Sokan még ma is szexbálványnak tartják Marilyn Monroe-t. Legendája mit sem halványult, pedig idén 50 éve annak, hogy meghalt. Akad olyan, akit a mai napig megérint, ilyen Vámos Miklós, aki színdarabot írt a színésznő életéből.

Vámos: mi lett volna, ha Marilyn Monroe nem hal meg? – hirado.hu

Tulajdonképpen nem kell csodálkozni, ha veri az ördög a feleségét, szóval, bocs, ha férfi veri nőt. Elég nehéz dolog eleget tenni férfinak, ha az abszolút ideál Marilyn Monroe. M.M., aki annyira mű, hogy az már fáj, aki úgy tudta magát a végletekig túljátszani, kétes pózokba vágni, hogy végre is bele kellett halnia. Ugyan, mi lett volna belőle, ha nem hal meg harminchat évesen? Vagy egy olyan nő, aki nyolcvanhat évesen sem tudta volna elfogadni az öregedést. Vagy, ha elfogadja, el is felejtődik, mint sok más ripacs hölgy a nagy mozitörténelemben.

Nagy baj van itt a fejekben és a szívekben. „Ebben az időszakban mi szerelmi viszonyban voltunk, noha soha nem találkoztunk – fogalmazott a Kossuth Rádiónak Vámos Miklós, aki abban a házban is járt, ahol a színésznő együtt élt a híres drámaíróval, Arthur Millerrel. Marilyn azonban tabu volt, egy szóval sem lehetett megemlíteni a látogatás alkalmával – tette hozzá.” Az idézet a közszolgálati Kossuth Rádióból származik. Ekkora ostobasággal már régen nem találkoztam, sztárolt író szájából hallani talán még hajmeresztőbb. Egy ismeretlen nővel való „szerelmi viszony” valóban összhangban áll Marilyn figurájával, bután mű-hatású, mint a hidrogénezett haj.

Hús-vér nőnek nehéz utolérni Marilyn Monroe-t. Ahhoz hízásnak indult testét fűzőbe kéne bugyolálnia, ahhoz étvágycsökkentőként alkoholt kellene vedelnie napestig, ahhoz agysorvasztásként valami drogokat sem ártana pezsgő mellé fogyasztani. Így már el lehetne érni, hogy agyonfestett, műszempillás szeme alig nyíljon ki, s mégse legyen soha csukva, persze ehhez hozzájárulna házastársa, akivel nem egy szellemi fokon állnak. Így könnyen nőideállá lehetne. Családi béke és boldogság honolna minden házban, mert a nőeszmény maga az áhított boldogság.

Marilyn Monroe valóban szimbolikus jelentőségű. Megvalósította az önmagát elveszejtő, pózokba viaszosodott nő eszményét. Sorsa ezért menthetetlenül tragikus. Norma Jeane Mortensont megölte, s megalkotta a soha nem volt, és soha nem élő nő típusát. A szép nő elérhetetlen képét, aki ezért a szépségért boldogtalanságával, egészségével és életével fizet. Ördögi paktum? Meglehet. Ma már kevesebbért is félholtra fogyasztják magukat lányok, itt lézengenek körülöttünk, még csak sztárságra sem vágynak, egyszerűen egy hamis testi ideált követnek.

Az igazi nő nem platinaszőkeségében és nem cérnaszál termetében nő. Az igazi nő nem modorosan behízelgő pillantásaiban, nem vágykeltésre begyakorolt hunyorításában nő. Az igazi nő nyitott, tiszta tekintetéből hűség és szeretet, női bölcsesség, mindenen felül uralkodó anyaság olvasható ki. Az igazi nő igaz tud maradni. És ehhez nem kell tragikusan sokat innia és tragikusan sokat drogoznia. Mert az igazi nő az értékes minden talmi csillogás helyett. Egyszer talán ezt is megírják sztárolt drámaírók. Milyen is az igazi nő. S akkor tudjuk azt is, „milyen volt szőkesége”, barnasága, ébenfeketesége, őszülése, egész színessége, egyedisége.

 

 

 

Hozzászólások