Burka: az elviselhetetlenül más

Egy frissen közölt kutatás szerint a svájciak döntő többsége betiltaná a burka viselését, ugyanakkor a teljes arcot elfedő ruházat mellett így is minden ötödik megkérdezett kiáll.

A svájciak 76 százaléka helyesli a burka betiltását - 888.hu

Svájcban végeztek egy felmérést, melynek az volt a kérdése, hogy az emberek mit szólnak a burka viseléséhez? Az lett a nem meglepő eredmény, hogy a svájciak döntő többsége (76%) betiltaná a burka viselését, s csak a kisebbség (20%) támogatná. A ma használatos emberjogi értékrend felől nézve, ez bizony nem szép. Történne bezzeg ez a felmérés Magyarországon, rögtön kész lenne a magyarázat: ez az ország xenofób és intoleráns, mi több, a harmincas évek szelleme kísért. Ide vezetett Orbán „gyűlölethadjárata”, stb. stb. De hát az itt a probléma, hogy ez felmérés nem itt történt, hanem Svájcban. Akkor mi van?

Nincs politikailag ártatlan keresztyénség

De ne csodálkozzunk, hogy a nyáj eltéved, ha a pásztor sem találja a helyes utat. Orbán Viktor pillanatnyilag még egyetlen magyarországi keresztény felekezetnek sem hivatalos vezetője, de a gyakorlatban többet is ő irányít. Karácsony tiszteletére a Miniszterelnök Úr is a teologizálás rögös talajára merészkedett, bár teljesítményétől nem vett új fordulatot az üdvtörténet.

Apologéták - mno.hu

Nincs azon mit csodálkozni, hogy napjaink egyik alapvető kérdésében, a migránsügyben az európai keresztyénségen belül is komoly viták zajlanak. Ismert egyházi vezetők és keresztyén kulturális hátterű politikusok keresztyén alapon, a keresztyénségre hivatkozva egymással szöges ellentétben álló véleményeket fogalmaznak meg. Természetesen mind a befogadás-párti, mind az azt elutasító keresztyén álláspont a Bibliára hivatkozik. A migrációhoz való viszony biblikus megalapozásáért folytatott küzdelem szinte törvényszerűen vált napjaink közbeszédének egyik ismert témájává. S természetesen, a különböző álláspontok arról. hogy mit is üzen a Biblia ebben a súlyos kérdésben, politikai szerepet is betöltenek. Csak van, aki ezt elismeri, s van, aki kettős mércével mér: az egyik véleményt „politikai” keresztyénségként tünteti fel, a másikat a „valódi” keresztyénség hangjaként. Ilyen kettős mércét alkalmaz Ugró Miklós cikke is.

Gulyás Lajos és a "boldog új év"

Mindig az igazságot kereste, és mindenféle totalitárius diktatúrát elutasított – hangsúlyozza Erdős Kristóf történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) munkatársa az egykori levéli református lelkészről. A hatvan éve elhunyt Gulyás Lajos mártír lelkipásztorra emlékezünk.

Aki mindig az igazságot kereste - reformatus.hu

Ez egy ünneprontó cikk. Ma, az év utolsó napján, az új év küszöbén talán valami emelkedettebb írással kellene jelentkeznem. De valahogy nem tudok elmenni amellett, hogy pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1957. december 31-én végezték ki Gulyás Lajos dunántúli református lelkészt. Nem érte meg az új évet, s talán volt valami jelképes is az ítélet végrehajtásának időzítésében. Elvették tőle az ilyenkor makacsul remélt és kívánt boldog új évet. Elvették tőle a jövőt. Illő megrendültséggel álljunk most meg egy pillanatra, s csendes főhajtással áldozzunk egy olyan ember emlékének, akinek megadatott a mártíriumság ajándéka. Valami olyasmi, ami túl van az időn, túl van minden esetlegességen, s ahonnan nézve a „boldog új évet” kívánsága csak kicsinyes és kéztördelős aggodalmaskodásnak és szánalmas erőlködésnek tűnik. Mert ugyan mitől lesz „boldog” az új év? Neki nem lett boldog új éve. Mégis időfelettivé vált.

Miért inkább nincs Karácsony?

Ateista vagyok és szeretem a karácsonyt.

