Meglátása szerint a keresztények és a nem keresztények között az a különbség, hogy a keresztények nem próbálják meg lejjebb venni az erkölcsi “lécet” még akkor sem, ha nem tudják átugrani, szemben a nem keresztényekkel. A hívő ember tudja, hogy ha nem is viszi át mindig az erkölcsi lécet, a bűnvallomás után bűnbocsánatot kaphat – jegyezte meg.

Balog Zoltán: A siker a keresztények számára elsősorban szolgálat - balogzoltan.hu

Hej, Balog Zoltán, te Isten szolgája! Tudod azt, hogy most hány millió embert aláztál meg? – csak azért mert nem járnak templomba rendszeresen. Polgártársaid jó négy-ötödét. Szerencséd, hogy ma az emberek nem olvasnak ilyen híreket, vagy ha igen, csak legyintenek.

Az Úr irgalmazzon nektek, Balog Zoltán - fideszfigyelo.blog.hu


Manapság a keresztyénséggel is úgy vannak egyesek, mint a focival. Értenek hozzá. Így járt a fenti írás ismeretlen szerzője is, aki ahelyett, hogy megpróbálta volna megérteni, mit is mond Balog Zoltán a keresztyén tudatról, azonnal a miniszternek esett, mondván, hogy Balog mondatai a keresztyénségről milliókat sértettek meg. Szóval, ha valaki, akár egy miniszter, megpróbálja néhány tömör mondatban megfogalmazni a keresztyén üzenet néhány jellegzetességét, az már egyeseknél kiveri a biztosítékot, s ellenpéldákért rohangálnak azt bizonyítandó, hogy ez az egész keresztyénesdi nem több egy jól megkomponált blöffnél.

Mert mit is mondott Balog Zoltán? Azt mondta, hogy a keresztyén embert nem az különbözteti meg a nem keresztyéntől, hogy az előbbi úgymond „tökéletes”, míg az utóbbi nem, hanem az, hogy a keresztyén ember mindig is tudatában van saját tökéletlenségének, bűnbocsánatra szorultságának, hiszen számára létezik objektív erkölcsi mérce, amelyhez képest önmagát méri. Magyarán, a miniszter arról beszélt, hogy a keresztyén üzenet szerint létezik egy, az embertől független erkölcsi viszonyítási pont, egy objektív erkölcsi világrend, amelynek az igazsága nem attól függ, hogy a keresztyének megfelelnek-e ennek a világrendnek vagy sem. Nem a keresztyének igazolják az igazságot, hanem az igazság igazolhatja a keresztyéneket. A keresztyén üzenet igazságtartalma nem attól függ, hogy milyenek egyes keresztyének. A keresztyénséget nem a keresztyének hozták és hozzák létre, hanem az önmagában megálló keresztyén üzenettel való azonosulás hozhat létre keresztyéneket. De miután a keresztyén üzenetet megérteni fáradságos munka, elvileg-kritikailag meghaladni annál inkább, a keresztyénség ellenfeleinek egyszerűbb a középre rángatni gipsz jakabot, aki állítólag keresztyén, de rossz fát tett a tűzre, s azt mondani, na, látjátok, ilyenek a keresztyének. Következtetésképp a keresztyén üzenet is csak egy nagy lufi.

Ez ugyanakkor nem az aktuális keresztyénség felmentése, hanem egy finom distinkció, amely különbséget tesz a keresztyén üzenet valamint az aktuális keresztyénség között. Balog miniszter azt a - belátom -, intellektuálisan nem könnyen követhető tételt fogalmazta meg, hogy a mindenkori keresztyének folytonosan abban a feszültségben élnek, hogy az általuk közvetített, de tőlük független keresztyén üzenethez mérik önmagukat, minek következtében folytonos önkritikus reflexióra kényszerülnek, mert be kell látniuk, hogy sohasem lehetnek teljességgel azok, akik már valójában, s akikké az üzenet szerint lenniük kell. Ez adja meg a keresztyénség belső feszültségét, dinamikáját, folytonosan reflexív jellegét. Előáll az a fura helyzet, hogy a keresztyén keresztyén ugyan, ám mégis befejezetlen. Nincs tökéletes keresztyén. Simul justus et peccator.

Az egész üggyel nem is foglalkoznék, ha nem azt látnám, hogy itt megint elsikkad a keresztyén üzenet maga, s helyébe egyéb, jelen esetben kifejezetten pártpolitikai szempontok lépnek. Így válik a Balog miniszter által felvillantott néhány alapvető szempont a keresztyénségről pártpolitikai üggyé, s ettől kezdve már nem igazán érdekes, hogy voltaképpen mi is maga a keresztyén üzenet, amelyet a miniszter néhány mondatban megfogalmazni próbált. S így válik itt szinte mindenki keresztyénség-szakértővé a közbeszédben, miközben magáról az üzenetről szinte egy szó sem esik. Így lehet negligálni a keresztyénség nagy témáit az emberi élet rendeltetéséről, az élet erkölcsi komolyságáról, a rossz hatalmáról, a mindenkori ember elégtelenségéről, bűnbánatról és bűnbocsánatról, s úgy tenni, mintha ezek a problémák ma már nem lennének aktuálisak. Olyan ez, mintha a keresztyén üzenet igazságtartalmát attól tenném függővé, hogy az aktuális keresztyénségen keresztül a keresztyén üzenetről magáról milyen tapasztalatot szereztem. Ha tehát véletlenül hallottam egy sikkasztó papról, akkor ebből már a keresztyén üzenet egészére nézve lesújtó következtetést vonok le. Meg kell mondjam, ha az én keresztyénségem csak némely egyházi tapasztalatomra alapozódna, már rég nem lennék keresztyén. Sőt, ha magunk között lennénk, kedvem lenne azt mondani, hogy elegem van a mi sok nyomorúsággal terhelt egyházunkból.

Természetesen ezzel nem akarom felmenteni az aktuális keresztyénséget. Sőt, azt kell mondjam, érteni vélem azokat, akik azért fordulnak szembe a keresztyénséggel, mert a látható keresztyénség némely jelensége kiábrándította őket. Pontosan tudom, hogy ha a mai világban tapasztalhatunk keresztyénség-ellenes nézeteket, indulatokat, sőt gyűlölködést, akkor ennek egy jó része magának az aktuális keresztyénségnek köszönhető. A keresztyének közösségének egyes jelenségei tökéletesen alkalmasak arra, hogy megutáltassák a keresztyénséget magát, s ezzel a keresztyén üzenetet sokak számára érdektelenné tegyék.

Ám mégis, mindezeken túl, vagy mindennek ellenére talán érdemes feltenni azt a kérdést, még nem keresztyéneknek is, hogy mit is mond a keresztyénség? S talán még az is kiderülhet, hogy ez az üzenet az emberről és Istenről, az életről és a halálról, a jóról és rosszról, a bűnbánatról és bűnbocsánatról, a törvényről és kegyelemről, az üdvösségről és kárhozatról nem is olyan ostobaság.

Végtére is a keresztyén üzenet felkínálja azt a látást, amelyben az értelmes világegész, s benne az emberi lét hit által még fölépíthető. Elismerem, ennek megértése komoly intellektuális feladat. Helyette sokkal egyszerűbb a keresztyének köreiben (mint minden egyéb közösségben is) sajnálatosan előforduló negatív jelenségekkel foglalkozni, mondván, ilyen a keresztyénség. Nos, nem ilyen.

Hozzászólások