A lelkünk az, amit ápolni kell

„A lelkünk az, amit ápolni kell, vagy kellene. Hogy tudják azt a sportolók, hogy a lényeg az a három szó: erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét kaptátok. A sport eszköz legyen arra, hogy sok mindent megtudjatok arról a világról, ami a látható világ háta mögött van” – szólt a közönséghez Balczó András, aki az MSÚSZ és a MOB életműdíját vehette át csütörtök este az M4 Sport – Az Év Sportolója Gálán.

Év sportolója: A lelkünk az, amit ápolni kell – Balczó András – nemzetisport.hu

 

Vajon mit jelent egy életmű díj? Miért, kinek adják? Egyáltalán, van-e valami értelme bármilyen díjat is odaítélni valakinek, hiszen minden díj szimpátia alapján ítéltetik. Van-e értéke egy díjnak, amit emberek adnak embereknek, jelent-e bármiféle kiváltságot, ha egy díj birtokosai vagyunk? 

Veni creator Facebook?

A régi egyházi közösségek mintája lebeg Mark Zuckerberg Facebook-alapító előtt: szerinte Facebook-közösségeknek kellene alakulniuk, akik önkéntes alapon végeznének tevékenységet a világban. A Facebook mesterséges intelligencia segítségével javasol egyre több lehetséges csoportot a felhasználóknak. Zuckerberg szerint a közösségépítés lesz a Facebook új küldetése.

Az egyházak a minták a Facebook-vezér számára - mandiner.hu

 

Pont jókor jött Mr. Zuckerberg ötlete a facebook küldetéséről, már éppen azon gondolkodtam, hogy kilépek, megszüntetetem közel tíz éve tartó tagságomat. Egyre fárasztóbb követni ugyanis azokat a mindenre ráérő ismerőseimet, akik mind szépek és okosak, műveltek, intelligensek, és még véletlenül sem posztolnak kamuoldalakat, az élet nagy igazságait kimondó röhejes idézeteket és még véletlenül sem követnek végtelenül egyszerű percembereket. Mondom, még jó, hogy Mark barátunk kinyilatkoztatott, így van okom átgondolni megpattanási szándékomat a közösségformáló hálóról, ellenkező esetben a mesterséges intelligencia koppint a fejemre.  Jövel teremtő fészbúk – vagy mégse? 

(El)tévedés

A melegházasság-vitákban az a leginkább érdekes, hogy az egyházak vajon mikor fognak megtérni a homofóbiából.

A Biblia használata közelharcban - hvg.hu

Kedves Gyuri, jó ez a cím, minden elismerésem. A felütés szenzációs, egyenesen tanítani való, bizonyára sokan csettintenek, amikor azt írod: „a melegházasság-vitákban az a leginkább érdekes, hogy az egyházak vajon mikor fognak megtérni a homofóbiából.” Tudod, én valahogy mégsem repesek az örömtől, sőt, ha nem te írnád, aki magad is hívő keresztyén ember vagy, nem is foglalkoznék az egésszel. Egyrészt végtelenül unom már ezt a témát, másrészt nyíltszíni provokációnak tartanám a hvg-n megjelent cikket, válaszra sem érdemes véleménynek, egynek a sok közül. Van abban ugyanis valami mosolyt fakasztó, amikor az egyháztól távol állók, vagy egyenesen ateisták próbálják meg az egyházat, a keresztyéneket kioktatni szeretetből, elfogadásból, helyes erkölcsi viselkedésből. Most azonban alapvetően más a helyzet, hiszen mindketten keresztyén emberek vagyunk – ezért is tartom fontosnak, hogy reagáljak.

Ha a csend beszélni tudna

A teljes emberi élethez vezető utak tesznek boldoggá, azok, amelyekről csak elképzelésem lehet.

Erőss Zsolt a boldogságról - transindex.ro

 

Erőss valóban nem értette, hogyan vonhatják kétségbe a hegymászás értelmét. Számára kétfajta élet létezett: amit az ember teljes valójában megél, fájdalmaival, nehézségeivel, légszomjával, kimerültségével, és a csúcson átélt lebegő élménnyel. És az, amelyikben az ember külső elvárásoknak megfelelő, látszatéletet él, amelyben foglalkozhat divatos dolgokkal, viselhet divatos ruhákat, csak éppen egy nem létező sorsot valósít meg. Mindig is furcsállta, hogy miért vállalják mégis ezt a félszívű életet olyan sokan.

Földes András: Erőss Zsolt tovább emelkedett a szokásosnál - index.hu

 

A gyász érdekes érzés. Sokszor olyanokat is meggyászolunk, akiket nem igazán, vagy egyáltalán nem ismertünk. Volt egy ácsunk. A plébános ajánlotta. A parókiánk és az egyik templomunk tetőzetén dolgozott. Lórántnak hívták. Igazi békebeli, jó lelkű mesterember volt, aki hívő katolikusként komolyan gyakorolta a hitét, nem mellesleg rengeteg templomon dolgozott. Bár már évek óta eltávozott közülünk, mégis, ahogyan írom ezeket a sorokat, úgy elevenedik meg előttem az alakja. Kérdezek valamit, erre ő finom mozdulattal benyúl inge zsebébe, előveszi a cigarettát, rágyújt. „Na most, tiszteletes úr”- kezdi kedves, amolyan nagyapás hangjával, és én érzem: ha a cigaretta is előkerült, akkor ez egy hosszú beszélgetés lesz.