Az agy számára a valódi kihívások, kalandok a döntőek. A nagybácsival pecázni, házat építeni egy fára vagy megmászni egy hegyet. A kalandok tettek mindnyájunkat erőssé. Ma már bizonyítani is tudják az idegtudósok ezt az összefüggést: a gyerekeknek életük során lehetőleg minél több kihívással kell megbirkózniuk ahhoz, hogy az agyukban létrejöhessenek a legfontosabb hálózatok. A gyerekeknek tehát szükségük van egy olyan világra, amelyben az interaktivitásnak igen nagy szerep jut. Mégpedig nem a virtualitás, hanem a reális élet összefüggéseiben.    Mi zajlik a gyerekek agyában ha tévéznek? utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog

"... olvasható volt egy figyelemreméltó és lebilincselő írás Gerald Hüther professzorral, aki az egyik legismertebb német agykutató és neuropszichológus. Közérthetően elmagyarázza, mi történik a gyerekek agyában, amikor tévéznek vagy számítógépeznek."

 A cikk számomra legfontosabb részleteit próbálom rögzíteni. Hátha holnaptól másképpen gondolunk a médiára, és már nem zsigerből, ösztönből, lelkiismeret-furdalásból.

Nem csupán arra kell gondolnunk, hogy egy műsor tartalma, mondanivalója, képi világa, zenéje milyen hatással van a gyermekre. Ez még csak a felszín. Sokkal messzebbről kell elindulni, mondja a professzor. Nemrégen még azt gondolták, hogy a genetikai programok minden kapcsolatot létrehoznak az agyban. Megszületik  a gyerek és kész is a programozott agy. De mára ez megváltozott. A neurális hálózatok, melyek az érzelmeinket, cselekvéseinket, gondolkodásunkat irányítják mégsem csupán programozottak. Igazán hosszú távon csak azok a kapcsolatok, hálók alakulnak ki az agyban, amelyek a konkrét élet-világban aktiválódnak. Amit nem használnak elsorvad. A gyerekeknek meg kell tapasztalniuk a testüket és ezt nem TV előtt ülve tudják megtenni, függetlenül annak tartalmától.

Viszont a testérzés és kognitív képességek összefüggenek. Ha valaki jó matematikából, az jól is tud egyensúlyozni. Úgy szerzi meg a gyerek az háromdimenziós és absztrakt gondolkodáshoz, matematikához szükséges feltételeket, hogy megtanulja egyensúlyba tartani a testét mozgás (ugrálás, futás, fáramászás) közben. TV nézés közben ez nem megy. Az éneklés a másik példa, ahol a pontos hangokhoz a hangszalagokat kell finoman modulálni. Ez lesz a későbbiekben a differenciált gondolkodás alapja. Az egész dalt fejben kell tartani, a megfelelő pillanatban kell a megfelelő hangot énekelni. A kórusban pedig még alkalmazkodni kell a többiekhez is. Ez a szociális fejlődést segíti. Ráadásul aki énekel az nem fél. Az agy nem képes mobilizálni a félelmet éneklés közben. (" Ötszáz bizony dalolva ment lángsírba walesi bárd") A hangszeres zenetanulás is jó hatással van. Transzfer az itt megszerzett képesség. A zongorista az autót is könnyebben vezeti. Meg tudja osztania figyelmét. A ritmus érzékelése az irodalomban is nagy segítség.

Az énkép csak akkor tud kifejlődni, ha tapasztalatokat szerez a gyerek. De ezt csak úgy éri el, ha olyan dolgokkal foglalkozik, amelyeket meg tud érteni és alakítani is tudja.

Ma ez azért nehéz, mert a gyerekek világa is megváltozott. Nem érti már a világot, mi miért van. Hollandiából voltak vendégeink és nem tudták megenni a csontos csirkehúst. Csak finnyákoltak. Apuka elnézést kért, hogy ők még nem láttak ilyet. A hűtőpultból veszik filézve. Nem kötik össze a kapirgáló tyúkot a tányéron landoló raguval. Két külön világ. A mai digitális világban sok érthetetlen dolog van. A képernyő változásai. Ezért megtanulja az agy elfogadni megértés nélkül. Nagyon nem is lehet beleszólni a dolgokba. A TV-ben programot kereshetünk. A színházban még bevonták a gyerekeket a darabba. Hol a róka? Tudjátok? Kiáltsatok! De a képernyővel nem lehet együttműködni. (Persze próbálkozni olyan műsorokat szervezni, ahol számolni, kiáltani kell, de nem igazán személyes tapasztalat.) A passzív médiafogyasztás eltompít. Nem tudja megítélni a gyermek amit lát. A verekedés, a brutalitás mindennapos látványa azt sugallja, hogy nincs baj. Felkelnek és mennek tovább. Minden megtörténhet. Nem érti mi történik, de nem alakul ki benne a félelem, és nem fog írtózni bizonyos tartalmaktól. Nem alakították ki benne a szülők, a mellette élők az egészséges óvatosságot. A meséknek volt ilyen eligazító szerepe (félni kell  a farkastól, cukros bácsitól, idegentől stb...) Az olvasás nem passzív tevékenység. A betűk szavakká, a szavak mondatokká, képekké, fantáziavilággá alakulnak és megjelennek  a gyerek szeme előtt. A film az meg kész képeket ad. A gyerekeknek szüksége van egy olyan reális világra, ahol az interaktívak lehetnek. Az idegtudósok azt is felfedezték, hogy minél több feladatot kell megoldaniuk, hogy az  agy neuron hálózata jól kiépülhessen.

