Egy napra

A volt Jobbik-elnök Egerbe utazott, ahol egy főként romákból álló brigád mellé állt be dolgozni egy napra. A volt Jobbik elnök a fűnyírást próbálta ki: motoros fűkaszát ragadott, habár állítása szerint ilyet még életében nem csinált.

Vona Gábor dolgozni ment - mandiner.hu

 

Jöhetnél hozzánk, Gábor, pénteken egész délután fűkaszával nyírtam a füvet a parókia és a templom körül – jó, elsősorban nem ez a lelkész feladata, ennek ellenére valakinek ezt is meg kell csinálni. Jobb híján ez a valaki én vagyok, az idősek nem tudnak ebben segíteni, a fiatalok a sajátjukkal vannak elfoglalva. Nincs ezzel semmi gond, nem lehetetlenség, be kell osztani az időt, erőt, feladatokat, meg aztán javamra is vált, hogy immár évek óta én nyírom a füvet – hol „tolós”, hol „ráülős”, hol fűkaszás változatot választva.

Besenyő Pista bácsi kérdez

Amerikai plasztikai sebészek ugyanis arról számolnak be, hogy egyre gyakrabban érkeznek hozzájuk olyan páciensek, akik azért szeretnének szépészeti beavatkozást, hogy jobban hasonlítsanak a különféle filterekkel módosított szelfijeikre – írja a CNBC.

Egyre többen mennek plasztikai sebészhez, hogy úgy nézzenek ki, mint a szelfiken – index.hu 

 

Egy kis mellnagyobbítás ide, egy kis fenékimplantátum oda, ajakfeltöltés, ráncfelvarrás, zsírleszívás. Előre elnézést kérek, nekem a plasztikai sebészetről mindig szegény Lendvai Ildikó jut eszembe, aki hétről hétre, botox-kezelésről botox-kezelésre egyre fiatalabbnak nézett ki, talán néha még a személyit is elkérték tőle a közértben… 

Aki a jó részt választotta

Aki igazat akar hallani életről, hitről, asszonysorsról, egyházról és világról a második világháborús Magyarországon, nem fogja tudni letenni ennek az okos, szókimondó, nem mindennapi asszonynak az életrajzát.

Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon - harmat.hu

 

A nyár sok mindenre jó, lehet messzi vidékekre utazni, rég nem látott rokonokat felkeresni, kifesteni a lakást, ázni a Balatonban, nagyokat biciklizni, és persze: olvasni. Vágyott, ajándékba kapott, vagy éppen megvásárolt, mégis polcon porosodó könyveket végre kézbe fogni, majd kinyitni, leragadni a betűk fölött, részesévé válni a történetnek, a főhőssel együtt reménykedni, sírni, vagy éppen örülni. Valahogy úgy, mint ahogyan én is tettem egyik éjjel, amikor végigolvastam Zsindelyné Tüdős Klára életírását.

Csákány!

Csákánnyal verte szét egy fiatal férfi szerda hajnalban Donald Trumpnak a hollywoodi Hírességek sétányán lévő csillagát, amelyet még 2007-ben, televíziós producerként kapott a jelenlegi amerikai elnök. A vandál támadásban az emlékplakett csaknem teljesen megsemmisült, a támadó később a nap folyamán feladta magát a rendőrségen.

Csákánnyal szétverték Trump hollywoodi csillagát - mandiner.hu

 

Vajon mit vétett az a csillag, hogy csákánnyal kellett nekiesni? És mit vétett az Egyesült Államok elnöke, hogy –immár sokadszorra- megrongálják a Hírességek Sétányán lévő csillagát? Nos, Trump egyetlen bűne, hogy ő az Egyesült Államok elnöke. Minden egyéb ebből következik. 

Focin innen, focin túl

Címlapjain köszönték meg az oroszországi labdarúgó-világbajnokság döntőjében a Horvátország felett aratott győzelmet a válogatottnak hétfőn a francia lapok, amelyek a sportteljesítmény méltatása mellett a sokszínű csapat sikerének szociális és politikai visszhangjaira is kitértek.

