Nézzük meg azonban az érem másik oldalát, engedjétek meg, hogy, mint Édesanya elmondjam én hogy érzem magam most és minden Adventben!

Nyílt levél Pedagógusoknak, avagy adjátok vissza a Karácsonyomat! - blog.panyizsuzsi.hu

Ismét kering egy levél a közösségi oldalakon (is). Egy elkeseredett, négy gyermekes anyuka fogalmazta meg a sorokat, amelyekben arról ír, hogyan is éli meg ő és családja az adventi időszakot. Hogyan készülődnek az ünnepre és hogyan fognak majd végül megérkezni karácsonyhoz.

Őszinte vallomást olvashatunk. Akinek gyermeke van, aki megfordul egy-egy iskolában vagy edzésen, különórán, az saját bőrén tapasztalja, mit is jelent az, hogy a karácsony előtti napok túlzsúfoltak. A gyerekeknek, a szülőknek, a pedagógusoknak. De nyugodtan mondhatjuk: mindenkinek. Tömve vannak az üzletek, őrült módon közlekednek a futárszolgálatok munkatársai. Egymást érik a karácsonyi műsorok, összejövetelek. Mindenre kell, hogy idő legyen, csak éppen arra nem, amire ilyenkor mindenki lelke vágyik. Hogy együtt legyen azokkal, akik fontosak neki. Ezért hangzik a kétségbeesett sóhaj: adjátok vissza! Adjátok vissza az időt, a lehetőséget, az esélyt arra, hogy mint családanya a nekem megfelelő módon lehessek együtt a családommal. Úgy, ahogyan én szeretném.

A levél elsődleges címzettjei a pedagógusok. Azt gondolom, ők lennének a legboldogabbak, ha a decemberi napok másról szólhatnának. Reggel egy gyertyagyújtásról az osztályban, egy vers felolvasásáról, érzések megosztásáról. Higgyük el, óriási teher nekik is megfelelni a különböző elvárásoknak. Várják tőlük a műsort. A szülők, nagyszülők elvárják, hogy gyermekük, unokájuk szerepet kapjon. Ne csak egyetlen versszakot, hanem többet. Várják tőlük, hogy gyönyörűen fel legyenek díszítve az osztálytermek és a folyosók. Hogy készüljenek ajándékok az osztályban, amit majd haza lehet vinni.

Egyetértek a levélíró anyukával, amikor arról ír, hogy mindenki panaszkodik a kialakult helyzet miatt, mégis, mi magunk is nagyon sokat teszünk azért, hogy minden ugyanígy maradjon. Hiszen mindenre igent mondunk, mindenben igyekszünk részt venni, hagyjuk, hogy magával sodorjon bennünket az ár.

Azt gondolom, sok mindent vissza kellene adni. A gyülekezet közösségének a karácsonyt. Mert az ünnepen, mikor együtt vagyunk az istentiszteleten, már mindenki túl van jó néhány „karácsonyon”. Volt karácsonya az óvodának, az iskolának, a nyugdíjasoknak, a különböző intézményeknek, az egész falunak vagy városnak. A mi karácsonyunk a sokadik, talán az utolsó, a sorban. A hittanosokat nekünk a legnehezebb összegyűjteni – akár egyetlen próbára is.

A legfontosabb azonban az lenne, ha a karácsonyt Jézusnak tudnánk vissza adni. Mert ő az ünnepelt. A ő születésének örvendezünk. Annak a csodának, hogy Isten Fia emberré lett. Jó lenne minden ráaggatott dísztől, csillogástól-villogástól, cukiságtól megfosztani az ünnepünket. De jó lenne…