A mezőgazdasággal foglalkozó kutatók már kongatják a vészharangot. A német családi birtokok elidegenítéséről például folyamatosan olvashatunk. Lengyelországban jobb a helyzet, de míg 1950-ben a lakosság 63,1 százaléka élt falun, ez az arány mára 39,9 százalékra csökkent. A faluról való elvándorlás együtt jár a vidéki lakosság elöregedésével. Európában, a vidéki lakosságon belül Lengyelországban a legmagasabb a 35 év alattiak aránya (14,7%), a legtöbb országban viszont ez alig éri el a 6 százalékot. ... Az alacsonyabb komfortszint és a továbbtanulási lehetőségek korlátai – a paraszti munka alacsonyabb rendűnek tartásával együtt – Európa-szerte kevésbé vonzóvá teszik a falusi életet, ami káros következményekkel járhat. A falusi lakosság csökkenése és a falvak egy részének eltűnése azért aggasztó, mert a falu nemcsak lakóhely, hanem a vidéki környezet ápolásában, a káros gyomok és kártevők elszaporodásának megakadályozásában is szerepet játszik.  

  Európa térképéről lassan eltűnhet a falvak nagy része agroinform

"Annyira nincs ember, aki földeken dolgozna, hogy a brit cégek szerint akár 90 ezer vendégmunkásra is szükség lenne. Vannak olyan cégek, amelyek már saját charter repülőt szereztek, hogy be tudják hozni a munkásokat – tudósít a Guardian, amely megjegyezte, hogy tavaly a gyümölcsszedésben szinte kizárólag vendégmunkások dolgoztak: 98 százalék volt az arányuk. Égetően hiányoznak a vendégmunkások a brit földekről hvg


 

A posztmodern társadalom struktúrája, a benne élő emberek pszichéje olyan messze került a természetesnek nevezett valóságtól, amilyen messze csak lehet. Pont olyan messzire, hogy magától már nem akar visszafordulni. Rém bonyolult történet a a mai kor emberéé. Persze régebben is voltak bonyodalmak. Voltak városok, meg vidék, meg esőerdő, tenger, kolóniák. A nagy kultúrák városai is elvesztek. Ott van Angkor a mai Kambodzsában. Valaha millió lakosa volt, de kívülről jövő támadások miatt végül elnéptelenedett és benőtte az erdő. A maya civilizáció is létrehozta a maga városait. De hatalmi harcok miatt, és egyéb okok miatt a városokat sokszor elhagyták. Kiürültek. Azték, inka társadalmakban, de a modern államokban is tudunk gyarapodó és hanyatló városokról. Városok tudnak olyan naggyá fejlődni, hogy már fenntarthatatlanok lesznek. Vagy zsákutcává válik a szervezettségük, iparuk, a megélhetésüket biztosító tevékenységeik.

A modern és legújabb korban, a fogyasztói társadalmakban elterjedt az a vélekedés, és tervvé is vált, hogy városokban kell élnie a lakosságnak. Vidéken csak olyan 6% ember éljen. Annyi elég a modern gépek mellé kiszolgáló személyzetnek. Mezőgazdaság, erdőművelés, vízgazdálkodás, tengeri foglalatossághoz nem kell annyi ember. De a sűrűn lakott városok jobb kihasználtságúak, az infrastruktúra, mivel többen osztoznak rajta olcsóbb. Persze a termelés is egyszerűbben szervezhető, amikor akármit is kell gyártani, akármiért. Ráadásul fogyasztók is egyszerre. Amiért megdolgoznak, azt ugyannak a cég érdekeltségébe tartozó shopokban el is költik, vagy elszórakozzák, esetleg elutazgatják. Értéket nem nagyon teremtenek. Dolgoznak és felélik. Nyilván ennél is bonyolultabb a történet.

De ez a struktúra több sebből vérzik. Az egyik a tömegek együttélésének feltételei nem mindig adottak. Elég egy járvány és máris nem tűnik olyan jó ötletnek több ezer, százezer, millió emberrel együtt élni. (Ha beszélünk biodiverzitásról, a természet sokszínűségéről, akkor beszélnünk kell az emberi viselkedésmód, kulturális, életmódbeli sokszínűségéről is. A túlélési stratégiák miatt is) Amúgy is kiszolgáltatottak a különböző hálózatok, víz, gáz, elektromosság, szemétszállítás miatt. Mintha állandóan lélegeztető gépen lennének. A másik pedig a vidéki hiány. Ez most már szépen látszik. Az emberek elcsábultak a városokba. Persze sokféle munka van és közszféra is. De sokan a szolgáltató iparba találják meg a helyüket. Kitalálnak olyan hiányokat, amely nem életszükséglet ugyan, de a betöltésére szolgáltatásokat lehet szervezni. Tulajdonképpen nem igazán szükséges. De kényelmesebbnek tűnik. Divatosnak is lett beállítva. Profitot termel. De vidéken meg hiányzik az ember. Ott, ahol a megélhetéshez szükséges élelmiszert, vagy különböző szolgáltatások, ipar alapanyagait állítják elő, termesztik. Hogyan sikerült ide eljutni? 

Persze a psziché is sérül, mert nem tud olyan gyorsan alkalmazkodni, mint ahogy a külső körülmények változnak. Nincs szükség, sőt egyenesen károsak a természethez kötő ösztönös viselkedési normák, a természethez köthető kulturális beidegződések, ünnepek. Nem véletlen, hogy erősen városi közegben fejlődnek a dac és ellenállás vallásai, mint LMBTQ, feminizmus, gender mozgalom, stb... Napot se látják, se a csillagokat. Lassan nem tudják, hogy létezik egy normális világ. Létezik még? Nem tudom. Csak ez az emberek által agyonszervezett, logisztikázott társadalom, a maguk kis rabszolgáival, akik azt teszik, amit mondanak nekik. Amikor lázadnak is, akkor is parancsra lázadnak, ahogy mondják nekik. Szabadok akarnak lenni, a szabadság nevében mégis megkötözöttek és a körülmények foglyai lesznek. Leszünk.

Az ember a kis közösségek tagjaként van otthon ebben a világban. A városban és vidéken is. Otthon vagyunk ebben a világban? Van otthonunk? Vannak céljaink? Van közösségünk? Nem vagyok városellenes. De ésszel. Ne az embertelen, kizsákmányoló, az embert önmaga kizsigerelésére ösztönző gazdasági és hatalmi szereplők kénye kedvére alakuljanak az együttélési formációk. Mert sajnos vidéken is trend a kihasználás.

A társadalmunk gazdasági, hatalmi szereplői erősen benne vannak a társadalom szerkezetének felépítésében, ennek a struktúrának a fenntartásában. De a benne élőknek ez nem jó. Sem jutalomért, sem erőszakos szóra nem lehet elfelejteni az elvesztett édent. Azt, ahol az ember, emberként élhet. Megélheti az istenképűséget. Felelős lehet. Ebben benne van az értelmes munka, értelmes élet, hivatás, identitás. Nyilván ez nem könnyű. De ne felejtsük el a vidéket, a mezőgazdaságot, erdőművelést, vízgazdálkodást. Ne nézzük le a falvakat. Mert most is mennyien menekültek vidékre, hogy átvészeljék  a nehezebb időszakot. Mégis működik a vidék. Ha még támogatnák is kulturálisan, infrastruktúrában, egészségügyileg, oktatáspolitikailag. Csodák történnének. Mert a vidék is élhető, és megfelel az ember pszichés fejlettségi fokának. És ha az ember nyugodt és bizalommal van tele, akkor egy egészen jó és stabil életet tud élni. Képes a nehézségekkel megküzdeni.