Nevüket beiktatják a Synaxariumba, vagyis a vértanúk névsorába, a római martyrologium keleti megfelelőjébe. Ez a folyamat megfelel a latin egyház szentté avatásának

Beiktatták a naptárba a huszonegy kopt keresztény vértanú emléknapját - magyarkurir.hu

Kisvárosunkban egészen a közelmúltig egyetlen szentnek állt köztéri szobra, történetesen az is a református Óparókia és Újparókia közti hídon, a református templom tőszomszédságában. Nepomuki Szent János álldogál itt a kapunk előtt, a helyi hagyomány szerint valami felekezeti torzsalkodás szerencsés kimenetele kapcsán állíttatott, de sokkal inkább jellemző, hogy a város egyetlen hídján áll. A szoborról nekem – lelkészként és lelkigondozóként is – mindig ő maga, János jut eszembe, IV. Vencel cseh király feleségének gyóntatója, aki a féltékeny király kínzásai ellenére sem adta ki a gyónási titkot, a rábízott lelket, és végül a Károly hídról a Moldvába vettetett. Így lett a hidak, hajósok, fuldoklók és a gyónási titok védőszentje. Eszembe jut, és a példája mindig kérdez és figyelmeztet.

„szentek (lat. sancti): tág értelemben az összes hívő, akik a keresztség által részesülnek Isten életében és szentségében… a Szent Isten kiválasztása és kegyelme révén a szentség ajándékát elfogadták és hősies fokon valósították meg. Ők a keresztény élet példaképei, akiket tisztelni kell, és segítségül hívni lehet. A tisztelet azonban elsősorban nem nekik szól, hanem a bennük működő győztes kegyelemnek. Mint az ÓSz-ben, az ÚSz-ben is szerepel egy nép, amelyet mint egészet kötelez a szentség…”  (Magyar Katolikus Lexikon)

Mi protestánsok nem tartunk számon szenteket úgy, mint katolikus testvéreink, és segítségül sem hívjuk őket. De a szentek egységét, közösségét hisszük és valljuk, mint a Krisztusban kiválasztottakét, a Szentlélek által megszenteltekét. Az Istennel és az így egymással való egységet, amely adatik és kötelez. És egyházunknak, a reformáció előtti közös egyháztörténetünknek is, vannak igazi példaképei, akiket tisztelünk, mert hitük és életük – sokszor haláluk – méltán lehet példa előttünk. Példa, ami segíthet saját helyzeteinkben, küzdelmeinkben, döntéseinkben, még gyengeségeinkben is. Vannak köztük nagy tudósok, teológusok, államférfiak, hadvezérek, ... A szentek közösségének nincsenek idői, térbeli, sem felekezeti korlátai. De nincsenek emberi kritériumai sem. Lehetnek Krisztus kereszthordozó követői, hitüket halálban is megtartó hitvallói, szívünket egyszerre megrendítő és megerősítő mártírjai egyiptomi vendégmunkások is.

Az "Iszlám Állam" által már több mint egy hete kivégzett huszonegy kopt keresztény a megtartott hite miatt halt meg. Egyszerű, hétköznapi emberek voltak. Élték az életüket, végezték a mindennapi munkájukat. És amikor egyszercsak eljött a pillanat, megvallották hitüket, és Jézus nevével az ajkukon meghaltak érte.

Szörnyülködhetünk a közzétett videón, az ISIS embertelen és istentelen kegyetlenkedésein. Esetleg még azon is méltán, hogy a terroristák által keresztény nyugatnak titulált nyugat már nem csak önmagát, de még ezeket a vértanúkat sem képes kereszténynek nevezni. De számomra sokkal megrendítőbb, ahogy ők huszonegyen, most ennek a böjtnek az elején, szent példájukkal elénk állnak, elénk, hétköznapi keresztények, mindennapi emberek elé. A kereszt népe elé - ahogy a gyilkosaik hívnak minket.

Istennek népe, Krisztus népe - így hívjuk magunkat, és jól is esik ezt kimondani. De tudunk-e a kereszt népe lenni? Ha nem is meghalni érte, de tényleg megvallani és valóban megélni a hitünket akkor is, ha az kellemetlenséget, hátratételt, megmosolygást, idegenkedést vált ki barátok és haverok között, munkahelyen vagy a sarki boltban? Minden csendes sunnyogásunkra, megalkuvásunkra, besímulásunkra kérdez rá a kopt testvérek halála. 

"Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja." (Mt 16,24-25)

Vérrel írt üzenet a kereszt népének - ez a címe a kivégzésről készült videónak, amit oly provokatív-büszkén közzétettek a terroristák. Nos, a vérrel írt üzenetet, köszönjük szépen, de már régen megkaptuk. Több mint két évezrede ott van már a vér a kereszten. "A Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek". Ezt a Kegyelmes Mindenható üzente nekünk, a 'kereszt népének', és nincs vérontás, ami ezt felülírhatná. Ezt nem fogja az iszlám megérteni soha... Az Isten Fia vérét.

Hozzászólások