Pedig valami igazán új érkezett meg veled hozzánk. A közösségi rendszerváltás ígérete. Azt mondtad, önfenntartó közösséget építesz majd, és az antiszemitizmusból nem csinálsz állandóan eszközt, mint oly sokan. Nem játszod ki többet az „antiszemita kártyát”. Nem a politikai hatalmasságok körül sündörögsz végre, hanem híveidet szolgálod, mert téged szerencsére már nem az Állami Egyházügyi Hivatal instruál, hanem valóban a Jóisten. (...) Barátom, te mostanra minden rosszat megtanultál a múltbeli Mazsihisztól, és még túl is tettél rajta. Hiszen még az a „régi Mazsihisz” sem lépett be nyíltan egy párt politikai csatlósai közé. Még a „régi Mazsihisz” sem árulta el régebben olyan nyíltan Isten ügyét, mint most te. Sokak számára úgy tűnhet, hogy feladtad a 4000 évet négyért.

Nyílt levél Köves Slomó rabbihoz - mno.hu

Tudom, tudom, a cél az, hogy mindenki a maga háza táján söprögessen. Házunk táját ma kicsit tágabban értelemben véve, egészen a telekhatárhoz sétálunk, és átnézünk a szomszédhoz. Végül is múltunkból adódóan van jó néhány rokoni vonásunk ama telektulajdonossal, akár MAZSIHISZ akár EMIH nyit ajtót. 

Nem támogatom ama nézetet, hogy a vallási vezetők nyilvánosan ne politizáljanak, ne szóljanak hozzá, ne mondják el a véleményüket, ne hozzák nyilvánosságra meglátásaikat, stb. Még akkor sem, ha az egyesekben rosszallást, helytelenítést, ellenszenvet vagy éppen túlzott rajongást vált ki. Azzal azonban óvatosan bánnék, hogy szórólapozzanak és reklámozzanak vallási vezetőkkel, akár lelkipásztor, pap, diakónus vagy rabbi az illető. Nem feltételezem, hogy Köves Slomó rabbi óvatlanul járt el, amikor egy politikai párt jelöltjét támogatta. Ujjhegyre szedhette az érveket és ellenérveket, s a kérdés az csupán, vajon gondolt-e mindenre? Számított-e Radnóti nyílt levelére és Alinda kérdéseire adandó válaszokra? Mert bizony gyűrűzik tovább a téma. Nem áll meg kerületi lakók postaládájánál. Nyílt pártpolitikává lesz, amin rágódhatnak emberek rosszallva vagy helyeselve a lépéseket. S egyébként mi mássá tudna lenni? Rendi politikává nem lehet, a törzsi múltat is magunk mögött tudjuk már, a királyság sem a mi profilunk, és diktátorság sincsen. Lehet csűrni csavarni a dolgokat, és fellengzősen ráfogni hogy  OV király vagy diktátor, de józanul végig gondolva csak belátjuk, hogy pártpolitika világa van. Csak a különböző oldalak különböző módon állnak, illetve omladoznak.

Szóval pártpolitikává lett a kerületi képviselőjelölt fényképes megtámogatása, továbbá a magyar zsidóságon belüli hasadások is felszínre bukkantak ennek nyomán. Korszakok, látásmódok és politikai megnyilvánulások különbségeiről tanúskodik Radnóti rabbi tíznapos levele. Lassan frissességét elvesztik a sorok, mert Alinda éjjel vetített kérdéseire elhangzó válaszok borzolják már a kedélyeket. A televíziós beszélgetés azt mutatja, hogy Köves rabbi nem módosított főbb irányvonalain. Miért is tette volna? A nyílt levél miatt? Ami szintén kifejez egyfajta politikai vonatkozást... Vagy azért kellett volna módosítania, hogy ne gondolják róla, hogy a pénz körül forog? De hát minden akörül forog!!! Ha az ördög forgathat a keréken, akkor főleg eme gyenge pontunknál válunk kiszolgáltatottá. Ez a mammonosdi a mi próbatételünk. Lerobban a templomod, pénz kell. Kinél van pénz? Az államnál. Lehet az EU-s vagy adóforintokból keletkező forrás, a csapot az állam legfőbb ereje, a kormány nyitja vagy zárja. Régóta nincs az önálló lábhoz szükséges bázis az egyházak/hitközségek kezében. A kárpótlás sebeket kezelő módszere a fekélyekkel nem kezdett semmit. Földek, gyárak, üzletek miatt gazdasági tényező volt egykor egy-egy felekezet, ma pedig csak lelkiismeret-furdalás mentén kieszközölt támogatások felélője. Olyan területeken mozog (oktatásügy, szociális szféra), ami sokkal inkább emészti, sem mint keletkezteti a vagyont. Az önfenntartás nagy varázslását azonban mégsem mi hajtjuk végre, mert gondviselés annak neve, amit megélünk. Felülről jövő.

No, de kanyarodjunk vissza Radnóti rabbi soraihoz, aki pont azt sérelmezi, hogy az önfenntartáshoz szükséges nagy varázslást Köves rabbi nyíltan egyengeti. Nem kérdés, hogy a magyar zsidóság másik szárnya is művel(i)te ezt, de nem nyíltan. Végül is, akkor az a baj, hogy kilóg a lóláb. (De valóban lóláb az, ami kilóg?) Az intenzitás és nyíltság kapott kritikát egy intenzív nyílt levélben. A fejleményekből nem úgy tűnik, hogy a levél írója célt ért, és hogy a címzettben változást eredményezett, de a pártpolitika egyes csoportja(i) örömmel nyugtázhatták a napilap hasábjait.

Hozzászólások