A francia sajtó köszöni a válogatottnak, hogy ismét büszkeség franciának lenni – mandiner.hu

 

Tegnap írta Bogi, hogy nem érdekli a foci, és nem is nézte a labdarúgó vb-t, ennek ellenére ő maga is a foci vb-ről, egészen pontosan a vb döntőt követő „morajlásról” ír. Semmi gond ezzel, nyilván a reposzt olvasói sem megrögzött focirajongók, mégis elolvasták azokat az írásokat itt a blogon, amelyek a világbajnokság kapcsán, annak apropóján íródtak: akár a már említett tegnapi reposztot, vagy az az azelőttit, vagy Köntös László írását múlt vasárnapról. És talán azt is nyomon követték, ahogyan a CNN egyik munkatársa a bevándorlók győzelmét ünnepli a francia győzelem kapcsán, vagy ahogyan a francia lapok írnak a győzelem másnapján a nemzet egységéről, amelyet a sokszínű, migrációs hátterű labdarúgók diadalának köszönhet az egész nemzet. És hozhatnánk még a mandineres Szilvay Gergely elmélkedését arról, mennyire francia a francia válogatott – a labdarúgás közügy lett, hiszen mégiscsak a társadalom tükröződik benne. A sokszínű, vagy a sokszínűséget ünneplő, esetleg attól joggal tartó társadalom, a hősökre áhítozó, éppen ezért könnyen megvezethető tömeg, a pillanatnyi népszerűséget okosan és szemtelenül kihasználó politikusok, a fanyalgók,vagy éppen a diadal kapcsán a hatalom csúcsán állókat felelősségre vonó médiamunkások serege.

Adakozni kötelező?

Az MTI alapján több magyar híroldal – köztük a Mandiner is – megírta, hogy a horvát válogatott jótékony célra, a hátrányos helyzetű gyerekeknek ajánlaná fel teljes pénzjutalmát. Eszerint a válogatott 28 millió dolláros – mintegy 7,7 milliárd forintnak megfelelő – jutalmát fordították volna jótékony célra. Az EFE spanyol hírügynökség a Dnevno horvát portálra hivatkozva viszont már arról adott hírt: Igor Premuzic az igazi szerzője a levélnek, amelyet Zlatko Dalic szövetségi kapitány nevében írt. Ebben többek között az szerepel, hogy a válogatott tagjai így akarják felhívni a figyelmet az ország nehéz helyzetére.Premuzic a Facebookon cáfolta a hír valódiságát.

Álhír, hogy jótékony célra fordítaná pénzjutalmát a horvát válogatott – mandiner.hu

 

Olvasom, hogy a világbajnoki ezüstérmes horvát labdarúgó válogatott tagjai jótékony célra ajánlották fel a világbajnokságon keresett pénzüket. Aztán este már azt is, hogy az egész hír tulajdonképpen egy újságírói kitaláció: Igor Premuzic horvát újságíró találta ki az egészet, szerinte ezt kellett volna tenni, így kellett volna elhatárolódni a horvát politikai elittől. Szerinte így viselkedik egy igazi sportember, egy igazi hazafi. Hm: adakozni kötelező?

Miért éppen Horvátország…?

A kérdés, hogy lehetnénk-e mi a horvátok, mármint a fociban?(…) De nem lehetnénk. Mégpedig azért nem, mert bár sok szempontból közösek futballkultúránk gyökerei, és igen, ezért is lehet, hogy mi is, ők is kétszer is eljutottunk már a legjobb négy csapat közé a vb-k történetében (Jugoszlávia további kétszer), a mi legutóbbi elődöntős szereplésünk óta eltelt hatvan esztendőben fontos fejlemények vittek egészen más irányba bennünket.