A számítógépes világ akkor válik veszélyessé, ha arra törekszenek, hogy alapvető szükségleteket elégítsenek ki vele. Valahová tartozni és valamit jól teljesíteni. Kötődés és szabadság. Éppen az a baj a mai világban, hogy nincsenek feladatok, vagy ritkán. De ezek teljesítése segítene az önértékelés, identitás kialakulásában. (konfirmáció, nem csupán hitünk alapjainak megismerése, de egy folyamat is, tanul, vizsgázik, beszámol, és fogadalmat tesz) Ha nem kapnak feladatot, keresnek maguknak ott ahol elérhető. Internet, játékok. Minél több játékot nyerni, felfejleszteni a karaktert. Vannak akik valóságos pénzt áldoznak azért, hogy virtuálisan gazdagabbak, jobbak, erősebbek legyenek. A másik a chat, a közösségi oldalak világa. Állandó közléskényszer. Hivatalosan a barátoknak, barátnőknek, de igazán bele a világba. Néha  a másik szobába is csak átüzennek, de nem mennek át.  A szomorú az, hogy ezek a virtuális igények sokszor feledtetik a reális igényeket. Alapvető higiéné, evés, ivás, alvás. Van, aki kiszáradt a gép előtt játszva. Van, aki gyermeket ölt, mert sírni merészelt, mikor játszott. Arról nem beszélve, hogy úgy tréningezi a gyerek az agyát, hogy az a valóságban nemigen fordul elő. Jó a szimulátorok esetleg. Illetve manapság a repülő vezetés. Drónokat számítógép elől irányítanak. Mint egy videojáték. Csak itt a bomba valódi. De megkülönbözteti-e az agy a kettőt, ha nem látja a valóságban is? A virtuális valóság nyilván tud keveredni a reális valósággal. Egy egyszerű megfigyelés. Ma egyre kevesebben tudnak írni tollal papírra. Amit írásnak nevezünk az billentyűk, gombok nyomkodása vagy érintőfelületek simizése. Tudunk közölni gondolatokat így is. De amit a kézzel való írás építene fel az agyban, az már nem történik meg. Lehet, hogy nem fog hiányozni, de lehet, hogy igen.

A gyerekeknek feladatokra és vezetőkre van szükségük, képességeik kibontakoztatására. Ha csak a virtuális világban kapják meg, akkor ott fogják keresni. "Érdemes elgondolkodni azon, mi lesz abból a társadalomból, melynek gyerekei elbúcsúznak a reális világtól. Melynek eredménye egy olyan agy, amely optimálisan alkalmazkodott egy internetes virtuális világhoz és a számítógépes játékokhoz. ... Már rendelkezésünkre állnak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: sehol másutt nem tanul az ember olyan jól kézügyességet, pontosabban szólva ujjtechnikát, mint egy billentyűzet kezelésekor vagy egy sms írásakor. Ez nyomokat hagy az agyban. Így az utóbbi tíz évben sokkal nagyobb lett a fiatalok agyának azon régiója, amely a hüvelykujjat irányítja. ... Ott alakultak ki egyre finomabb, sűrűbb hálózatok, melyek lehetővé teszik számukra a bámulatosan gyors hüvelykujjmozgásokat. A fiatalok úgy fejlesztik az agyukat, hogy az optimálisan alkalmazkodjék ezekhez a követelményekhez. Most már csak az a kérdés, hogy a jövő társadalmában fontos-e az, hogy az ember a hüvelykujját a lehető leggyorsabban mozgatni tudja. "

Nagyjából összefoglaltam a cikk tartalmát. De akit érdekel az mindenképpen olvassa el. Lehet vele vitatkozni, hogy a virtuális valóság és reális az mennyire fejleszt, veszélyes, vagy kívánatos. Nálunk fiatalok több mint tíz éve szerveznek lan-partit, csak Darálónak nevezik. Akár három napig is együtt vannak. Közben éjjel-nappal játszanak. De az utóbbi években már egyre fontosabb lett a bogrács, a közös csillagnézés. A szervezők és a legöregebb rókák azt mondták, az igazi lényege ennek az, hogy együtt vagyunk.

Holdbéli csónakos   http://www.youtube.com/watch?v=-FuFIu9_54Q

Az eredeti német cikk: http://www.gerald-huether.de/populaer/veroeffentlichungen-von-gerald-huether/zeitschriften/geo-kompakt-interview-gerald-huether/