Páratlan tehetségként tudós lelkipásztornak készült, ösztöndíjas tanulmányait követően Budahegyvidéken szolgált beosztott lelkészként, majd a Cimbalom utcai prédikálóállomás szervezésében vett részt, utána a Kispest-Központi gyülekezet lelkésze, majd nyugdíjazásáig beosztott lelkész Kecskeméten, ahol idős szülei terhét is hordozta. (...) Budahegyvidéki régi ifis barátai, ma már szinte mind kitűnő alkotók és szellemi emberek, lelkésztársai, elmélyült, ha lehet mondani: finom ívű igehirdetéseinek hallgatói, emberies figyelmének, szolgálatainak részesei most mind megrendülten csodálkoznak, hogy már nyugdíjas lett a mindig szerény és kortalanul fiatalnak vélt lelkipásztor, és hogy most elment tőlünk a minden élők útján. Sosem tolakodott, de hűséges volt a rábízottakban. Kerülte a hivalkodás, de mélyebbre látott a nagyhangúaknál. Nehezen hajlott változásra, de sosem ment el mellette az idő. Igazán gyermek volt, Isten gyermeke – éltében-holtában, és az lesz feltámadásában is. 

Elhunyt Szél János - parokia.hu

Igazából nem is ismertemsz ismertem őt... Valami különös titokzatosság lengte körül... Talán fél éven keresztül tanított a Teológián, újszövetséget, Lukács evangéliumát, annak is az 1. fejezetének 1-4 verseit, az ún. ajánlást, görögül a prooimion-t... „Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a körünkben beteljesedett eseményekről úgy, amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyra becsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről már értesültél, megtudd a kétségtelen valóságot.” Azt mondta, ebben a néhány sorban minden benne van... Meg hogy őt csak ez érdekli... Az evangélium titka...

 

Nem emlékszem már rá, hogy mi mindenről beszélt... Csak az él bennem kitörölhetetlenül, hogy hogyan... Volt a tekintetében valami krisztusi értelemben vett megszállottság... Bennfentesség és idegenség... Valami különös vibrálás, hogy egyrészt még ő is keresi, másrészt ő már tudja a Titkot...

Nem tudom már, mi mindent mondott a prooimion-ról... Sajnos, nincsenek meg a jegyzeteim... Nyilván beszélt Lukács evangéliumának sajátosságairól... Arról pl. hogy mennyire korszerű művet írt a harmadik evangélista... Hogy mennyire hozzáigazította mondandóját a kor kihívásaihoz, irodalmi követelményeihez, „olvasóközönségének” lelki és szellemi igényeihez... Ha Szél János még élne és taníthatna, biztosan elmondaná, hogy nekünk is ez a feladatunk, hogy ebben az internetes világban is újra és újra megfogalmazzuk, érthetővé, „fogyaszthatóvá” tegyük az evangéliumot... Gondolom, szót ejtett arról is, hogy mennyire fontos és időszerű Lukács evangéliumának szemlélete Jézus Krisztus evangéliumának egyetemességéről... Hogy Isten „forgatókönyvében” Jézus az egész embervilághoz érkezett – minden emberi, társadalmi, politikai és vallási korlátozás nélkül... (Pedig hol volt még akkor a mai multi-kultis, vallási szinkretista és muszlim által fenyegetett Európa...) S biztos nem hallgatta el Lukács egyedülálló történelemszemléletét sem... Ahogy az evangélista beleágyazta „kétkötetes” munkájában – Lukács evangéliuma ill. Apostolok cselekedeteiről írott könyv – Jézus Krisztus és az Ő egyházának történetét a világtörténelembe és az üdvtörténetbe... Konkréttá, történelmi ténnyé, „kétségtelen valósággá” téve a Jézus-eseményt az időtlen / idétlen gnózis megfoghatatlan felhőiben lebegő és isteni tudás birtokosának szerepében tetszelgő vagy éppen a ciklikus időszemléletbe beleszédült görögök és a gnoszticizmus számtalan mai megnyilvánulásaiban (rózsakeresztesek, ezotéria, spiritualizmus stb.) felszínesen vagy éppen mélyen elmerült mai „szellemszikra-lények” számára...

Tudom, főbenjáró bűn és tűzzel-vassal irtandó eretnekség az ilyen gondolat a mai keresztyén teológiában és egyházi gondolkodásban, de ott és akkor, hallgatva (de nem nagyon értve...) Szél Jánost, sokszor volt olyan érzésem, hogy mint valami modern gnosztikusnak, neki külön súgott valamit a Jóisten, s hogy ő egy picivel többet tudott az evangéliumból, Jézus titkából... Azt is bevallom, hogy a szóban forgó igeszakaszt, a prooimion-t (sőt, az egész Lukács evangéliumát) olvasva nekem mindig Szél János arca, bajsza és vibráló tekintete jelenik meg lelki szemeim előtt és hogy én azóta sem mertem a Luk. 1, 1-4 -ről prédikálni... Én még keresem a Titkot...  Számomra ez Szél János (és Lukács evangélista) lelki hagyatéka, hogy „eleitől kezdve mindennek pontosan utánajárva” keressem és kutassam, megfogalmazzam és továbbadjam az evangéliumot... Hogy írja Karinthy az Előszóban?

„Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek,

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt,
Nektek, kiket szerettem,
Állván, tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek".