Nagyinak és Papónak vannak csirkéi. Kicsik és puhák. Nagyon óvatosan kell bánni velük, és úgy rezegnek, mint egy mobiltelefon. Aztán nagyobbak lesznek, és akkor már meg lehet őket simogatni. Végül megnőnek, és már csak etetgetni lehet őket, meg fogadni, hogy melyikük nyeri a futóversenyt a zöldért. Tojásokat is tojnak, amiket össze kell minden nap gyűjteni – persze csak óvatosan. (…) Nagyival és Papóval amúgy csak egyetlen baj van, hogy nagyon messze laknak…ezért az lenne a legjobb, ha haza sem kellene menni tőlük soha.

“Jó lenne, ha minden városi gyereknek lenne vidéki nagyija!” - 24.hu

A múlt héten a nagyszülőknél nyaraltunk. Papinál és Maminál. Vidéken. Tegnap jöttünk vissza a városba, ahol élünk. Apa mutatta nekünk ezt az írást meg a képeket. Szuzi még kislány, mi már nagyobbak vagyunk. Mi már kezdjük érteni, hogy a kisgyerekeknek milyen fontosak a nagyszülők, mert sok mindent megtanulhatunk tőlünk, de szerintünk ez oda-vissza is működik, mi is hatással vagyunk rájuk. Modern, városi gyerekek, akik már nagyobbak, mint Szuzi. Apa azt mondta, hogy felvillant néhány képet Papi és Mami életéből. És megpróbál a mi szemszögünkből nézve írni arról néhány sort, hogy milyen jó lenne, ha minden modern, városi gyereknek lenne nagypapája és nagymamája...

 

 

Papi és Mami mindig szeretettel fogadnak bennünket. Ha megérkezünk hozzájuk, megpuszilnak  és megkérdezik, hogy hogy megy a suli vagy hogy telik a nyár, de nem erőltetik, hogy üljünk le és beszélgessünk velük. Sőt. A Mami felírta nekünk a Wifi-jelszót, s szerintünk már megszokták, hogy mi félig az okostelefonon lógunk, amikor náluk vagyunk. Csak amikor ebédelünk, akkor nem használhatjuk. Egyébként a Papinak is van. Modernebb, mint apa...

Papi és Mami azt szereti, ha minél több gyereke és unokája van náluk. Nagy házuk van, bőven elférünk benne. Maminak van egy naptárja, mindenki születésnapja fel van írva neki. Bár szerintünk már kívülről is tudja. Pénteken az unokatesónknak, Pannának a szülinapját ünnepeltük. Mi egy Fidget Spinner-t adtunk neki, mert a régit elhagyta egy táborban. Persze, a Papi csak pörgettyűnek mondta, s úgy játszott vele ő is, mint egy gyerek. Apa szerint ez csak miattunk van, mert amikor ők voltak gyerekek, nem engedték, hogy ilyen haszontalanságokra költsék a pénzt...

Papi és Mami – ahogy már mondtuk – vidéken élnek. Állataik nincsenek. Kertjük az van. Éppen ezért volt furcsa, hogy a zöldségesnél vették a paprikát és a paradicsomot a lecsóhoz. Mármint Apának volt furcsa, nekünk nem. Málnaszörpöt is vettek nekünk, pedig azt mondta Apa, hogy azt is mindig a Mami szokta készíteni abból a málnából, amit nekik kellett leszedni. Pudingot meg kompótot azért még szokott főzni. Apának egyébként a Mami csokitortája hiányzik a legjobban. Macskás kakaóporból. A szülinaposnak volt a jutalma, hogy kinyalhatta azt a fehér edényt, melyben keverni szokták. Meg a fakanalat is. Nekünk az Eleven cukrászdából szokta rendelni. Múltkor oreósat ettünk. Rábeszélte a főnök, hogy ez most a legújabb.

Papi és Mami fél nyolckor szoktak felkelni. Harangszóra. Bennünket azonban hagynak aludni, ha náluk vagyunk. Ha 11-ig felkelünk, akkor még reggelizhetünk is, ha később, akkor azt mondja a Mami, mindjárt ebéd lesz. Egyedül szokta megcsinálni. Ha szilvás gombócot főz, akkor megkérdezi, hogy segítünk-e neki gyúrni? Az Ádámtól nem kérdi meg, mert ő megeszi külön az összes szilvát. Igaz, ő általában délig szokott aludni. Apa szerint ez az ő gyerekkorukban elképzelhetetlen volt. Nyáron szőlőt kellett kapálniuk, a Papi azt mondta, minél korábban, akkor még nincs olyan dög meleg.

Papi és Mami ragaszkodnak a régi tárgyaikhoz. Sokszor olyan érzésünk van, mintha egy múzeumban élnének. Bár ez sem igaz teljesen, mert például tegnap is a Papi Adidas pólóban ült a forgó foteljában, napszemüvegben, simléderes sapkában és közben a talpmasszírozó géppel kezeltette magát. A Maminál pedig tudják mi tűnt fel tegnap?  Hogy amikor lejött velünk a strandra, nem hozta magával a fehér úszó szandálját. Pedig az lánykora óta megvan neki. Azt mondta Apa, anélkül ő soha nem ment bele a Balatonba.

Papi és Mami tavaly ünnepelték az 50. házassági évfordulójukat. Együtt volt minden gyermekük és unokájuk. Most csak a Panna volt és mi. Már megszoktuk, hogy a Papi mindig a gyerekkoráról és a szülőfalujáról mesél. A grófi kastélyról, a Duzzogóról, az aratásról, az Aligváriról, a bari cukiról, a papékról és az édesanyjáról. Apa már százszor hallotta minden sztoriját, de mindig kérdezi, a Papi meg csak mondja és mondja. Lassan mi is megjegyezzük a történeteit. A Mami is van, amiben hajlíthatatlan. Minden reggeli után olvas nekünk a Bibliából. Meg imádkozik saját szavaival. A gyermekeiért, az unokáiért. Még Anyáért is...

 

 

Hozzászólások