Plébániai unió

Plébániai unió. Szokni kell még az elnevezést, ami nem is teljesen hivatalos, inkább a nép számára érthetőbb leképezése annak a papi életközösségnek – insolidum megbízás, avagy egyetemleges megbízás a pontos neve –, amelyet július 1-től indít el Varga László megyéspüspök három kaposvári egyházmegyei klerikussal: Kisiván Csaba (a nyitóképen jobbra) és Vörös Péter (a nyitóképen balra) plébániai kormányzók mellé a papszentelés előtt álló Antal Zsolt diakónus csatlakozik, hogy egyazon helyszínen élve, egymást segítve lássák el egyszerre 14 egyházközség szolgálatát.

A PAPOK NEM MAGÁNYOS SZUPERHŐSÖK - szemlelek.net

A Kaposvári Egyházmegyében, egészen pontosan Kaposvár Donner nevű városrészében július 1-től két katolikus lelkipásztor és egy leendő pap egy új közösségi modellt indít el kísérleti jelleggel. Ennek a modellnek a közérthető neve a plébániai unió, de valójában az egymással közösségben levő egyházi szolgák egyetemleges megbízásáról kell beszélni. A plébániai unió „olyan egyenrangú klerikusok együttműködését jelenti, akik megosztják egymás között a feladatok felelősségét – idősgondozás, családpasztoráció, fiatalokkal való foglalkozás stb. -, noha mindenki mindenből kiveszi a részét. Egyazon helyre szervezni több egyházközség ellátását azzal a gazdasági és személyügyi előnnyel is jár, hogy csupán egyetlen plébániai személyzetet, infrastruktúrát kell fenntartani, ott azonban a koncentráltság miatt minőségibb munkát tudnak végezni a világi munkatársak az adminisztráció, a pénzügyek kezelése, az irodai szolgálat terén egyaránt. Fontos kiemelni, hogy a falvakban megmaradnak a plébániák a közösségi élet színtereiként.”

Az árral szemben

Az Audi a videó leírása szerint egy olyan aluljáróba hajtott be szerdán, amit a nagy csapadék miatt le kellett zárni, mert felgyűlt benne a víz. Az egyik kommentelő felrótta az illetékeseknek, hogy amikor átépítették az aluljárót, nem oldották meg az esővíz elvezetését. A süllyedés után még az látható a videón, hogy az Audit a saját maga által keltett hullámok dobálják. Bár az autó állapotáról nem közöltek hírt, a Totalcar cikke szerint egy ilyen esetben nem is kérdés, hogy nagy lesz a baj, főleg, hogy még a vízben úszó autóban is taposták a gázt.

Belehajtott egy lezárt aluljáróba egy Audi, elsüllyedt - index.hu

 

Nagyon egyszerű, tanulságos kis történetnek tűnik: ha valaki egy vízzel teli és e miatt lezárt aluljáróba hajt be, bizony elsüllyed - autójával együtt. Fogalmazhatnánk úgy is: az árral szemben nem lehet haladni. Pedig, sokan és sokszor megpróbálják. Sőt, elismerően szoktunk fogalmazni, ha ilyen próbálkozásokról hallunk. Mert úgy érezzük: aki össze tudja szedni minden erejét, akit fűt a csak azért is elhatározása, aki elég bátor ahhoz, hogy neki menjen a nála nagyobb erőnek, az megérdemli az elismerést.

Nem lesz?

Nos, a válasz minden valószínűség szerint az, hogy... Nem, sajnos nem lesz. És ennek fényében, vagy sokkal inkább árnyékában talán még inkább láthatjuk, miért olyan irdatlan és hosszú távon egyszerűen kompenzálhatatlan veszteség, hogy Benedek Tibor 47 évesen elköszönt a magyar vízilabdától.

Lesz még? – Csurka Gergely publicisztikája - nemzetisport.hu

Nem tartom magam a sport világában különösebben jártasnak és tájékozottnak. Bár vannak versenyzők, akik nagyon szimpatikusak és sportágak, melyek lenyűgöznek. (Ezért is olvastam el azt a publicisztikát, melyet az egyik közösségi oldalon osztottak meg kedves ismerőseim.) Vannak versenyek, mérkőzések, melyekről semmiképpen nem szeretnék lemaradni.

