Oké, nem oké

„Elnézést kérek minden tisztességes diáktól, aki mindenféle másolás, súgás vagy más trükközés nélkül képes volt elvégezni az egyetemet. Őszintén csodálom önöket.” – Igor Matovič szlovák miniszterelnök

Új Szó online: Ezúttal Matovič került a plágiumbotrány középpontjába – lemond, ha teljesítette ígéreteit, 2020. július 16.

Amikor a szlovák kormányfő utoljára a magyar hírekben szerepelt, olyan pozitív színben tűnt fel, ami ritkán fordul elő hazánkban szomszédos állam kormányfőivel. A trianoni békediktátum százéves évfordulója alkalmából száz felvidéki magyar közéleti szereplőt hívott a pozsonyi várba, elnézést kért és együttműködést ajánlott. S jóllehet, a máig érvényben lévő benesi dekrétumokról kitérő választ adott, az embernek az az érzése támadt, hogy még annál is jóval tovább ment, amit egy szlovák, szerb, pláne román vagy ukrán kollégájától elvárt volna az, akinek családjában komoly traumákat okoztak az elcsatolást követő atrocitások.

Magyar, ne bántsd a Szerbet!

„Kedvenc példám, hogy Szerb Antal világirodalmi kötete az többszörösen vastag, mint a magyar irodalomról szóló monográfiája. Számomra ez is szembeötlő volt már gimnazista koromban. És ez volt az ajánlott irodalom az irodalomórákhoz”

Ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég jogi szakértője, Hír Tv: Magyarország élőben extra, 2020. június 29., 8 perc 16 másodperctől

„A nyilatkozat elhangzása után pár nappal a 444 és a Soros György által finanszírozott szatellit orgánumok felhorkantak arra utalva, hogy Szerb Antalt bírálni merészeltem. Nyilvánvaló, hogy az oktatáspolitika felelőssége a politikusoké, ezért a tragikus sorsú író irodalmi tevekénysége csupán eszköz lehet a politikacsinálók kezében, mégis a kritikát nem a SZDSZ politikájához, hanem Szerb Antal munkásságához kapcsolták, követhető célzatossággal.”

ifj. Lomnici Zoltán, origo.hu, 2020. július 9.

Nem fogok vitatkozni

„Ezzel most nem fogok vitatkozni…”

„Gáz van, babám?” – Szörényi és Bródy Demeter Szilárdról és öntörvényű vezetőkről, Stumpf András, valaszonline.hu, 2020. július 6.

 

Általános iskolásként nem értettem, miért vannak beszélgetős és komolyzenei rádiócsatornák, amikor annyi jó zene van. Ha mindenki vidám zenéket hallgatna, biztos kevesebb lenne az ideges meg szomorú felnőtt. Akkor iskolába menet nem folyamatosan lógó orrú felnőttek között kellene szlalomozni. Nagyon tetszett az egyik bemondó definíciója is: a komolyzenét következetesen szomorúzenének hívta. Ma viszont már arról a pár csatornáról, ami az autórádióban bejön, rendszeresen tekerek át a Bartókra. Pedig nem is értek a komolyzenéhez (se). De abban biztos vagyok, hogy a szomorúzene elég nyomi definíció. Főleg ha a komolyzenei darabokat Bősze Ádám konferálja fel. De hát a kilencvenes évek elején még nem Bősze konferált.

Gesztus dolga

„Szeretné, hogy mielőbb eljöjjön az az idő, amikor a magyarok teljesen egyenrangú tagjai lehetnek Szlovákiának - jegyezte meg a szlovák kormányfő.”

Kolek Zsolt, Pomichal Krisztián: Orbán-Matovič-találkozó: Lehetetlen, hogy ugyanazt gondoljuk Trianonról. A magyaroknak együtt kell élni egy történelmi igazságtalansággal – ma7.sk, 2020. június 12.

