A felmelegedés a norvég és svéd gazdaságot harmadával növelte, a szudáni vagy indiai gazdaság méretét viszont épp ennyivel csökkentette – miközben az üvegházhatású gázok kibocsátói jelentős részben a fejlett országok voltak.

makronóm.mandiner, 2019. május 29.

Hacsak lehet, kerülöm a konfliktusokat. Ez szerintem nem egy kimondottan szerencsés lelkészi attitűd. Tessék: már a megfogalmazás is árulkodó. Szóval ez egyszerűen egy elég komoly kockázati tényező. Lásd az egyszeri rabbi/bíró történetét a két haragossal és a saját feleségével. Sok emberi konfliktust nem értek azok közül, amik körülvesznek, és természetüknél fogva ezeknek jó részét nem is akarom megérteni. És sok olyan közéleti téma is van, aminek egyszerűen nem értem az átpolitizáltságát.

A tegnapi poszt nem az első volt abban a sorban, ami egy keresztyén közéleti blog politikamentességének lehetetlenségéről látott napvilágot itt, a reposzton. Meggyőződésem, hogy ügyek és események vannak, aminek a politikai kontextusától el lehet, vagy éppen, hogy el kell vonatkoztatni – még azzal együtt is, hogy egy konkrét esetben képviselt nézőpont akarva-akaratlanul a pártpolitikai lövészárkok egyikébe vagy másikába hajítják a megszólalót.

Arról nem is beszélve, hogy egy-egy párt kommunikációs boszorkánykonyhájában sokszor patikamérlegen méricskélve alakítják ki a „politikai terméket”. Amit egyáltalán nem biztos, hogy a párt meghatározó politikusai közül egyhangúan osztanak is. A pártfegyelem meg eldönti, hogy erről mi, a választók tudomást szerzünk-e vagy sem. Ezért elég furán venné ki magát, ha mindannyian mindenről hajszálra azt gondolnánk, amit az általunk választott párt kommunikál – hisz erre egy adott párton belül sincs garancia. Vegyünk egy példát!

Egy, az akkori kormány által einstandolt szervezet (Magyarok Világszövetsége – lezüllesztője: MSZP) gondol egyet: aláírásgyűjtés a kettős állampolgárságról szóló népszavazásért. A kormányzó szocialisták becsületére legyen mondva, pár napig úgy tűnik a legnagyobb kormány és ellenzéki pártok egyaránt támogatják a kezdeményezést. Ám homokszem kerül a gépezetbe, mert egy bizonyos tanácsadó sugallatára felmerül, hogy ha a visszaadott állampolgársághoz szavazati jog is társul, az már a Fidesz vezette ellenzék konyhájára hoz majd szavazatokat. El is készül a politikai termék: 23 millió román szabadul hazánkra, ha a kettős állampolgárságot az anyaország majd visszaadja az állampolgárságot. Néhány akkori szocialista és szabaddemokrata képviselő ettől függetlenül támogatja az állampolgárság vissza- és/vagy megadását, de ettől függetlenül az akkori kormánykoalíció politikai üzenete a „Nem” lesz. A kampányok beindulnak, a hangsúly pedig a tényleges ügyről, pláne azok érintettjeiről áttolódik arra, hogy a nekem szimpatikus párt mit képvisel. Hát majd én is úgy szavazok.

Egy szó, mint száz: nekünk ezen a blogon mindig egy-egy téma marad, és a mi ahhoz kapcsolt „református véleményünk”.

Itt vannak a klímatüntetések. Lehet, hogy ennyire naiv vagyok, de azt gondoltam, hogy ezt akár tagállami, akár uniós szinten nézzük, a nemzeti/nemzetközi minimum része kellene legyen. De nem. A történet tavaly augusztusban kezdődött, amikor egy svéd gimnazista, Greta Thunberg iskolai sztrájkot kezdett. 20-án a stocholmi parlament elé ment egy táblával, melyen ez állt: Diáksztrájkot az éghajlatváltozásért. A kiváltó ok – vélem én – nem politikai volt. Az addigi mérések alapján a tavalyi május és július volt a legmelegebb hónap hazájában. Országszerte erdőtüzek törtek ki, majd a Dánia és Svédország közötti Kattegat szoros felmelegedése miatt a Ringhals-2 atomerőművet is le kellett állítani.

Az EP választások előtt – félve, hogy az egyre több szimpatizánst vonzó tüntetőre a német zöldek profitálhatnak majd, az AFD nevű párt nyitott politikai tüzet. El is érkeztünk a jelenbe, amikor a lány mentális állapota kerül terítékre (Aspergeres), vagy arról írogatnak, hogy csupán a szülei használják fel őt (operaénekes édesanyja vállaltan bevándorláspárti) annak érdekében, hogy a klímavédelemről több szó essen, mint az illegális migrációról.

Nagyon leegyszerűsítve: elindul egy társadalmi kezdeményezés, amire aztán rárepülnek a politika pártok, hogy szavazatokra váltsák. Nem az a kérdés, hogy ha kimegyek tüntetni, attól kevesebb lesz-e a folyóvizeink mikroműanyag-tartalma. Ezt még Besenyő István se gondolná. Hánem? Háde! Hanem az, hogy a döntéshozó politikai erők mikor veszik észre: a zöld ügy szavazatokat hoz a konyhára. Csak olyan döntéseket kell hozni, amitől én, a szavazó elhiszem, hogy világszemlélettől függetlenül hatékony lépések történnek végre a teremtett világ érdekében.

Ceterum censeo: „Ha továbbra is úgy élünk, mintha nem lenne holnap, nem lesz számunkra talpalatnyi föld sem.”

Nekem ez a református véleményem klíma ügyben. Közéletileg.