eddigi történetét. Mäder arra kíváncsi, hogy vajon ezek az emberiség egész történetét elmesélő művek ma miért olyan népszerűek? Az ilyen nagy elbeszélők közül hármat említ, köztük a nálunk is ismert Yuval Noah Harari-t. Mäder arra jut, hogy ezek a nagy történelmi narratívák nem tekinthetők történettudományi műveknek, inkább csak lelki igényt elégítenek ki. Mäder szerint „Azért népszerű a nagy történelem, mert a kor embere identitásválságban szenved: a posztmodern ember átfogó narratíva híján nem tudja, honnan jött és hová tart. Olyan, a vallást helyettesítő világmagyarázatra vágyik, amely életét tágabb perspektívába helyezi és választ ad a lét végső értelmét firtató kérdésre.”

Migránsok és hajléktalanok

 

A hajléktalanokat büntető szabályozás október 15-én lépett életbe a közterületen életvitelszerű lakhatást jogellenessé téve. Azóta ismert közéleti szereplők, színészek, ügyvédek, bírák és civilek sorra demonstráltak a hajléktalanok mellett, tiltakozva az antihumánus szabályok ellen.

Hajléktalanok: Trócsányi szerint a 2012-es AB-határozat már nem lehet precedens - atv.hu

„Ez rettenetes. Mi lesz velük? Nem lehet elvenni, ahonnan már nincs. Kiveszik a kezükből, vagy a szájukból az ennivalót? Mi ez?”

– sorolta a kérdéseket, majd hozzátette: rettenetesen fáj neki, hogy végig kell nézni, ahogy ezeket az embereket elviszik. Hernádi a műsorban elmondta: nem fél a közéleti szerepvállalás miatt, mert a szívében tudja, hogy jó ügyek mellé áll oda.

Hernádi Judit kiborult a hajléktalanok üldözésén - nyugatifeny.hu

Noha a két csoport, a migránsok és hajléktalanok csoportja teljesen különböző, mégis mint jelenség, mindkettő alkalmas arra, hogy az emberi szenvedéshez való viszonyt a politikai közbeszéd tárgyává tegye. Az Országgyűlés a jogi problematikán túl nem kis morális kockázatot is vállalt azzal, hogy alkotmányszintű döntést hozott arról, hogy a hajléktalanok életvitelszerűen nem tartózkodhatnak az utcán. Éppen azért kockázatos, mert a hajléktalanságról mint az emberi szenvedés egyik formájáról szóló közéleti beszéd egy pillanat alatt az erkölcsi jó és rossz küzdelmének a politizált színtereként tűnhet fel. Egy ilyen döntés nagyon jól jön a ma összefoglalóan liberálisnak nevezett ideológia számára, amely az egyetemes erkölcsi jó megteremtéséért vívott küzdelmében előszeretettel hivatkozik a nyitottság nevében a határtalan befogadásra, a korlátlan részvétre és egyetemes szeretetre, kihasználva az amúgy tényleg a legtöbb emberben meglévő részvétet a szenvedés iránt. Innen van az, hogy mind a migránsokhoz, mind a hajléktalanokhoz való viszonyról szóló liberális politikai beszéd alapvetően erkölcsi természetű, s a jelenségben a jó és a rossz harcát véli felfedezhetni.

A konzervatív gondolat

Kirk nem ismerte alaposan a klasszikus német kultúrát, de szépirodalmi műveltsége, keresztény elkötelezettsége, morális alapállása, modernitás-ellenessége világossá teszi ma is: a konzervatív hagyomány gazdagsága erőteljes alternatívát kínál a szektariánus-diszkriminatív liberális kultúrával szemben.

Ennek jelentősége ma szinte még erőteljesebb, mint halála idején, 1994-ben: a klasszikus liberalizmus ma minden téren groteszk szélsőségbe csapott át, amellyel szemben a hagyomány valóságos gazdagságának feltárása, felmutatása, továbbgondolása elsődleges jelentőségű.