Lehetünk horvátok? - nso.hu

Nos, a horvát játékosok nagy nyugati csapatokban játszanak, a jugoszláv foci pedig mindig erős volt. Kis túlzással még a délszláv háború is egy horvát-szerb meccsen robbant ki. A horvát foci jó volt a kilencvenes években is, emlékezzünk csak 1998-ra. (…)Még az is lehet, hogy a szörnyű háború áttételesen hozzájárult a horvát lélekjelenléthez, ami a vb-s meccseken is megnyilvánult, hiszen történelmi léptékkel mérve a háború tegnap volt, lélektani hatásai még komolyan jelen vannak a háborúzó felek társadalmaiban. A negatív hatások mellett pedig ennek lehet hatása a nemzeti érzésre, a dacra, a „csakazértis”-re. De lehet, hogy már ezzel is túlelemeztem. A horvátok egyszerűen jók maradtak fociban Jugoszlávia szétesése után is. Az okokat nem stadionokban, korrupcióban meg a gazdaságban kell keresni. (…) A horvát foci egyszerűen jó, a magyarok meg elcseszték. 

Horvát foci, magyar foci: már ennek is Orbán az oka? - mandiner.hu

 

A címben feltett kérdést szívem szerint úgy folytatnám, hogy miért éppen Horvátország nyeri a labdarúgó világbajnokságot – persze leírni nem mertem, nehogy véletlenül mégiscsak az egyébként esélyesebb franciák győzzenek. Mindenesetre teljes szívemből szurkolok vasárnap a horvátoknak, egyszerűen azért, mert szomszédok, mert nem egy futballóriás nemzetről beszélünk, mert az egész világbajnokságon szimpatikusak voltak és harcosak, mert szinte végig nagyszerűen játszottak, mert az ő sikerüket a szomszédság révén egy kicsit a miénknek is érezzük (pedig ez nyilvánvalóan csak romantika, a valóságnak ehhez semmi köze). Tényleg, miért ennyire jó a horvát foci, a miénk pedig miért ennyire –fogalmazzunk finoman- gyenge?  Szilvay Gergely tökéletesen foglalja össze a lényeget: leginkább azért, mert ők egyszerűen jók, mi meg hozzájuk képest elcsesztük. Aztán, hogy miért csesztük el? 

Elveszett, de megtaláltatott

Ha ott volt a csapatban, akkor máshogy várta a lelátó szigorú népe is a meccset. Ha egy válogatott meccsen láttuk, ahogy tiszta tekintettel, céltudatos, határozott, magabiztos arccal énekelte a Himnuszt, arra gondolhattunk, Zoli, ahogy van, teljes egészében a mi fiúnk. (…) Aki megtalálta a maga belső nyugalmát, nem égette fel magát céltalan önzőséggel, hanem teljes alázattal  azon volt, hogy minden esetben kihozza magából a legtöbbet. (…)
Gera Zoltán a magyar labdarúgás és a Ferencvárosi Torna Club legendás alakja, aki immár hivatalosan is visszavonult. Köszönjük neki, amit eddig adott nekünk és köszönjük, hogy itt marad velünk és átadja a tudását a következő generációknak!

Köszönjük, Gera Zoli - fradi.hu

 

Nem szerettem volna megérni, hogy lekiabáljanak a pályáról. Nem akartam még egy évet bohóckodni a pályán, mert sok embernek csalódást okoztam volna, főleg magamnak.

Gera: Nem szerettem volna megérni, hogy lekiabáljanak a pályáról - m4sport.hu

 

Visszavonult az aktív játéktól a harminckilenc éves Gera Zoltán, az a labdarúgó, akinek pályafutásában visszaköszön mindaz, amire a világ a magyar futballmúlt kapcsán még emlékezik, amiért még mindig oly sokan szeretik ezt a sportágat itthon, minden bukás, dicstelen szereplés, és a futballt körülvevő, cseppet sem pozitív közeg ellenére. 