Kustán Magyari Attila: Egy ateista karácsonyi gondolatai - maszol.ro

Karácsony az egyik legérzékletesebb bizonyítéka annak, hogy évezredes kulturális-civilizációs beágyazottságokat nem lehet egy kézmozdulattal, avagy pusztán egy racionális aktussal felszámolni. Ettől kezdve az a vita, hogy beszélhetünk-e még keresztyén Európáról, számomra eléggé megmosolyogtatónak tűnik. A kérdés ma inkább az, vajon sikeres lehet-e egy olyan liberális-marxista történelmi kísérlet, amely a keresztyén kulturális emlékezetet fel akarja számolni? Az egyházias keresztyénség krízise kétségtelen tény, ugyanakkor mégis csak Karácsony ünnepének hihetetlen ellenálló képessége a legbiztosabb jele annak, hogy bizony létezik itt valamiféle közösségi informális tudat, mentalitás, nehezen megragadható érzelmi beállítottság, kötődés, beágyazottság, amely mindenféle racionális-tudatos megfontolás ellenére is tovább viszi a Karácsonyban váratlan erővel megjelenő keresztyén hagyományt.

"Hiszek" - Me too

A Church of England church in London is being criticized for holding a service to mark the birthday of the Islamic prophet Muhammad and "looking forward to the birthday of Jesus." The service included an Islamic prayer and the cutting of a birthday cake. The All Saints Church in Kingston-upon-Thames held the service, "Milad, Advent and Christmas Celebration," on Sunday, according to The Christian Institute. Milad is the Islamic festival commemorating the birthday of Muhammad. The service had been billed as an event "marking the birthday of Muhammad and looking forward to the birthday of Jesus.

(Egy londoni anglikán egyházat azért kritizálnak, mert egy istentiszteleten megünnepelték az iszlám próféta, Mohamed születésnapját és előre tekintettek Jézus születése felé. Az istentisztelet része volt egy muszlim ima is, és születésnapi torta. A  Mindenszentek Egyháza a Temze-menti Kingstonban "Milad, Advent és Karácsonyi ünnepség" címmel tartotta vasárnap az istentiszteletet a Keresztyén Intézet szerint. A milad iszlám ünnep, amelyen megemlékeznek Mohamed születésnapjáról. Az istentiszteletet úgy hirdették, mint amelyik megemlékezik Mohamed születésnapjáról és előre tekint Jézus születése felé.)

UK Church Under Fire for Celebrating Islamic Prophet Muhammad's Birthday Ahead of Christmas - The Christian Post

Történt, hogy az egyik londoni anglikán gyülekezeten az a gondolat lett úrrá, hogy karácsonyra, Jézus születésének ünnepére készülve nem szabad azokat megbántani, akik nem hisznek a keresztyénség Jézusában. Nevezetesen, nem szabad, hogy a karácsony megbántsa a muszlimokat. Nosza hát, mi sem egyszerűbb: meg kell ünnepelni a keresztyéneknek is Mohamed születésnapját, a milad-ot. Fifty-fifty. Neked is van egy prófétád, meg nekem is. Így elkerülhető a bántás, s a muszlimok már nem fognak csúnya szemmel nézni a karácsonyra készülő keresztyénekre, mert el fogják hinni, hogy ők, mármint a keresztyének, nagyon-nagyon szeretnek. Mindenkit. Te megünnepled Mohamed születésnapját? Me too. Akkor én is. S ezzel betemetődik a nagy árok, s végre átölelhetjük egymást az egyetemes emberi fennkölt erkölcsi érzetében. Te is? Én is. Me too.

Vallásháború

Egy vallást sokkal nehezebb elpusztítani, mint egy politikai rendszert. A vallásnak kulcsszerepe van a társadalomban, a társadalmi kohézió megteremtése szempontjából; egy közösség létrehozásának egyik alapköve. Az iszlám ellen fog állni” – jelenti ki Houellebecq.

„Mit állíthat szembe az iszlámmal a szekuláris Európa, ahol a kereszténység mindinkább elhalványulóban van?" – kérdi az újságíró. „Egy másik vallást, ennyi az egész” – válaszol Houellebecq.