Mezei Balázs: Russel Kirk 100 - Mandiner

Köszönet Mezei Balázsnak, aki a Mandineren emlékezett a száz éve született Russel Kirk amerikai gondolkodóra, akinek a munkássága nélkül aligha elképzelhető a mai nyugati konzervatív gondolat, sőt ő volt az, aki hihetetlen, máig élő hatással meg tudta fogalmazni magának a konzervatív gondolatnak a mibenlétét. Könyve, The Conservative Mind: From Burke to Santayana kötelező olvasmány mindazok számára, akik szellemileg kritikusan viszonyulnak ahhoz a napjainkat már régóta uraló, sok tekintetben szélsőséges gondolatvilághoz, amely önmagát liberálisnak tekinti. Nem véletlen, hogy Mezei Balázs nem marad meg szorosan Kirk bemutatásánál, hanem erőteljesen felhívja a figyelmet a konzervatív gondolat mai szerepére egy olyan világban, amelyben a modernitás fogalmának értelmezését szinte teljesen kisajátította a mai liberális eszmevilág. Nem véletlen, hogy emlékezése azzal zárul, hogy épp itt az ideje, hogy a defenzívába szorult konzervatív gondolatnak a mai Európában és Magyarországon is meg kell szerveznie önmagát. Ebben a világnézeti küzdelemben Kirk megkerülhetetlen.

A Gonoszról

A holokauszt azonban nemcsak eseménytörténet, hanem a kultúránk legbensőbb lényegét érintő kérdés, ezért tehát nyitott végű történet. Kulturálisan a holokauszt lényege a Gonosz teljes értékű megjelenése.

Gerő András: A holokauszt története és a Gonosz mibenléte - 24.hu

Igen érdekes írást közöl Gerő András a Sorsok Háza kapcsán. Azt mondja, hogy a Sorsok Háza üzenetét két nézőpontból lehet megfogalmazni. Létezik a történeti sík, amely elmondja a holokauszt történetét. Ám létezik egy másik nézőpont, amelyet ő esszencialistának nevez, s amely a holokausztot úgy mutatja be, mint a Gonosz „teljes értékű” megjelenését.  Szerinte kulturálisan ez a holokauszt lényege. Nekem ez a látásmód tetszik. A Gonosz beemelése ugyanis egy történeti esemény értelmezésébe egyrészt visszanyúl az emberiség történetéből, így a zsidó-keresztyén kultúrkörből is nagyon is jól ismert elbeszélésekhez, másrészt akarva akaratlanul kikezdi napjaink antropológiáját, amely egyszerűen szemet huny a rossz és annak végső formája, a gonosz egyetemes és kiküszöbölhetetlennek tűnő jelenléte fölött.

Amikor papok árulják el a keresztény Európát

Wolfgang Weissbach, a templom korábbi evangélikus lelkésze a lapnak azt mondja: „A muszlimok megmentették a templom épületét”, és hozzáteszi: „az imádság háza maradt”, ő pedig örül ennek. „Hála Istennek ez tovább folytatódik.”

Mecset lett egy hamburgi templomból - Mandiner

Történt, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung riportban számolt be arról, hogy Hamburg Horn nevű részén egy evangélikus templomot mecsetté alakítottak át. A hírt a Mandiner átvette, s aztán ugyancsak a Mandineren Üres templomból teli mecset: ez az élet rendje címmel Szalma György kitűnő írásban reflektált rá. Az átalakítási kezdeményezésről a FAZ 2016-ban beszámolt. Frank Bergrande írását az evangelikus.hu közölte - kommentár nélkül. Az akkori cikkre reagáltam is az Iszlamizáció kísértete c. posztomban. Ott még arról volt szó, hogy a mecsetté alakítás kezdeményezése élénk tiltakozást váltott ki. Ez a FAZ - cikk viszont már sikertörténetről ír. A riportot készítő újságíró, Matthias Wyssuwa, arra volt kíváncsi, hogy vajon a mecsetté átalakított templom volt lelkipásztora miként éli meg a történetet. No és itt jön a döbbenet. A pap, Wolfgang Weissbach örül annak– ahogyan a Mandiner-szemlében olvashatjuk –, hogy a „Muszlimok megmentették a templom épületét”, és hogy az az „imádság háza maradt”, „Hála Istennek ez tovább folytatódik.”  Nincs félreértés, nincs félrefordítás. Wolfgang Weissbach, a keresztény lelkipásztor örül annak, hogy a templomából mecset lett. No, ez itt a vég.

Oldalak