Építők

Öregdiákok segítségéből újult meg a Sárospataki Református Kollégium. Nemcsak a falakat, bútorokat, hanem a taneszközöket is le tudták cserélni. Ma már robotok és 3D-nyomtató is van az iskolában, amellyel világszínvonalú, modern képzést tudnak biztosítani az itt tanulóknak. Az öregdiákok támogatásából hamarosan elkészül a sportcsarnok, és már tervezik az uszodát is. De más terveik is vannak: a sárospataki refi az emigrációba szakadt magyar családok gyermekeit hazahívná tanulni, ezzel beindítva a fordított peregrinációt.

Iskolaépítő öregdiákok - reformatus.hu

Az alapkőletételtől számított egy éven belül készült el a sárospataki református gimnázium új, 3183 négyzetméter alapterületű, Wáberer Sportcsarnoknak nevezett arénája. Az 1,2 milliárd forint értékű beruházást három öregdiák adományából valósították meg. Wáberer György több mint 800 millió forintot biztosított a kivitelezésre, míg a fennmaradó összeget Sándor József és Derczó István vállalkozók állták.

Három öregdiák dobta össze az 1,2 milliárdot a sárospataki gimnázium sportcsarnokára, egyikükről el is nevezték - hvg.hu

 

Pontosan egy éve írtam erről, Sárospatakról, ahol mostanában másként mennek a dolgok, és az iskolaépítő öregdiákokról, Wáberer Györgyről, Sándor Józsefről és Derczó Istvánról, akik komoly összeggel támogatják, építik a pataki Refit. Megújult a gimnázium, a Kossuth Internátus felújítása is a végéhez közeledik, a sportcsarnok pedig, amelynek alapkőletételére pont egy éve került sor, elkészült. Mit mondhatunk minderre? Csak azt, amit minden pataki tud, ismer: féljétek az Istent, és Neki adjatok dicsőséget! (Jelenések könyve, 14:7)

Jelen lenni, együtt lenni, apának lenni

Milyen jó annak a gyereknek, aki apja mellett nőhet fel. Akivel megosztják időben a felelősséget. Akit nem féltenek, hanem a szó szoros értelmében útnak indítják! Apák és fiúk, fiúk és apák: szükségünk van egymásra! Ezt a kapcsolatot nem helyettesítheti semmi!

Apákról és fiúkról - Korzenszky Richárd OSB - mandiner.hu

Kedves fiatal, kedves idősebb testvérem, szeretettel bíztatlak, nézzétek a meccseket, a verejtékben fürdő férfiakat, ahogy taknyukon, nyálukon csúszva összehoznak egy-egy beadást, vagy a mindent jelentő gólt! Nézzétek a meccset és döbbenjetek rá, hogy egy hazug világban éltek, mert igazából minden ami valóban érték, azért nektek is meg kell küzdenetek! Tetszik vagy nem, az élet senkinek, még nektek sem ad semmit ingyen abból ami valóban számít!

Nézzétek a meccset és döbbenjetek rá, hogy egy hazug világban éltek –Böjte Csaba testvér – 777.blog.hu

 

Tegnap meglepetés ért, fiam ovis kirándulásán ajándékot kaptunk mi, apukák. Én is kaptam, egy kis szívet, amiben egy rajz és szép gondolatok sorakoztak. Örültem, mert az óvónők gondoltak ránk, apákra is, és bár az anyák napi műsorhoz viszonyítva mi szerényebb felvezetést kaptunk, mégsem feledkeztek meg rólunk. Jól esett! És annak is örültem, hogy ezen a kiránduláson voltak apukák, bizony, ma ez nagy szó, az apukák szeretnek mindenféle elfoglaltságra hivatkozva kimaradni, tulajdonképpen el is könyveli mindenki, hogy az apák dolgoznak, az apák nem érnek rá, az apák pénzt keresnek, felnőtt, férfias dolgokkal foglalkoznak. Így aztán az apák szépen lassan kimaradnak mindenből, pedig bizonyos szerepeket csak ők taníthatnak meg, adott jellemvonásokat csak ők adhatnak át. 

Oldalak