Így volt ez 2008-ban, a pekingi olimpia idején is. A magyar vízilabda válogatott játszott a döntőben az amerikai csapattal. Holland vendégeink csodálkozva néztek, ahogyan az istentisztelet előtt, már a palástot is a kezemben tartva a nappaliban, az utolsó pillanatig a képernyő előtt állva szurkolok a mieinknek. Nehezen értették még, mi tart ennyire lázban, hogy mit jelent nekünk, ha három egymást követő olimpián bajnokok leszünk? Pedig egészen mámorító érzés volt, hogy talán megint sikerül. Mert küzdenek „a mi fiaink”, nem adják fel, nagyon szeretnének ismét nyerni.

Akikről lemondtunk

Június 4. immár a nemzeti összetartozás napja. Próbálunk összekapaszkodni az anyaországon túli magyarsággal, újraépíteni, élővé tenni kapcsolatainkat. De ugyanígy össze kellene kapaszkodnunk lélekben azért is, hogy begyógyulhassanak családi sebeink, meggyászolhassuk abortusz miatt hiányzó családtagjainkat – és minden lehetséges eszközzel segítenünk kéne a ma fiataljait, hogy elkerülhessék az abortusz testi-lelki traumáját.

Június 4., a kétszeres veszteség napja - kepmas.hu

Amilyen örömmel írtam néhány héttel ezelőtt arról, hogy a téli hónapokban minden népesedési mutató javult Magyarországon és a természetes fogyás jelentősen mérséklődött, olyan megdöbbentő most leírni, hogy 1956. június 4. óta több, mint 5 millió abortuszt végeztek. Több millió meg nem született gyermekről döntöttek úgy, hogy nem, mégsem hagyják meg számukra az élet lehetőségét.

V, mint vírus

A koronavírus járvány társadalmi hatásai ma még teljes mértékben kiszámíthatatlanok. Jelen írás arra tesz kísérletet, hogy generációs alapon vizsgálja a témát. A szöveg fő kérdése, hogy formálódhat-e egy új, V, mint Vírus-generáció az éppen zajló folyamatok hatására.

A V, mint Vírus-generáció születése? - politikatudomany.tk.mt.hu

Nekem eddig a v betűről mindig az jutott eszembe: v mint Viktória. A koronavírus azonban megtanította nekünk, hogy lehetségesek más társítások, kapcsolások, összefüggések is. Nem ez az egyetlen újdonság, amit a megváltozott helyzet hozott magával. A vasárnapi istentisztelet előtt és után azt is észre vettem magamon, hogy önkéntelenül is hátra lépek, de legalábbis a felső testemet hátra döntöm egy kicsit. Biztos, ami biztos. Senki ne érezze még véletlenül se a késztetést, hogy közelebb lépjen, esetleg a kezét nyújtsa felém. A boltokba, egyéb nyilvános, közösségi terekbe való belépés előtt is már automatikusan nyúlok a maszk után és húzom magam elé. Korábban csodálkozva néztem a filmekben és az év eleji hetekben a híradásokban, a maszkban, de teljes természetességgel járó-kelőket. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne így közlekedni. És valóban, mára már megszokottá, természetessé vált. Gyanakodva méregetjük egymást, vajon a másik is megteszi a szükséges óvintézkedéseket?

Minden nyitva már

A tanév végéig, június 15-ig érvényben marad a tantermen kívüli, digitális munkarend, az óvodák és bölcsődék viszont május második felétől visszatérnek a normális működési rendhez - közölte a köznevelési államtitkár szerdán Magyarország kormányának Facebook-oldalán.

Fokozatosan nyitnak az óvodák, a tanév végéig marad a digitális munkarend - koronavirus.gov.hu

Tegnap délután jelentette be Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár a döntést: a bölcsődék és az óvodák vidéken május 25-től, a fővárosban pedig június 2-től visszatérhetnek a normál működési rendhez. Június 2-től az iskolákban is találkozhatnak a pedagógusok és a tanulók oktatási céllal. Szintén június 2-től minden iskolában meg kell szervezni az oda járó gyermekek felügyeletét egészen június 26-ig.

