Életfogytig tettek szüzességi fogadalmat azok az albán nők, akiket gyakran egészen kicsi koruktól fiúként neveltek, mindig férfiruhákat viseltek, és férfiként éltek. Mára maroknyian maradtak az Alpán-Alpok vonulatainál meghúzódó falvakban, és eltérő okokból döntöttek a nemváltás mellett.    Szűz férfiként élnek albán nők  index


A szüzességet választó, férfiként élő albán nőket Albániában burnesháknak nevezik. Ők azok, akik az ősi albán klánok szabályainak mondtak ellent azzal, hogy identitásukat „lecserélték”, és saját vagy szüleik döntése alapján az ellenkező nem tagjaként éltek tovább. A Kanun nevű középkori, majd a 20. században kodifikált patriarchális szabályrendszer alternatívájaként választották azt, hogy férfiként élnek tovább.

"A Kanun a nőket férjeik tulajdonaként tartja számon, és a szabályai szerint például a dohányzás, az ivás, a munkavállalás, az autóvezetés, a szavazás vagy a nadrág viselése kizárólag a férfiaknak megengedett. Az elmúlt évszázadokban a lányok egyes észak-albániai közösségek körében a Kanun szabályainak megfelelően nem szerelemből kötöttek házasságot, hanem a közösség idősei rendezték el frigyüket. Gyakran náluk sokkal idősebb férfihoz kellett hozzámenniük, és a családjuktól messze lévő településekre kellett költözniük. A fiúörökös nélküli családok elvesztették vagyonukat és azzal együtt társadalmi megbecsülésüket is."

Több száz éve váltanak nemet és fogadnak szüzességet azok az albán nők, akiket burnesháknak hívnak. A nemváltásnak többféle oka is van: Női testbe szorult férfilélek; a Kanun nőkre vonatkozó szabályai; az öröklés szabályai; a szülők támogatása; vagy vérbosszú elkerülése is. welt.de/english Tradition-of-sworn-virgins-dying-out-in-Albania

Aferdita Onuzi , a Tirana Kulturális Antropológia és Művészeti Intézet professzora azt mondja, hogy ma a parlamentben, minisztériumban és a rendőrségen is vannak nők. De ez nem is olyan régen még elképzelhetetlen volt. A nő hagyományosan csak házimunkát végzett és gyermeket nevelt. Olyan mint egy "zsák" a férje házában. Nem örökölhet. Nincsenek jogai. Főleg a klánokban. A klánokban működött és még a mai napig is működik a vérbosszú (nem ez a jellemző). Ha egy férfit megölnek, akkor a másik klánban is meg kell halnia egy férfinak. Ezért előfordul, hogy férfiak úgy élnek, hogy egész életükben nem tudnak kimozdulni a birtokról. Ezt esetleg úgy lehet megtörni, ha egy kisfiút, újszülöttet átadnak a megsértett klánnak, és azok elfogadják a megölt férfi, fiú helyett. Még ennek ellenére is kívánatosnak tűnt férfiként élni.

Ráadásul mindez nem vallásfüggő. Az igaz, hogy vallás és kultúra összefügg. Albániában a muszlimok vannak többségben, de ebben az esetben a római katolikus és ortodox keresztyének között is előfordult a burnesha.

Az antropológusok hangsúlyozzák, hogy a burnesha, szüzességi fogadalom tétel és a nemváltás, nem egyenlő a homoszexualitással. Még akkor sem, ha valóban előfordul, hogy valamely lány férfiként gondol magára. A burneshák lemondanak a szexualitásról.

Olyan könnyű leírni ezeket  a sorokat. De micsoda élethelyzetek és sorsok lehetnek egy-egy ilyen döntés mögött. Buggyos nadrág, fehér ing, fekete mellény, Észak-albán muzulmán hagyományos gyapjú fejfedő. Ő volt a legfiatalabb a kilenc lánytestvérből. Mikor három életben maradt nővére elköltözött, ő otthon maradt a szülei mellett.( Ez Spanyolországban is hagyományosan működött, de nem kellett ezért nemet váltani.)

A család férfi örökös nélkül marad. Szégyen. Elveszítik a társadalmi megbecsülésüket és vagyonukat. Vagy a lány nem akar hozzámenni a neki választott, sokszor sokkal idősebb férfihez. Ilyen esetekben is a család becsületének megmentése miatt megtörtént a szüzességi fogadalom és nemváltás. A társadalomban a férfi nagyobb szabadságot kapott. Közösségben nem volt alávetve a fizikai és szexuális erőszaknak, megalázásnak. Utazhatott. Kocsmába járt. Mecsetbe. Társadalmi életet élt.

Nem ítélkezhetem ezen sorsok felett. Bár nem ezt tartom helyesnek.

Úgy emlékszem, Németh Gyula volt kenesei lelkipásztor mesélte el nekem a következő történetet. Valamikor Biharnagybajomban megkapták a templom építési engedélyét. Persze a jezsuiták akadályozták, ahol tudták, az építkezést, s nehogy túl nagyra sikeredjen a templom a magasságot hat méterben állapították meg. Ebbe kellett beleférnie a toronynak is. Aztán megépítették a templomot. (sokáig bástya tornya volt) De építés közben kívülről homokkal töltötték fel. Mikor elkészült valóban hat méter állt ki a földből. Igaz létrával kellett lemászni a templomba. Mikor ezt látták a jezsuiták, csak annyit mondtak: "Nagy selymák kigyelmetek." A válasz csak ennyi volt: "Nagy selymák azok, akik bennünket erre kényszerítettek."

"A világ az a hely, ahol a dolog nem az, ahogy van, hanem ahogy hat. A világban az embert nem valódi élete, hanem színészi teljesítménye szerint ítélik meg." Hamvas Béla

Véleményem szerint az a társadalom, mely életidegen helyzetbe kényszeríti tagjait, maga is életidegenné válik.  A hamisságot lehet sokáig leplezni, de a lepel alatt munkája visszavonhatatlanul pusztító. Az ellene való küzdelem azért reménytelen, mert mikorra kiderül egyáltalán, hogy létezik, már megbontotta a társadalom szerkezetét is. Csakis a társadalom tagjai helyének újragondolása és szerepének újra szervezése segíthet.
Az Újszövetségben az újjászületéshez tudom hasonlítani. Amikor valaki végérvényesen szakít azzal, ami tönkretette, és hagyja magában felnőni, hatni azt, ami megmentette. Isten Lelkét a Krisztus által.