Kaotikus állapotokról számolt be egy szülő lapunknak a Fillér utcai általános iskolából. "A hittanos gyerekek a folyosón várakoznak, míg erkölcstan van. A legtöbben, az osztály kétharmada az erkölcstant választotta, és csak kilencen hittant, számukra pedig nincs terem erre az időre." - vázolta fel a reform egyik hatását az anyuka.  Hittanosok a folyosón, tömeg a teremben, tankönyv nincs  index

"A gyerekek délután négyóráig tartó kötelező iskolában tartása pedig a tanítóknak okozott nehézséget, mesélte a szülő. A pedagógusok nem akarták, hogy a gyerekek tétlenül üljenek benn, ezért most próbálják kitalálni, hogy milyen feladatokkal foglalják le őket. ...  A problémák mögött nem a tanítók vagy az iskola vezetőinek alkalmatlansága áll, vélte a lapunknak nyilatkozó szülő, hanem az új szabályok. Az elmúlt években ilyen káosszal ugyanis nem találkozott."

Nyilván két nap alatt nem lehet végső következtetést levonni az iskolai reformok utáni állapotok működéséről, de azért érezzük a sorokból a bizonytalanságot. Pedig a cikkben szereplő iskola a II. kerületben van. Pasarét, Rózsadomb, ha valakinek ez nem dereng. A honlapjukon így kezdődik a bemutatkozás:   "... Csodálatos helyen, a II. kerületben, a Fillér utca tetején körpanorámás, jó levegőjű épületben egy gyermekszerető, jó hangulatú és jól felkészült tantestület kezdte meg működését..."

Amikor a korosztályom, köztük én is gyerek voltam, akkor kaptunk egy időpontot a könyvek átvételére (most mindegy, hogy fizetős vagy ingyenes), és anyukák, apukák, gyerekek elmentek a könyvekért a megadott időpontban. Hazavitték. Nagy kék, vagy bélyegzőpárna színű  csomagolópapírokkal borítottuk be. (Volt idő, amikor már a nylon borítók is megjelentek, amire a körmünkkel tisztességes, érdes vonalakat, ábrákat, útvonalakat, térképeket karcolhattunk.) A szépen becsomagolt könyvekre felnyaltuk a piros szegélyű, fehér vignettát, majd ráírta valaki a nevünket, osztályunkat. Az évnyitón, szülői értekezleten elmondták, hogy mit kell bevinni és leadni, mit kell hordozni, meg mindent... Valahogy nyugodtabban indult minden.

Most megtiltották az iskoláknak (KLIK- Klebelsberg Intézményfenntartó Központ), hogy  előre kiosszák a könyveket. A nyári szünet utolsó hetére nem volt szabad, akár több napos könyvkiosztást szervezni. Akik mégis megtették, a józan ész és a régi gyakorlat szerint, a KLIK  szabotőröknek nevezte. A visszaélések elkerülése végett névreszóló csomagok érkeztek. Ezek voltak a feltételek a könyvátvételhez. Csak az veheti fel a könyvet, akinek visszaigazolja az "illetékes elvtárs", hogy ki van fizetve. Csekkel igazolható. Csak szülő által ellenőrzötten, hogy minden könyv megvan. Csak a tanítás megkezdtével. A probléma. Az előírt szabályok szerint a gyerek nem cipelhet 3 kg-nál nehezebb táskát. A szülő nem biztos, hogy ráér a tanítási napon. Hiába fizették ki többen a könyvek árát csekkel igazolhatóan, nem regisztrálták a rendszerben. Elég egyetlen elírás és nem a megfelelő könyvet kapja meg a gyerek. Ezek mind orvosolhatók idegeskedés nélkül, ha van rá idő.

A hittankönyvek, a kötelező erkölcsoktatás melletti fakultatívan választható hittanórákra, az oda beiratkozó elsős gyermekeknek ingyen járnának (kötelező kerettantervekkel és kötelező kiadványokkal, még akkor is, ha másképpen is meg tudnánk oldani). Ezt sikerült azzal kivédeni, hogy a tavaszi felmérés után, adatvédelmi jogokra hivatkozva, a hittanra jelentkezők nevét és számát elérhetetlenné tették. Mivel ismeretlenek az adatok, ezért ezzel nem kell számolni. Hozzáteszem, az elsősök tankönyvcsomagjához rendelt pénzügyi eszközök eleve nem fedezték az összes költséget. Ahol az önkormányzatok segítenek, ott valamiféle rend van ebben a kérdésben.

A KLIK eleve tankerületenként 30%-kal kevesebb anyagi forrásból gazdálkodik. Úgy tűnik az anyagi fedezet hiányzik az iskola fenntartók pénztárcájából is. Ezért drasztikus és kemény intézkedésekkel pont az iskolákat sújtják. Az igazgatókat, tanárokat és így a gyerekeket is. Nincs rendesen tisztázva a legtöbb helyen, hogy mit jelent az önkormányzat fenntartói szerepe. Eddig azt jelentette, hogy fűtés, világítás, víz rezsiköltségét és  a karbantartást vállalja. De mára nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermekek normatív támogatásának elvételét csupán a tanári fizetésekkel törlesztik (jelenlegi ismereteim szerint). De nem lesz fedezet az irodaszerekre, iskolai felszerelésekre, bemutató anyagokra. Értsük, ha kifogy a toner a nyomtatóból, fénymásolóból, nem fogják fedezni. Sem fénymásoló papír nem lesz. Sorolhatnánk tovább a további hiányokat.

A tanári fizetések megemelése is jól hangzik. De megemelték az óraszámot is mellé. Bizonyos szaktanárok rohangálni fognak kistérségekben iskoláról iskolára, mert ki kell töltenie az órakeretét, mindegy is az útiköltsége. Közben elvették az amúgy sem sok egyéb támogatásokat. Irigyeljük vagy sirassuk a tanárokat?

Tudom, miniszteri szinten megjelent a kérés, hogy türelmet kérnek a kezdeti nehézségek okozta feszültségek elviselésére, rendezésére. Nem is akarok beállni a demagóg szövegelők közé. Nem akarok károgni. Nem akarok csak hibát keresni. Lehet, hogy csupán egyes járások vezetői ügyetlenkednek. De ez nem kezdeti nehézség. Ez tragédia. Mennyivel tisztább lenne kiállni és azt mondani nincs pénz az oktatásra. Szervezzétek meg magatoknak. Csernobili atomkatasztrófa jár az eszembe. Azt mondták nincs baj.    ( