Toxikus és allergiás reakciók, sejtkárosodás: ezzel járhat, ha a mikroműanyagok az emberi szervezetbe jutnak. Évente tízmillió tonnánál több műanyaghulladék kerül a vizekbe. Gyökeres fordulatra lenne szükség a világon, de akkora üzlet a csomagolóipar, hogy erre még sokáig kell várni.

 Meggyilkoljuk magunkat a bevásárlással - katasztrófa felé tartunk napi.hu

"Az 1950-es évek óta 8,3 milliárd tonna műanyag keletkezett a világon, amelynek mindössze 9 százalékát hasznosították újra. Csak két éve 3 százalékkal több műanyagot termeltek, mint egy évvel korábban, így elérve a 322 millió tonnás évi mennyiséget. Vagyis az emberiség úszik a szemétben - szó szerint, mivel mintegy 12,7 millió tonna plasztikhulladék jut el az óceánokba ... A világ műanyagipara 1100 milliárd dollárt ért 2016-ban, becslések szerint ez 2020-ra eléri majd az 1200 milliárd dollárt is. A TBRC statisztikái alapján ennek 7 százaléka a műanyagüvegek gyártásából, 19 százaléka a különböző vákuumcsomagolások, 11 százaléka eldobható evőeszközök, tányérok, terítők előállításából tevődik össze. ... A tervezet értelmében tiltólistára tennék egyebek mellett a műanyag fültisztító pálcikákat, evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat, italkeverőket és léggömbpálcikákat, amelyeket kizárólag fenntartható anyagokból lenne szabad készíteni."


"Ausztráliában pedig az okozott a múlt hétvégén fennakadásokat, hogy egy állam kivételével mindenhol megtiltották az ingyenes egyszerhasználatos zacskók ingyenes osztogatását. Az emberek viszont ingerültek lettek, hogy nem használhatják a megszokott kényelmi cikkeket."

El tudjuk azt képzelni, hogy bemegyünk a boltba és az öt kiflinek nem nylont szakítunk, hanem papírzacskót veszünk elő? A kimérős olívabogyónak előveszünk egy üveget, ha nem konzervet vásárolunk? A tejnek üveget viszünk, amibe beleméri a hölgy a pultnál? A párizsit zsírpapírba csomagolják miután frissen felszeletelték nekünk? Persze hasonlóan más cikkekkel. 

Nem tudjuk elképzelni. Olyan szinten átalakult az életünk. Olyan szinten vált életünk központjává a vásárlás. Olyan sokan lettünk. Olyan koncentráltan élünk. Egyre többen, egyre kisebb helyen. Ez a jövő terve is. Nagy városokban az emberek 80-94 százaléka. Falvakban meg elég a hat százalék. Mert így gazdaságos. Mert így éri meg  a termelés, a lakás, a fogyasztás.  

De mivel minden kiszámolt és kimért, ezért valóban mindent a lehető legpraktikusabban (legalábbis a fogyasztás, tárolás, vásárlás szempontjaiból) kell adagolni. Arra nincs mód, hogy valaki epret termesszen, szilvát, meggyet növesszen, vagy nyulat, marhát tartson. De még tyúkot se. Hiszen a házi kutyának is műanyag kesztyűvel és zacskóval mennek a nyomában, ha őméltósága üríteni kívánna, akkor ne hagyjon nyomot a flaszteren. Mindent praktikusan oda kell készíteni az embereknek. Ez nyilván az élelmiszeripari mérnököknek, tervezőknek, építészeknek, futurulógusoknak, ökonómusoknak nem kis, ám annál inkább testhez álló feladat. Meg tudják oldani. Japánban kezdett elterjedni a kocka alakú görögdinnye. Ne csak beférjen a hűtő megfelelő rekeszébe, hanem a lehető legjobb helykihasználása legyen. Ezzel nincs is baj. De az ételeket minimum félig elő kell készíteni, és csomagolva eljuttatni a fogyasztókhoz. A bútorokkal ugyanez a helyzet. A modern és kevésbé modern szigetelő és égésmentes anyagokról ne is beszéljünk. 

A teljesen természetellenes életmód, természetellenes környezetet teremt (vagy fordítva, a természetellenes környezet megteremtése természetellenes életmódot), amely felfalja majd a benne élőket is. A modern életvitel, anyaghasználat szükségszerűnek tűnik a fogyasztói világnézet és arra épülő (abból kinövő) gazdaság, gazdasági társaságok érdeke miatt. Ezt egy álhumanizmussal még meg lehet fejelni. Mindenhol mindenkit megillet az azonos életszínvonal, életminőség, életmód. Ennek létrehozásához rengeteg plusz energiára és befektetésre van szükség. 

De ez nem igaz így. Mindenkit megillet teremtettsége okán a teremtett lény iránti tisztelet. De mindenki él valamely területen, ahol más életmóddal lehet életben maradni. Más társadalmi szerveződések tudják az életfeltételeket biztosítani. Ami most megy, hogy mindenhol minden "egyen" legyen, az hordozza magában a felesleges erőfeszítéseket, és környezetszennyezést. Persze a sokszínűség, és akár emberi biodiverzitás (nevezzük homo sapiensdiverzitásnak) megszűnését is. 

Messzire jutottunk a műanyag szemét problémájától. De lássuk be, hogy ez csupán felvillant egy sokkal mélyebb és az életet több ezer szálon behálózó problémát. Azt, hogy az embernek fogalma sincs hogyan is kellene élnie. Mit engedhet meg magának és mit nem? Hol találja meg az értelmet, bölcsességet? Kire hallgasson? Kinek engedelmeskedjen, ha ugyan van még valakiben a lázadáson kívül valamiféle alázatos indulat? Hogyan viszonyuljon élethez és halálhoz, születéshez és elmúláshoz? 

Miért csodálkozunk, hogy annyi deviáns eszme és személy, individum korzózik és lejt haláltáncot, mikor minden alapvető tapasztalatot és abból fakadó már megértett tudást felrúgva, személyes okokból, önző életmódváltást végeznek. És nem a patak partján jurtában lakó mezítlábasok a deviánsok. 

A műanyagszemét az életmódunk mellékterméke (ha ilyen a melléktermék, akkor milyen az életmód?). Ez lesz életmódunk elpusztítója is. Lehet, hogy csak életmódunké. De lehet, hogy az életünké is. 

A magam részéről lázadok. Nem veszek, na jó megpróbálok nem venni petpalackos ásványvizet, hanem amerre csak járok összeszedem a fémkupakos 3-5 dl üvegeket és azt viszem magammal újratöltve. A szódás tölti újra a szódáspalackokat. A boltban csak elkerülhetetlen esetben szakítok műanyag szatyrot. Az erős paprikát is csak úgy teszem oda meztelenül a szalagra. De az igazi a kertben termett lenne. Kimérős felvágottat veszek, és most már alap a szelektív hulladékgyűjtés. ( A magam részéről lázadok. Hini akarok és tudni. Ismerni Istent és félni Tőle és vágyni Hozzá. Bűnhődni, mert kell legyen igazság. Kegyelemben részesülni, mert kell legyen irgalom, az én bármely ismert vagy nem tudott bűnöm feletti szeretet)

De ne álltassuk magunkat. Ezek csak pótcselekvések. Igazán életmódváltásra lenne szükségünk. De ennek ellenkezője zajlik. Mindenki nyugati, fogyasztói életmódra akar áttérni. 

A Gyűrűk Ura orkjai és urukhajai elözönlik a világot. A Végtelen történet szürke homálya (a világ helyes ismeretének hiánya, és a világ helyes ismeretének hiányos elképzelése és az ebből fakadó félelmek és azok által való manipulálás) egyre nagyobb területeket terít be. Orwell "1984" társadalma mint a nappal és az éjszaka váltakozása, napi rendszerességgel visszatér. Vagy a "Brazil" vagy "Mátrix"című film valóságába simulunk bele, ahol kínzásban felőrlődve, vagy gépek akkumulátoraként élőhalottként azt álmodjuk, hogy minden szép. Huxley "Szép új világa"-ba tömjük a szómát, a kábítószert, hogy el tudjuk viselni a szép új, modern kort. 

Azt álmodjuk boldogok vagyunk a műanyag világunkban és néha nyakon csap egy szaros tehénfarok. Kár hogy csak néha... 

 

 

link: Ingmar Bergman  https://indavideo.hu/video/A_hetedik_pecset_teljes_film

http://film.mindennapi.hu/cikk/kritika/ingmar-bergman-a-hetedik-pecset-kritika-/2011-07-07/4802