Tizenöt évi kényszermunkára ítélték szerdán Észak-Koreában azt az amerikai diákot, aki január elején egy csoporttal turistaúton járt az országban, és államellenes bűncselekmény vádjával letartóztatták - jelentette a Hszinhua kínai hírügynökség alapján az MTI.
A 21 éves Otto Warmbier - nem sokkal azelőtt, hogy a turistacsoport elutazott Phenjanból - kihozott egy politikai propagandaplakátot szállodájának abból a részéből, amelyet kizárólag a személyzetnek tartottak fenn. Ez Észak-Koreában államellenes bűntettnek számít. Warmbier február végén megjelent a helyi sajtó előtt Phenjanban, beismerte államellenes bűnét, és bocsánatért esedezett.


Brutális ítélet – index.hu

A világ legkeményebb diktatúrájának, az észak-koreainak legújabb különös története, hogy egy huszonegy éves amerikai diákot tizenöt év kényszermunkára ítéltek államellenes cselekedett miatt, mert a szállodából ellopott egy plakátot, amely az állampárt propagandáját hirdette. A történet, amely a diktatúra természetéről beszél felületes olvasatban, megenged etikai és teológiai vonatkozásokat is.
A nyugati társadalom a szabadság eszményében nem ismeri a határok fogalmát.

A mereven kijelölt határokét. A nyugati kultúra évtizedek óta a tabudöntögetésekre hajaz, feszegeti a közmegegyezésnek azokat az értékeit, amelyek létrehozták. A nagy történéseknek mindig botrányosaknak kell lenni. Hollywood a 20. század második felétől ebbe az irányba mozdult el. A beatzene idoljai istennek gondolták magukat, John Lennon egyenesen arra ragadtatta magát, hogy „minket többen ismernek, mint Jézus Krisztust” (értsd: többen imádnak). Nem gondolom, hogy akkor is igaz lett volna mondata, s azóta még kevésbé, hiszen, mint minden emberit, őt és őket, a korszak emblematikus nemzedékét bezárja majd a történelem egy aprócska dobozkába, amikor Jézus nevétől még mindig nemcsak hangos lesz a világ, hanem bizonyságot is tesznek róla. A mentalitás mégis valahogy öröklődik. Egy picivel tovább merészkedik mindig az önmagát szabadság kultúrájának tekintő irányzat és levetette sorra gátlásait, s azokkal együtt az őt megalapozó értékeket. Levettette a nyugati nőről a testi szemérmességet, azután a ruhát, majd berakta a bordélyok kirakataiba, mint elfogadható normát. Tévedés ne essék: különbséget kell tenni a létező és az elfogadott között. Mert nem mindent kell elfogadni, ami létezik. Az elhajlások sosem lehetnek normák. Amelyik társadalom feladja a jót és annak az abszolútban, a transzcendensben megtestesülő eszményét és egyenlősíti a rosszal, az pusztulásra van ítélve. Ahol sivatag van, meghal az élet.
Nehéz megérteni, hogy léteznek határok. A szabad és a nem szabad között. Az élet és halál között. Külön-külön mindkettőben nagy a mozgástér, de a kettő között csak egy lépés. Vagy talán annyi se. Ha beengednek egy házba, nem lopunk. Nem azért mert megbüntetnek, hanem, mert beengedtek. Mindegy, hogy számításból, irgalomból vagy figyelmetlenségből. Törülközőt sem, pénzt sem, csekélységnek tűnő tárgyat sem. Egy gombostűt sem. És nem azért nem vesz el semmit az ember, mert megbüntetik, hanem mert belső értékrendje parancsolja tiszteletben tartani a másik határait. A történetben a büntetés mértéke aránytalan az elkövetett cselekményhez képest. De miért gondolta bárki is, hogy neki joga van bemenni oda, ahonnan kitiltották és elvenni azt, amit nem kért? Nem a konkrét esetre gondolok csupán, úgy általában, egy közösségi, társadalmi normát illetően. Mert attól kezdve, hogy lehetséges bizonyos határokat átlépni már csak a mértékekről lehet vitatkozni. Valahol itt tartunk most a nyugati társadalomban. Nem értékekről, hanem mértékekről folyik a vita.
Van azonban a történetnek egy teológiai olvasata is. Már ha azt a - deklaráltan is ateista - diktatúrát, a gonosz megtestesülésének tekinthetjük. A gonosszal érintkezni mindig veszélyes. Aki vállalja, vállalja annak kockázatát is, hogy „beszippantja”. A gonosz természete ugyanis kiszámíthatatlan. Önkényessége is ebből fakad. A kíváncsiság akár izgalmassá is teheti a vele való találkozást, romantikussá és emlékezetessé, hogy ott voltam és kijöttem. De bizonyosnak lenni abban, hogy bármi módon is sértetlenül marad az ember ebben az érintkezésben, botorság.
A nyugati társdalom nemcsak relativizálta, hanem lassan ki is szeretné iktatni a gonosz fogalmát. Nincs alapvető gonosz, csak apró kisiklások. Félresikerült történetek. Megingások és ebből fakadó valamifajta általános rossz, ami nem az emberi természetből, hanem a társadalom fejletlenségéből fakad. Az emberi természet a Biblia tanítása szerint alapvetően romlott. Megváltásra szorul. Ezért küldte Isten egyszülött Fiát a világra. Hogy éljünk általa.
Nem is akartam egyébről szólni csak a határokról és gonosz jelenvalóságáról. Nagyhét következik. Nagypéntek, s majd Húsvét.

 

Hozzászólások