 

„A gesztusok lehetőséget adnak arra, hogy az emberek befolyásolni tudják a kommunikáció folyamatát.” – mondja a wiki. Elcsépelt, de annál keserűbb tapasztalat, hogy ennek ellenére egyre kevésbé élünk velük. Pontosabban a pozitív gesztusokkal. Pedig a legegyszerűbb eszközei annak, hogy a mindennapokat elviselhetőbbé, szebbé, jobbá tegyük. A wikipédia szócikk eleje természetesen nem viszi át az értelmet – a testbeszédről ír. Hétköznapi szóhasználatban viszont gesztus alatt a figyelmességet értjük. Apró gesztus = kedves figyelmesség. Ami megnyilvánulhat testbeszédben, egy mosolyban, vagy egy mondatba sűrítve is.

Vasalódeszka

„Mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, én csak az esetre reagáltam. Humor nélkül nem érdemes bármibe belefogni” – mondta Ócsai Zoltán a hvg.hu-nak. A lelkész azt is hozzátette: azért posztolt, mert tetszett neki a tanár videója, és nem szereti a vaskalapos megoldásokat.

hvg.hu: Vasalódeszka-oltárral reagált a megalázott tanár esetére egy pécsi lelkész, 2020. június 13.

Az élet a legjobb forgatókönyvíró – mondták volna a régi rómaiak, ha a mozgóképet is nekik köszönhetnénk. Amikor már azt hinnénk, hogy vége a karantén alatt megszokott vicces és kreatív videóknak, egy abszurd kis színes hír rögtön bebizonyítja az ellenkezőjét: a karantén első heteiben látott vasalódeszkás tornatanár mutatványa újra szembe jön velünk.

Üröm az örömben, hogy egészen abszurd okkal: kiderült, hogy egy szülői feljelentés miatt – vagy legalábbis arra hivatkozva – milyen megalázó módon állították pellengérre az vasalódeszkán úszást oktató testneveléstanárt.

A történelem még történik

„Ahogy gondolataimban visszafelé kapaszkodom, családunk egyik ágán egy-, másikon kétgenerációs értelmiségi felmenők tekintenek rám. Az idő ködéből szigorú könyvtárszobák, gondosan vállfára helyezett papi palástok, élre vasalt háromrészes öltönyök és polgári jó ízléssel választott díszes selyemnyakkendők sejlenek fel, mégis, ott van mögöttük ő, a játszmák nélkül élő, gyakran bántóan őszinte beszédű és jó eszű falusi parasztasszony… Hangjában nyoma sem volt a történelemmel szembeni megbántottságnak, tanulatlanul is bölcsebb és okosabb volt annál, mintsem feleslegesen pörlekedjen. Helyette természetesen, tisztán adott utat a mesélésnek.”

Bödők Gergely: „Át kell adnom a fiamnak” – emlékek és program a 100. évfordulón – Válasz online, 2020. június 5.

 

Nem tudom, mi lehet az oka. Talán a megannyi lehetőséget elszalasztó rendszerváltásunk, talán az azt megelőző rezsim (ha Rákosit és Kádárt külön vesszük: rezsimek) hazugságai és tabusításai, de a közéleti témáink átpolitizáltsága olyan torz szemüveget erőltet ránk, hogy üdítőleg hat egy-egy meghatározó témában vagy évfordulón a kimondottan és örök emberi szót olvasni.

Kész csoda

„Isten az Ő kegyességében… türelmesen elnézi azoknak a bűneit, kik ahelyett, hogy bizonyosságot tennének róla, szavaikkal és cselekedeteikkel az ellenkezőt művelik; hogy azt, amit hiszünk, annál nagyobb lelki szilárdsággal követhessük… azt hiszem, joggal következtetek arra, hogy annak, mint minden hitnél igazabb és szentebb hitnek, a Szentlélek a talpköve és támasza. Ezért, holott rábeszéléseiddel szemben rideg és kemény maradtam, és nem akartam megkeresztelkedni, most nyíltan megmondom neked, hogy semmiképpen el nem mulasztanám a megkeresztelkedést.”