Újabb nyitásról kaptunk tehát hírt. Sokan már vártak erre, reménykedtek benne, legkevésbé talán az a kijelentés állja meg a helyét a jelenlegi helyzetben, hogy meglepetésként ért bennünket. Az élet lassan visszatér a normális kerékvágásba – hirdetik fennen mindazok, akik ugrásra készen várták, hogy minden úgy folytatódhasson tovább, ahogyan azt a vírus terjedése előtti időkben megszoktuk.

Ez csúcs

A téli hónapokban minden népesedési mutató javult Magyarországon, mondta a Kopp Mária Intézet elnöke az M1 aktuális csatorna szombat esti műsorában.

Negyvenéves rekordra nőtt a gyermekvállalási kedv Magyarországon - makronom.mandiner.hu

Az utóbbi időben megkülönböztetett figyelemmel követtük bizonyos számadatok alakulását. A napi híradások, tudósítások jelentős hányadát az tette ki, hogy ismertették az aktuális adatokat. Fontos információkhoz jutottunk és magunkban következtetéseket vonhattunk le, amikor arról hallottunk: hány embert teszteltek és abból hánynak lett pozitív az eredménye, hányan állnak kórházi kezelés alatt és abból hányan szorulnak lélegeztető géppel való légzéstámogatásra, hányan hunytak el és hányan gyógyultak meg. Izgatottam figyeltük annak a bizonyos járványgörbének az alakulását. Életbevágó kérdésnek tűnt, hogyan emelkedik a fertőzöttek száma, mire számíthatunk az előttünk álló hetekben.

Bár sokáig úgy tűnt, az élet nem szól másról, mint a koronavírussal vívott egyéni és közösségi harcról, veszteségekről és győzelmekről, néha-néha azért kitekintettünk biztonságos búvóhelyünk korlátai felett és rácsodálkoztunk arra: az élet él és élni akar.

Két összeillő ...

Nem feladatot kapunk, hanem munkát. Ami között nagy különbség van, mert a feladatot annak adják, aki képes azt megoldani, munkát pedig bárkinek, csak ne legyen elvégezetlen. A papi kiégés egyik nagy veszélye ebben áll. A munka, amit végzel nem boldogítja a szíved. Hiányzik belőle az innováció, a kihívás, a gondolkodás, hiányzok belőle ÉN magam. Úgy szoktuk mondani ilyenkor, hogy: nem vagyok a helyemen. Fut a dolgai után, nem leli örömét a munkájában, eltűnik a lelkesedés, a mosoly, kialszik a tűz. Lassan megközelíthetetlen sündisznóvá válik és persze ebből a hívek csak annyit látnak, hogy valami nincs rendjén.

A JÓ PÁSZTOR – AKI KÖNNYEN KIÉGHET - 777.blog.hu

 

Szándékosan nem folytattam a jól ismert slágert, ami egyébként két összeillő ember találkozásáról szól. Ma ugyanis arról a másik, nagyon fontos kapcsolatról szeretnék írni, ami egy gyülekezet és annak lelkésze között jön létre, marad fenn vagy szakad meg egy idő után.

A 777.blog.hu oldalon már többször találkoztunk a kiégés kérdésével. Minősítetten is: az egyházi szolgálatban állók olyan mértékű megfáradásával, amikor úgy érzik, képtelenek ellátni feladatukat vagy ha mégis megpróbálják, akkor azt egy minden öröm nélküli, automatikus üzemmódban működve teszik. Sokan gondolják azt, túl sokat foglalkozunk a témával, ez egyébként is a fiatalabb korosztály nyavalyája, a régiek hírből sem ismerték ezt az érzést. Akik éppen ezért a legszívesebben ezen a ponton befejeznék ennek az írásnak az olvasását, megnyugodhatnak egy kicsit. Nem kifejezetten a kiégésről lesz szó. Inkább arról, hogyan válhat gyülekezet és lelkész egymásra találása vagy nem találása meghatározóvá.

Éljen!

“Újra lehet templomba menni” – hirdette a sajtó a csütörtöki Kormányinfó után, azonban a kérdés ennél összetettebb. Bár az egyéb lazítási intézkedések mellett Gulyás Gergely miniszter azt is bejelentette csütörtökön, hogy lehet látogatni a szertartásokat, de a végső döntést az egyházak vezetőségei fogják meghozni, akik úgy tűnik továbbra is kivárnak.

AZ EGYHÁZAK MAGUK FOGNAK DÖNTENI A SZERTARTÁSOK BEVEZETÉSÉRŐL - 777.blog.hu

 

Nos, nem a mai napot szeretném a jól ismert felkiáltás kezdő szavával ünnepelni. Bár, a legtöbben nyilván úgy folytatják a mondatot: Május 1-je! Nem, semmiféle fesztiválozó, majálisozó hangulat nem ébredt bennem – ma sem.

Annak azonban nagyon örülök, hogy a felelős döntéshozók úgy ítélték meg: Magyarországon megérett a helyzet arra, hogy az élet lassan újra induljon és visszatérjen a megszokott kerékvágásba. Mégis csak bíztató, hogy lehet enyhíteni a korlátozó intézkedéseken. Sikerült ellaposítani a járványgörbét. Az egészségügyi intézmények felkészültek a hirtelen jelentkező, megnövekedett számú betegek fogadására és ellátására. Reménykedni lehet abban, hogy az egészségügyi rendszer (és ne csak reménykedjünk, hanem imádkozzunk azért, hogy az egészségügyben dolgozók is) bírni fogják a terhelést. Amennyire az lehetséges volt, sikerült felkészülni egy olyan helyzetre, amivel még nem kellett szembe néznie a ma élőknek.

A korlátozások enyhítése azonban mást jelent a fővárosban és környékén, és mást vidéken. Úgy tűnik, mintha a kisebb településeken élők jobban fellélegezhetnének, már-már úgy érezzük: megszabadultunk a halálos veszedelemtől.

Valaki értem imádkozott

Amikor bezártak az iskola kapui és nap nap után otthon ültem a laptop előtt, azt éreztem, hogy fázom. Fázom, pedig a lakásunk fűtése korszerűbb, mint a Lónyay Gimnázium kedves, ódon épületében lévő. Feljebb kapcsoltam a fűtést. Majd felvettem még egy zoknit. Egy vastagabb pulóvert és főztem teát. És fáztam tovább. Először akkor éreztem valamiféle melegséget, amikor a diákjaim házi feladatként kapott imádságai szépen sorban beérkeztek a postaládámba. Kincseim lettek. Tovább is adtam őket. Reggelente egyet-egyet elküldtem a tanári csoportba. Aztán teltek a napok, fogyni kezdtek a gyermeki imádságok. Pedig már kezdtük megszokni, megszeretni a szívünket melengető, könnyes reggeleket. Megkértem hát imádságos lelkű tanártársaimat, forduljanak ők is az Úrhoz, majd írják le imájukat, hogy továbbíthassam kollégáinknak, és akár a diákjainknak is. Takarjuk be együtt, később majd a szülők fohászait is elkérve, iskolánkat egy nagy, puha, színes, jóillatú, lelkünket melegítő imatakaróba. (Rácz Kornélia, hittanoktató)

Imatakaró - parokia.hu

Hosszú hetek teltek már el azóta, hogy megváltozott körülmények között kényszerülünk élni. Már néhány nappal a kezdetek után hosszabb-rövidebb listák kerültek napvilágra, melyeket azért állítottak össze többen is, hogy tanácsot adjanak arra nézve: hogyan és mivel lehetne hasznosan kitölteni a rendelkezésünkre álló időt. Voltak ezek között olyanok, amelyeket - józan, paraszti eszünket használva -, mi magunk is könnyen felismerhettünk, de volt néhány egészen meglepő, extrém, sőt megdöbbentő ötlet is.

Oldalak