Csak ebben az évben 30-40 ezer embert tehetnek utcára, miután a parlament felfüggesztette a kilakoltatási moratóriumot. A Bankszövetség 2006-ban még melegen ajánlotta a családoknak a devizahitelt. Átverték-e a bankok a devizahitellel az embereket? ... Kevés durvább látvány van annál, mint mikor kiteszik az embert onnan, amiért hosszú évekig dolgozott: az otthonából. Főleg, ha józan ésszel felfoghatatlan indokból, mint például azt a kőbányai családot, amely 5 millió forintos hitelt vett fel, a bank pedig több mint 30 milliót követelt vissza. Nem sikerült nekik, így jött a végrehajtó a rendőrökkel, ők meg mehettek, ahova akartak. Két gyermekükkel végül a szülőknél húzták meg magukat. 

Inkább felgyújtom, de másé ne legyen” – Több ezer családot fognak utcára tenni atv

Nemrégen a hajléktalanság jogáról, köztéren való megjelenéséről zengett a média. Csúnya dolog a hajléktalan embereket a közterekről eltiltani. ( kérdezzék meg az ott élőket is, akiknek a kapualjába, kertjébe, életterébe rondítanak bele nap, mint nap) Mondjuk én is eltiltanám őket attól, hogy életvitelszerűen ott lakjanak. Mert a köztér a nevében is benne van a köz számára fenntartott felület. Ugyanakkor nem engedném, hogy hajléktalanokat gyártsanak. 

Most pedig nagyon úgy tűnik, hogy sok ember kerül az utcára. Hogy erről ki tehet, fogalmam sincs. Mindenki mossa a kezeit.

Akik benne vannak a hitelcsapdában, ők csak boldogulni akartak. Valljuk meg, ki ne akarna boldogulni. Ki ne gondolkodna egy szebb, élhetőbb jövőbe, saját ingatlanba? Tehetnek-e róla, hogy nem jól mérték fel a jövőt és a kockázatait? Ki tanította őket pénzügyi ismeretekre? Ki javasolta nekik a kis kamatú, ám kockázatos hiteleket? Ki engedte meg mindenféle hitelképességi vizsgálat nélkül, hogy erőn felüli hiteleket vegyenek fel? Ki sejtette előre a valutákhoz kapcsolódó hitelek ilyen mértékű eladósító átértékelődését? 

A bankok csak a dolgukat végzik a jogszabályok mentén. Ők aztán nem csináltak semmit. Csak egy tál pénzt kérnek ott, ahol kiskanállal adtak. 

A kormány jogszabályokat, törvényeket tartat be. Ki róhatja fel nekik ezt? Valahol ez a dolguk.(Meg az ország lakossága érdekeinek védelme) Rendvédelmi szervek segítségével történnek a néplélekben igazságtalannak tartott kilakoltatások. 

A külföldi tőke vigyáz az érdekeltségeire. Körülbástyázza magát jogszabályokkal, ügyvédekkel, lobbistákkal és odacsap államnak, civileknek, polgároknak. Majd összeugrasztja őket egymással. 

A nagytőke az állam, követelés kezelők segítségével behajtatja az érdekeltségét. Az államnak éppen vigyáznia kellene a polgáraira. De már nem csak ott, amikor adóscsapdába kerülnek. Mielőtt felvennék a hitelt. Majd a nagytőke a civil szervezeteket pénzeli, hogy az általa okozott adósságcsapdába esettek érdekeit védjék. Ha lehet háruljon az államra, végső soron a többi adófizetőre a teher. 

Hogy is van ez? Lehet, hogy valakik rosszul vesznek fel hitelt, rossz információk alapján, soha nem tanult pénzügyi ismeretekkel. Majd valakik álljanak jót helyettük. Végül az ország elégítse ki a nagytőke éhségét úgy, hogy végül bűnbakot keressenek a népharaghoz. 

Valóban szabad-e hagyni, hogy emberek az utcára kerüljenek? Nem. Szabad-e hagyni, hogy az emberek felelőtlenül hitelt vegyenek fel? Nem. Szabad-e olyan pénzügyi tevékenységeket megengedni pénzügyi szerveknek, hogy abból végül ne tudjanak kijönni az adósok, ha dolgoznak és törlesztenek? Nem. 

Nem csak városban van hajléktalanság. Falun is. Csak más. Falun általában a rokonság segít, vagy a község. A falusi hajléktalanok nagy többségének van valamilyen fedél a feje felett, csak éppen az életkörülményei rosszabbak, mint az általánosan elképzelt életszínvonal. Vannak a környékünkön olyanok, akik házban laknak, nem dolgoznak, egész nap kéregetni járnak a szomszéd városba. Boltok előtt szedik az aprót, de a kert otthon csupa dudva. Nem csinálnak semmit, de a szájuk, szemük nagy, hogy nekik is minden jár. Reménytelenül nézünk azokra is, akik nem tudnak élni a lehetőséggel, hogy fedelet kapnak a fejük fölé, munkahelyre beviszik őket. Megkereshetnék a rezsire és önfenntartásra valót. De egy hétig sem hajlandók dolgozni. Pedig a szomszéd ipari parkok tárt karokkal várják a munkásokat, sőt már máshonnan járnak, más országokból is dolgozni. 

Nem tudom, hogy mi a megoldás a kilakoltatások miatt. De érdemes lenne jogilag, ahogy az elmúlt években már próbálták a pénzvilág igazságtalanságait kivizsgálni. Ahol "törvénytelenségek" történtek, ott méltányos törlesztésre kell esélyt adni. Mindenkinek érdeke, hogy önmagukat fenntartani képes, akaró emberek ne kerüljenek utcára és méltatlan emberi körülmények közé. Aki meg nem hajlandó magáért tenni, az azt a segítséget kaphatja éppen, amit a társadalom nyújtani akar vagy tud. Azt egy társadalom sem tudja sokáig hordozni, ha valakik felelőtlenül, tudatlanul, vagy éppen csalás áldozataiként halmoznak fel adósságot. Ennek következményei súlyosak. 

Preventatív céllal mindenképpen pénzügyi ismeretekre is kell tanítani a következő generációkat, hogy minél kevesebben kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe. 

Nincsenek kétségeim, hogy ez ismétlődni fog a közeljövőben is. De a mértéke nem mindegy. Keveseknek lehet segíteni. Sokaknál már csak legyintenek az emberek. Mert már lehetetlennek tűnik. De óva intenék mindenkit, hogy ebből olyan társadalmi feszültségeket generáljon, amelyek máris megjelentek a különböző média felületeken, hogy csak véres forradalommal lehet kiutat találni. Ezt már párszor megcsinálták és mindig felélték, elherdálták az elődök által építettett, összegyűjtöttet.