Sosem huny ki a nemzeti függetlenség vágya – Michel Houellebecq utolsó interjúja - mandiner.hu

Michel Houellebecq, a Behódolás szerzője, interjút adott a Der Spiegelnek, amelynek átdolgozott formája megjelent a Valeurs actuelles francia hetilapban is. Ezt a beszélgetést részletesen ismerteti a Mandiner. Izgalmas olvasmány. Az író gondolkodását eddigi regényeiből, de leginkább a Behódolásból elég jól megismerhettük. 

A regény – a tévhitekkel ellentétben – nem arról szól, hogy jön az erőszakos iszlám, amely meghódítja Európát, hanem arról, hogy a dekadens, kiüresedett, hitét vesztett Európa önként behódol, aláveti magát az erősebb hitnek. A Behódolás negatív utópiájával szemben ez az interjú annyival több, hogy itt az író – noha lesújtó a véleménye a mai európai kultúráról –, mégis arról beszél, hogy tapasztal valamiféle katolikus megújulást, amelyben megvan az a potenciál, hogy felvegye a küzdelmet az iszlámmal. Az azonos neműek házassága ellen kirobbant tiltakozás kapcsán ezt mondja: „…a francia katolikusok hirtelen ráeszméltek az erejükre. Valamiféle földalatti áramlat volt ez, ami hirtelen a felszínre tört. Számomra a közelmúlt történelmének egyik legérdekesebb momentumát jelentik ezek a tiltakozások.”

Hit és krízis II.

Német és skandináv mérések azt mutatják, hogy sok lelkészben erős a fölöslegességérzet.  Sokan azt érzik, hogy hiába igyekeznek, beszélnek, törekszenek, az emberek közönyösek, ráadásul könnyen megítélik. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a lelkészek nem feltétlenül bírnak biztos egzisztenciával, márpedig egy négy-ötgyermekes családban fontos lenne a tervezhetőség. A kicsiny, megfogyatkozó közösségekben, peremvidéken nem könnyű a helyzet, tehát egészen összetett problémáról van szó.

Lelki segítség a lelkészeknek - reformatus.hu

Ennek az írásnak a főbb „tételei” eredetileg 2012-ben jelentek meg a Reposzton. Azért szedtem most újra elő, mert olvastam a Bogárdi Szabó Isván püspökkel, Zsinatunk lelkészi elnökével készült interjút, amely a lelkipásztori krízistudatról- és életérzésről szól. A püspök emleget német és skandináv példákat is, de – személyes tapasztalatok alapján – bőven hozhatnék amerikai mintákat is. A püspök rámutat arra, hogy összetett jelenségről van szó. Valóban, minden túlzás nélkül állítható, hogy a mai nyugati keresztyénséget egyfajta általános krízistudat hatja át, s a jelenségnek a leginkább kitett áldozatai a lelkipásztorok. A krízist nyilván mindenki egyénileg éli át és meg, s ezért a probléma lélektani-individuális természetű is, s mint ilyent, valamiképp kezelni kell. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal a már elég régóta tartó kihívással – amely szerintem az általános krízistudat valódi és végső oka – ,hogy a nyugati keresztyénség drámai hanyatlása, sőt bizonyos fokú összeomlása elképesztő nyomás alá helyezi a keresztyén öntudat hivatásszerű hordozóit, a lelkipásztorokat. Felveti azt a kérdést, hogy mit kezdjünk magának a történeti keresztyénségnek a krízisével? Magyarán, mit kezdjünk azzal a korszellemmel, amelyben ma a keresztyénség – s annak reprezentatív képviselője, a lelkipásztori társadalom – találja magát? Ez az újraközölt írás ilyen szempontból közelíti meg, s próbálja meg – néhány megjegyzés erejéig – értelmezni az általános keresztyén, s azon belül a lelkipásztori krízistudat jelenségét.

Küzdelem a kulturális tájért

A francia Államtanács október 25-i döntésében úgy határozott, hogy a bretagne-i kisváros, Ploërmel főterén álló pápaszobrot nem kell elbontani, de a tetején álló keresztet el kell távolítani. A szobor kálváriája 2015-ben kezdődött, mint arról korábban többször beszámoltunk.

