A 12 éven aluli, elviselhetetlen kínoktól szenvedő, gyógyíthatatlan beteg gyermekeknek is biztosítani kellene az eutanázia lehetőségét a Holland Gyermekorvosok Szövetsége nyilatkozata szerint – írja a Life.hu. A szomszédos Belgiumban tavaly óta legális a gyermekeutanázia.

Holland orvosszövetség: gyermekek számára is biztosítani kell az eutanáziát - mandiner.hu

Az egyenlő méltóság elve megköveteli, hogy három vagy négy ember frigye éppen olyan házasságnak tekintessék, mint bármely más házasság.

Kőszeg Ferenc: három, vagy négy ember is köthessen házasságot - cink.hu

Őszintén irigylem a vallonokat, flamandokat, akár még a belgákat is, ha léteznek: tényleg jó hely ez a Belgium. Nem elég, hogy az emberi jogok és a mindent felülíró szabadság révén most már teljesen egészséges emberek is részesülhetnek az eutanázia ajándékában, sőt, pár éve már a karácsonyfát is betiltották, íme, a legújabb hír: a holland gyermekorvosok szövetsége szerint a 12 évnél fiatalabb gyermekeknél is engedélyezni kellene az eutanáziát. Merthogy egyébként Belgiumban már tavaly óta legális a gyermekeutanázia. Közben Kőszeg Ferenc azt fejtegeti kis hazánk egyik internetes oldalán, hogy a homoszexualitás házassági rangra emelésével legalizálni kellene a poligámiát. 

Nem, most nem kívánok belemenni abba a vitába, hogy milyen etikai, erkölcsi, orvosi megfontolások vezethetnek el egy orvost, különösen egy orvosi testületet odáig, hogy javasolja a gyermekeutanáziát. Nem gondolom, hogy a belga, majd a holland gyermekorvosok gyilkos gazemberek lennének, és azt sem, hogy nincs olyan kétségbeejtő helyzet, amikor ne merülne fel a kegyes halál gondolata, akár egy gyermeknél is. Sőt, a cikk szerint „a 12 évesnél idősebb kérvényezők esetében eddig is vizsgálták azt, hogy belátja-e a döntése következményeit, kiskorú esetében pedig a szülők beleegyezésére is szükség van. Ugyanezeknek a szabályoknak a kiterjesztését várják az orvosok a kisebbekre is.”

Azzal sem kívánok foglalkozni, mi vezet egy jogászt odáig, hogy őszintén reménykedik a poligámia bevezetésében, vagy éppen mi késztet egy amerikai bírót, hogy lelkesen asszisztáljon a homoszexuálisok házasságának törvényesítéséhez. (Köntös László egyébként is írt egy remek reposztot a poligámiával kapcsolatban, íme.)

Én ugyanis tényleg szeretem meghallgatni, elolvasni a másikat, elfogadó is vagyok, meg nyitott, toleráns, együtt érző, miegymás. Pont úgy, ahogyan kérik, elvárják, követelik tőlem. Készséggel elismerem azt is, hogy a két írás összekapcsolása nem feltétlenül állja meg a helyét, hogy az eutanázia és a homoszexualitás, poligámia nem feltétlenül állíthatók párhuzamba egymással. Hogy miért tettem így mégis?

Leginkább azért, mert az egyiknél ugyanazt vélem felfedezni, mint a másiknál. Jogos és érthető érvelés, hogy a szenvedőknek enyhíteni, mi több, megszüntetni kell a fájdalmát. Meg kell tenni mindent a méltó életért, azt is elfogadom: a méltó halálért. Annál pedig talán nincs is elkeserítőbb, amikor egy gyermek, a saját gyermekünk szenved.

Egyetértek azzal, hogy az emberi jogok mindenkit megilletnek. Ne zárjunk ki senkit, ne fosszunk meg senkit emberi jogaitól! (Mondjuk azt nem értem, hogy miért a szexualitás terén akarunk jogokat adni mindenkinek, holott rengeteg az emberi jogaiban korlátozott egyén más téren is.) 

Csak éppen az a baj, hogy nem látom a határokat. Nem látom, hogy az egyenlőség élharcosai, az emberi jogok, az emberi méltóság lánglelkű keresztes lovagjai egy pillanatra elgondolkodnának. Nem látom, hogy a nagy harcban egy pillanatra visszafognák szárnyaló fantáziájukat, és eltöprengenének azon, vajon hol a határ, mikor kell végre megállni ebben az őrült menetelésben. 

Azt sem látom, hogy észrevennénk: nagyszerű, érthető, értékelhető érvekbe csomagolva hatalmas tévedéseket, mi több, szörnyűségeket is el lehet követni, ha pedig egyszer átszakad a gát, tényleg nincs megállás.

A magam részéről kíváncsian várom, mi lesz a vége mindennek. Vagy mindez csupán a vég kezdete?

 

 

Hozzászólások