Hatodik alkalommal rendezi meg a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Jónak lenni jó! elnevezésű jótékonysági kampányát, amelynek kedvezményezettje ezúttal a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Immár elmondható, hogy a közmédia hagyományt teremtett a Jónak lenni jó! kezdeményezéssel, és idén december 17-én ismét egész napos műsorfolyammal várja a felajánlásokat - mondta el a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. televíziós médiaszolgáltatási igazgatója. 

 Jónak lenni jó! - indul a közmédia kampánya  mediaklikk.hu

Medveczky Balázs kiemelte annak fontosságát, hogy a szórakoztató, kulturális ismeretterjesztő vagy napi aktualitásokat közvetítő műsorok mellett a közmédia csatornáin hangsúlyos szerepet kapjon a társadalmi felelősségvállalás. A Jónak Lenni Jó! bizonyította, hogy képes a széleskörű összefogás megteremtésére, sőt tavaly a Magyar Termék Nagydíjat is elnyerte. Megfigyelhető, hogy a felajánlott összegek nagysága is évről évre nőtt: 2012-ben 100 millió, tavaly pedig már 261 millió forint támogatás érkezett - számolt be az eredményekről Medveczky Balázs.



Jót tenni jó! Jónak lenni jó!
Sokszor halljuk ezt a mondatot, most advent idején különösen.
Advent. Szeretet kampány. Hajléktalan akciók. Mozgásba lendülő egyházak. Ételosztások.
Cipős doboz akció. Nyilas Misi akció. Advent. Szeretet. Kampány. Hajléktalan akciók...
Szlogenek. Zöldkabátos segítők. Mosolygó politikusok. Lelkes lelkészek. Kocsira pakoló emberek. Megmozduló presbiterek. Bejáratott utak. Ünnepre való hangolódás. Gőzölgő üstök a tereken. Műanyag tányért tartó kezek. Forró tea. Pár kedves szó. Aztán minden elrendeződik... Itt a január.
Szeretetkampányok. Szeretetcsomagok. Szétfolyó szeretet. Megélt szeretet. Hosszantartó szeretet? Felvállalt szeretet? Hűséges szeretet? Csomagolható szeretet?
Most mégsem arról szeretnék írni, hogy adventben, karácsony közeledtével mennyre támadnak fel az egyházak, gyülekezetek, egyébként pedig az év során, vagy január közepén a nagy hidegben is eszünkbe jutnak-e a rászorulók, szegények, elesettek, menekültek?
Most arról írok, hogy a kampány-szlogen átélhető. És nem kell szégyenkezni. Most, hogy a Reformáció 500. évében újra felfedeztük, kihangsúlyoztuk, lefektettük, leástuk, kőbe faragtuk, falra tettük, szőnyegbe szőttük, agyagba égettük, fába róttuk, lefotóztuk, kiállítottuk a négy reformátori alapelvet, ha eddig valaki nem ismerte volna. Egyedül hitből van üdvösségünk! Nincs mit hozzátenni sem elvenni belőle. Legfeljebb megelőzi az Egyedül kegyelemből. De most mellé tesszük az év végen: Jónak lenni jó. Jót tenni jó. Jót cselekedni jó. Jó a jócselekedet. Cselekedj jót! Jó jónak lenni.
Mi nagyon reformátusok a nagy igazságot - Egyedül hit által - elméleti síkon értjük, s kevésbé a cselekedetekhez kapcsolva. Mondhatni, hogy száműztük a szótárunkban a „jócselekedet” szót. Terhelt szó. Pedig jót cselekedni jó. Nem kell szégyellni. Tudjuk, hogy nem ezzel van kikövezve sem a pokolba, sem a mennybe vezető út. Sőt még az advent sem. De a rövid szlogenszerű üzenet elérhet minket. Talán kicsit félünk tőle. Még valaki katolikusnak néz.
Még valaki azt gondolja, hogy mi nem tudjuk, hogy Egyedül...?
Egy internetes lelkész csoportban újra fellángolt a régi teológiai vita a hit és jócselekedetek viszonyáról. Pál és/kontra Jakab. Van néhány olyan téma, amit bármikor, bárhol felvethetünk, biztosak lehetünk benne, hogy pillanatok alatt nagy vita lesz belőle, két-három karakteres vélemény(különbség) alakul ki, legyen az az eleve elrendelés, a női lelkészség vagy a hit és a cselekedetek viszonya, Pál és Jakab nagy „ellentéte” az üdvösséggel kapcsolatban.
Még szerencse, hogy abban nincs vitánk (maximum néhány modern költővel), hogy Isten cselekvő-e, akár régen, akár ma a világban? Arról sincs, hogy ki kormányozza a világot. És arról sem, hogy adventben, s majd a karácsonyban Jézus közeledtél és megérkezését (már eljött és eljövendő) ünnepeljük, és ebben Isten aktív cselekedete a meghatározó. Ábrahám hite, és azzal együttműködő cselekedete így most nem lehet vizsgálatunk tárgya. Nem kell
félni, nem fajulunk el dogmatikai vitákba.
Vegyük személyesebbre. Magamról szeretnék írni: egy érzésről. Egy szlogenről. Az általa kiváltott érzésről. Mégpedig, hogy jót tenni jó! És még félni sem kell tőle.
Idei adventben - ugyan nem keresve-, de mégis belekerültem három ajándékozási akcióba is.
Mindegy kik-kiknek (inkább csak közvetítő voltam/vagyok), csak azt szeretném leírni, hogy milyen volt benne lenni. Figyelem: nagyon szubjektív lesz. Az egyiknél be kellett vásárolni tartós élelmiszereket 20 családnak. Én úgy vagyok beállítva, hogy egy nagy bevásárlóközpontban 20-25 perc múlva kezdek ideges lenni, izzadni, s egyre jobban szorítom
a műanyag tolót a kocsin, mint egy süllyedő hajó korlátját. Szabadulni szeretnék siralmas helyzetemből, gyorsan végezni, s most csodák csodája nem jött ez az érzés. Sőt átjárt egy furcsa melegség. Mondhatni úgy elöntött valami belső nyugalom, szétáradt egy furcsa szeretet érzés, hogy milyen jó az, amit most csinálok. Az a fajta békesség, hogy most azt csinálod, amit tenned kell. Pedig nagyon keveset tettem. De azt mégis elképzeltem, hogy egy család örülni fog annak, amit én most teszek. És nem fogják tudni, hogy ki szedte össze a cukrot, a lisztet, az olajat, a csokit, a kakaót, a kávét, és a ki mérte ki saját kezével a tíz kiló szaloncukrot. Gondosan belemarkolva a nagy dobozokba: pirosat, sárgát, kéket, barnát és zöldet. És elképzeltem, hogy a színes csillogó papírok egy család karácsonyfáját fogják díszíteni. Vagy egy asztalon lesznek szétszórva az adventi koszorú körül. Vagy ki sem kerül a zacskóból, egy gyerek már szétkeni a szája körül a csokit és befalja a szaloncukrot. Akkor értettem meg, hogy jót tenni jó. Mármint, hogy jó érzés. Hogy ez nem üdvösség kérdés. Nem is saját magam jóságának igazolása. Mert ettől nem leszek jobb. Még jó sem. De jó érzés lesz bennem. Jót tenni jó – érzés. Jónak lenni jó! És nem félek a jótól. Nem félek jót tenni. Jót cselekedni. Sőt bőven szeretném tenni. És nem csak adventkor. De adventben is!

Hozzászólások