Eltávolítják a keresztet Szent II. János Pál szobráról Franciaországban - magyarkurir.hu

A francia Államtanács döntött: nem lehet közintézményekben betlehemet állítani, kivéve, ha „különleges körülmények arra mutatnak, hogy az installáció kulturális, művészi vagy ünnepi jelleggel bír” – írja a Figaro. - mandiner.hu

Tilos francia közintézményben betlehemet állítani - mandiner.hu

Mint azt tudjuk, Európában ma baj van a nyilvános keresztyén szimbolikával. Közeledik a karácsony, s nem kell különösebb jóstehetség annak előre látásához, hogy ismételten fellángolnak majd a viták a keresztyénség szimbolikus társadalmi jelenlétéről. A politikai korrektség világnézetének, avagy a ma liberálisnak tartott világnézetnek a szélsőséges hívei, akik amúgy az egyház és az állam szétválasztásának jogi elve mögé bújnak, természetesen azt állítják, hogy a keresztyén szimbolika megsérti az amúgy semleges teret.

A reformáció liberális kultuszáról

Csak az a baj, hogy ha az ember elég ideig bíbelődik valamivel, akkor a legcsodálatosabb, legnagyszerűbb eszméből, ideológiából, hitből is képes tökéletes idiótaságot fabrikálni. A protestantizmusban már ott szunnyad a liberalizmus, a polgárság és a nemzetállamok ideológiája, ebből lett mára a „gendertudomány” és a 72-féle nemi identitás, vagyis a halál előszobája. A protestantizmus útját pedig a kezdeti 1517-es évszámtól még két ’17-es évszám jelöli ki. Kétszer kétszáz év, és eljutunk a végső borzalomig.

Bayer Zsolt: Toronyórák, zsebórák - magyaridok.hu

Meg kell mondjam, Bayer Zsoltnak ez az írása nekem, a magyar reformátusnak nem csak rosszul esett, hanem meg is hökkentett. A reformáció 500. évfordulóján hogyan tud egy ilyen írást letenni az asztalra? Ezt azért kérdezem, mert ugyan nem vagyok az ismert publicista stiláris harsányságának a híve, sőt kifejezetten taszít, de azért mégis csak egy szellemi táborba tartozónak érzem magamat vele. De ez a cikk olyan nekem, mint egy hátbatámadás. Azon túl, hogy az, amit az írásában állít, nem is igaz, de még ha igaz is lenne, nem valami elegáns. Vannak helyzetek, amikor illő tisztelettel tartózkodunk bizonyos dolgoktól, még ha van is kritikus véleményünk. Például a reformáció félévezredes évfordulóján nem rúgunk a reformációba. Pláne nem úgy – ahogyan ő teszi –, hogy a reformáció kezdetének dátumát, 1517-tet összehozza 1717-tel (az első szabadkőműves nagypáholy megalakulása) és 1917-tel, az orosz forradalommal. Ez azért sok. De azon túl, hogy tiltakozom, próbálom megfejteni, miféle látásmód ejtette foglyul Bayer Zsoltot? Nos, ez a séma, a három dátum összefüggésbe hozása, egyáltalán nem új, de azért annak szinte iskolás felmondása eléggé meglepő tőle.

Balavány úr és a HVG küzd a gyűlölet ellen

Miért a gyűlölködés és kirekesztés melegágya a Magyar Református Egyház?

Hol vannak a mai reformátorok? - hvg.hu

Balavány György, az igazi keresztyén, amúgy liberális, vagy mi, ezt a kérdést bírja megfogalmazni a hvg.hun: „Miért a gyűlölködés és kirekesztés melegágya a Magyar Református Egyház?” Balavány György számíthat ránk. Végtére is, ráfér egy kis promóció a valaha szebb napokat látott HVG-re, s a valamikor nem így gondolkodó publicistájára is. Továbbá nem árt, ha ez a „gyűlölködő” és „kirekesztő” magyar reformátusság is szembesül azzal, hogy milyen az, amikor a gyűlölet és a kirekesztés elleni küzdelem professzionális harcosa prófétai hevülettel tükröt tart elé. Mégpedig igazi keresztyén szeretetből. Mert ugyebár az, aki küzd a gyűlölet ellen, nem lehet gyűlölködő. Hogy úgy mondjam, ez ontológiailag kizárt. Ez olyan lenne, mint a zsidó antiszemita, avagy a liberális fasiszta. De mint tudjuk, ilyen nincs. Hogyan is lehetne Balavány úr és a HVG gyűlölködő?

Oldalak