Léber Gabriella, a megyei rendőr-főkapitányság sajtóreferense arról tájékoztatta a kemma.hu-t, hogy szombat éjszaka és vasárnap délelőtt között Tata és Mocsa között ismeretlen tettesek elloptak 15 kg vöröshagymát, 20 kiló sárgarépát és 15 kiló petrezselymet. A hagyma még 7 napig, a répa és a petrezselyem 23 napig nem fogyasztható, mert nemrég permetezték őket. A rendőrség kéri, hogy a tolvaj ne egyen belőlük, és senki se vegyen, fogyasszon a "fű alatt" vásárolt zöldségekből. kemma.hu  Zöldséget loptak

 a rendőrség attól tart, hogy a tolvaj életveszélyben van. hirado.hu

Hajdú-Bihar megye egyik falujából származik a családom egyik része. Ott lakik még nagynéném. Ott lakott nagyanyám, nagyapám míg éltek. Még gyermekként de sokat jártunk, bicikliztünk a határban. Mentünk a kanális mellett. Két falu közti "gyógyvizes fürdőbe", ahonnan kannával vittük haza a kénes, meleg vizet a nagyi lábának. Mentünk a külső kertbe, ma zártkertnek mondanánk, ha lennének. Mert ebben a faluban a 70-es, 80-as években még volt kiskert paradicsommal, paprikával, szőlővel, szilvával, barackkal, zöldséggel. De a 80-as évek közepétől már csak a nagyon kitartóak vagy akiket még vitt a tehetetlenségi erő, és a megszokás, jártak ásni, kapálni, permetezni. De termés már nem volt. Hiába volt mezőőr, aki egyébként nagynéném férje volt, míg le nem bénult, de elvittek mindent még érés előtt. Ma nem lehet eladni ezeket a területeket. Aki örököl átoknak veszi, mert többe kerül a hivatalosan kirótt illeték, mint maga a telek értéke.
A nagynéném szomszédjában népes család lakik. Az ő kertjét is le szokták szüretelni, hiszen lebénult férje is meghalt. A fia is süket egy kicsit. A kertjét, ami a ház mellett van. Jó múltkor elvitték 20 csirkéjét. A szomszéd népes família. Kihívta a rendőröket. Nem is volt semmi hiba. Ki is jöttek. A szomszéd be is vallotta, sőt még azt is elmondta, hogy olyan finoman készítették el, mintha kacsa lett volna. Végül feljelentést nem tett, mert a rendőrök fenyegették azzal, ha nem megy be a tárgyalásokra a rossz lábaival a közeli városba, akkor megbüntetik, előállítják... A szomszéd família meg röhögött. Majd felültek segélyből vett elektromos robogóikra, melyet a sok gyermek után felvett támogatásból, egyéb most meg nem nevezhető (nem tárgya az írásnak ennek a háttere) támogatásból vásároltak, és elmentek a kocsmába. A rokkantnyugdíjas pedig ott maradt tehetetlenül, munkát keresve, hogy majd megvehesse a boltból azt, amit egyébként a kertjéből is leszedhetne. De nem tud.
A zártkertekben pedig már régen nem dolgoznak. Minek? Kinek?
Most ezt érzem Mocsán. Tudom kiét vitték el. Tudom mennyit dolgoznak. Hogy honnan tudom? Mert gyülekezeti tagjaink. Ez csak a jéghegy csúcsa. Többeknek törik le hektárnyi kukoricáját, ássák ki sárgarépáját, krumpliját. Úgy is, hogy traktorral dolgozik a föld egyik végén, a másikon szedik fel a termést. Mire odaér már el is tűntek. Viszik  a pulykát, a fát. A másét. A falusiak a legtöbb esetben tudják. Néha feljelentést is tesznek. De általában nincs ügy, nincs következmény. Vagy ritkán visszatartó erejű. Nálunk élnek olyanok, kik életükben nem dolgoztak, csak járják a falut és lesik, mit lehet elvinni. Bármit. Egyre többen költöznek be, akik életmódjukból adódóan azonnal kapcsolódnak a helyi erőkhöz.



Keresztelőnk volt a nagy mínuszokban, Olyan esküvő formában. Három zenész jött hintón muzsikálva, a keresztelősök autóban. Szórták a kukoricát meg a rizst. Nem értettem gyülekezeti tagjaink miért kedvetlenek. Mikor az istentisztelet végén kiértünk az ajtóba, seperték a kukoricát, meg lábuk orrával tologatták a férfiak. Csak kibökte egyikük. Ez e te kukoricád, amit tavaly nyáron loptak le több hektárról. Még feljelentés is született.
A legtöbb esetben kiderül kik azok. Sokszor el is kapták őket. Nincs következmény.
Most, ez azt jelenti a napokban, sok emberrel beszélgettem, aki pontosan azt mondják, mint a Hajdú-Bihari faluban, minek dolgozzunk a kertjeinkben. A zártkertekből elviszik a ház fém alkatrészeit, a kert gyümölcseit, a szőlőt. Mindent. De a házaink melletti kertekből is.

Ez egy káros folyamat. A dolgozó ember sikertelensége, és kudarca. Milyen választ tudnak adni ebben a helyzetben? Abbahagyják a munkát. Az emberek értelmetlenül nem fognak dolgozni. Elszoknak az öngondoskodásról. Páran agresszívek lesznek, és szervezkedni fognak. Hívni fognak ehhez külsős bármilyen szervezetet. Önbíráskodásba kezdenek. Esetleg maguk is bűncselekményeket fognak elkövetni. Elköltöznek.

Ez a társadalom kudarca is.

Még nem tartunk ott, mint a Hajdú-Bihari faluban. De már mutatkoznak a jelek. Milyen vége lesz ennek? Milyen indokokkal lehet menteni ezt az állapotot? Milyen indokokkal lehet mentegetni ezeket az embereket? Kinek a feladata, hogy ez a törvénytelenség ne legyen természetes? Kinek a felelősége, hogy ne ezt tekintsük normális állapotnak? Kinek kell a szociális problémákat megoldani? Kinek felelősége túllátni a rövidtávú politikai  érdekeken?


Isten rendje és válasza más. "És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze."  Művelni feladat és megtartani méltóság.  De a bűneset után is "méltó a munkás a kenyerére, bérére.” A "ne lopj", vagy "nem lophatsz" ma is érvényes figyelmeztetés. A "ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék" ( 2 Thessalonika 3,10) figyelmeztetés sem véletlenül hangzik el.


" Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok nem lesznek a városok, a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik. Eltávolítja az ÚR az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország.' Ézsaiás 6.11-12

Meg kell várnunk míg pusztává válik a föld?

 

 

 

Képgaléria: 

Hozzászólások