A csapból is keresztény rettegés folyik...

Balavány György: A kereszténységre egyetlen komoly veszély leselkedik: hogy a hívők sem veszik komolyan - 24.hu

Hadd csináljak (nem először) egy kis reklámot Balavány Györgynek, a kereszténység nagy ismerőjének és oktatójának. Úgyhogy, direkt kérem az olvasót, legyen olyan kedves, betűről betűre olvassa el kedvenc szerzőnk cikkét a 24.hu-n, amely írás, nem mellesleg, Húsvét vasárnapján jelent meg, s nem mellesleg, a Sri Lanka-i kereszténygyilkolás napján. Azért olvassa el, mert amit mondani akarok, nem vitatkozás a cikk egyes tételeivel, ezt megtette Szilvay Gergely, hanem inkább megállapítás a cikk szerzőjéről. Nos, Balavány úrnak sikerült bemutatnia, milyen is a kereszténység iránti teljes részvétlenség. Ez – más szavakkal – a nyugati-civilizált-humanista krisztofóbia tökéletes példája.

Szóval, Balavány úr azon akad ki, hogy miért ez a manapság kétségtelenül egyre erősödő hang a kereszténység féltéséért és védelméért. Imígyen: „A csapból is  keresztény rettegés folyik…”.

A szerző, ahelyett, hogy legalább egy gyönge kérdés erejéig feltenné a kérdést, hogy a kereszténység féltésének van-e tényleg valamiféle valóságalapja, kioktat kereszténységből, s elmagyarázza azoknak a hibbant paranoiásoknak, hogy üldöztetés-érzetük valójában csak kényszerképzet. Na, ez a krisztofóbia. Meglehet, nem nyílt, nagyon is rejtett.  Olyan ez – csakhogy érzékeltessem –, mint az a rejtett antiszemitizmus, amely a zsidókat teszi felelőssé a zsidók gyűlöléséért. Vagy olyan ez, mint az a szexizmus, amely a nőket teszi felelőssé, ha inzultus éri őket. Vagy olyan ez, mint az az iszlamofóbia, amely a muszlimok összességét teszi felelőssé a muszlimok gyűlöléséért. Folytassam?

A keresztények úgy érzik, hogy veszélyben vannak? – Ők a hibásak – mondja Balavány. Köszönjük szépen, az összes „rettegő” keresztény nevében. A kimondott és leírt érzéketlenségnek és részvétlenségnek ilyen szemléletes példájával ritkán találkozhatni. De hát az a nagy helyzet, hogy ezt itt, a tolerancia és az áldozatok iránti részvét „mindenkit szeretünk” európai kultúrájában le lehet írni. Mindenki lehet áldozat: a kereszténység nem. Mindenkinek kijár a részvét: a keresztényeknek nem. Sőt, ők a hibásak.

Annyira, hogy a részvétlenség igazolására bele lehet mászni a kereszténységbe. Széttrancsírozni, kimutatni ellentmondásait, kritikusan megsemmisíteni. Már türelmetlenül várom, hogy mikor jelenik meg más vallásról is hasonló lelkületű, kritikus írás Balavány úrtól. Megmondom: sohasem. Nem mászunk bele más vallásokba, noha nyilván egyik sem ér fel saját eszményéhez. Kivéve a kereszténységet. Azt szabad. A kereszténység szabad préda. Elvégre, szólásszabadság van, nem igaz?

Nos, ha Balavány úr nem érti, miért érzik úgy a keresztények, hogy fenyegetve vannak, akkor megmondom: azért, mert nyugaton a kereszténységgel kapcsolatban a tudatipar szintjén terjesztett uralkodó lelkület éppen az, amit ő is képvisel. A kereszténység itt csak bűnbak lehet. Áldozat nem. Balavány úr ezt egy korábbi cikkében, az iraki keresztényirtás kapcsán ki is mondja: az áldozatok nem a keresztények. Erre a döbbenetes és felháborító, a részvét legkisebb jelét sem mutató állításra akkor reflektáltam is.

Nos, ez a problémája a mai civilizált, jogvédő, önmagát liberálisnak tartó nyugatnak. Nehezére esik kimondani, hogy ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon, mert akkor összeomlik az ismert elbeszélés a bűnös kereszténységről.

Beindul a gépezet, itthon Balavány György tünteti ki magát ezzel a szereppel. Azt igyekszik kimutatni, hogy a félelem a keresztényekben teljesen alaptalan. Ok nélkül félnek. De mondhatom másként is: hülyék.

Mint a cikkből kiderül, a kereszténység beengedését az áldozat-szerepbe a következőképpen kell megakadályozni: 1., ki kell mutatni, hogy a mai aktuális kereszténység egy nagy lufi; 2., nem szabad a kereszténység kulturális szimbólumait ért véletlenszerű balesetekben (ld. Notre-Dame) semmiféle jelentést látni; 3., A kereszténység kulturális szimbólumainak szisztematikus eltávolításáról nem kell beszélni, vagy  ha igen, úgy kell bemutatni, mint a tolerancia nagy vívmányát. 4., nem szabad összefüggést teremteni az Európában növekvő kereszténység-féltés és a világ több helyén zajló keresztény-mészárlás között. Mi köze is lehetne a kettőnek egymáshoz?; 5., nem szabad a migráció és a kereszténységféltés között összefüggést látni, sőt inkább azt kell kimutatni, hogy a migránsok be nem engedése gyűlöletből fakad.

Nos, én mint „hivatásos keresztény rettegő”, a kereszténység-féltés, s a keresztények félelme iránti részvétlenség ilyen leplezetlen megnyilvánulása miatt tényleg félek. Természetesen, Balavány úr nem krisztofób. Már hogyan is lehetne egy liberális gyűlölködő?

Hozzászólások