Boccaccio: Dekameron, Második novella – 1353.

Bár a fenti idézet se nem mai, se nem múltheti, mégis, pünkösdi üzenete miatt nem lehet nem reagálni rá (non posse non reagere). A Dekameron második novellájában Boccaccio két derék barát történetét adja a karantén idejét novellameséléssel kitöltő társaság egyik tagjának szájába. A helyszín: Firenze, év: 1348, az összezártság oka: pestisjárvány.

30 év

A gyűlésen Kónya Imre, az MDF elnökségi tagjának szemébe vágja egy idős parasztember: nem történt rendszerváltás, mert téesze elnökét az új hatalom még mindig nem váltotta le. A politikus igyekszik megmagyarázni, hogy a rendszerváltás megtörtént, éppen ezért  pártvezetőknek már nincs joguk téeszelnököket lecserélni. Látva, hogy érvei hatástalanok, mentőötlete támad. „Le tudja cserélni, ha annyira akarja” – mondja meghökkent beszélgetőpartnerének, s kifejti: összefoghat társaival és együtt meneszthetik az elnököt. Az idős parasztember némi töprengés után kiböki: „Lehet, hogy így van, de én nem merem.”

Ablonczy Bálint: Antall József nem volt al-kal-mat-lan! Mítoszrombolásunk 4 pontban – VálaszOnline, 2020. május 22.

 

Mi legyen a kérdés?

„Ha a cél az, hogy az emberiség vonja le a megfelelő következtetéseket, rossz hírem van: a világban ma minden tudományos és technológiai erőfeszítés arról szól, hogy visszatérhessünk a régi kerékvágásba. A nagy termelési és szállítási láncolatok gazdái nem mondják, hogy elnézést, túltoltuk, mostantól lokalizálódunk, sok légitársaság minden eddiginél olcsóbb jegyekkel várja az újraindulást – és még sorolhatnám.”

Borbás Barna: Ez nem Isten büntetése – katolikus véleményvezérek a járványról és a válság utáni világról, Válasz Online, 2020. május 11.

Baritz Laura közgazdász, Domonkos-rendi nővér, Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát és Patsch Ferenc jezsuita szerzetes, a római Pápai Gergely Egyetem teológiatanára cserél eszmét a fenti linken a világjárvány tanulságairól.

Várható tanulságairól. Mert most még senki sincs, aki meg tudná jósolni, vajon tanulunk-e az elmúlt pár hónap mindent felforgató tapasztalataiból. Akarunk-e mélyére ásni annak, hogy mi lehetett az ok, és mi lehet a felismert újdonság – magunkról, környezetünkről, arról, amiben és ahogyan élünk. Eddig éltünk.

Rajtunk múlik

„Rajtunk múlik, az egyes embereken, hogy hogyan megyünk tovább. A gazdasági, társadalmi rendszerek minősége az emberi gondolkodásmódon, értékrenden múlik – a paradigmaváltást a mi gondolkodásmódunk változása idézheti elő.”

Baritz Laura Sarolta a vasárnap.hu-nak, 2020. május 11. (riporter: Gyöngy-Pethő Krisztina)

Szombaton közölt egy rövidebb interjút a vasárnap.hu dr. Baritz Laura Sarolta domonkos nővérrel, az emberközpontú közgazdaságtan kutatójával és egyetemi oktatójával (Corvinus Egyetem és Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola). Római katolikus berkeken belül ismertebb nevével évekkel ezelőtt a Heti Válaszon keresztül ismerkedhettek meg többen, ahol rendszeresen publikált közérthető, élvezetes és tömör stílusban a közgazdaságtan és a fenntarthatóság határmezsgyéjéről. Most a járványügyi lazítások apropóján elsősorban a gazdasági, másodsorban a mentalitásbeli hogyan továbbról faggatta az újságíró.

Oldalak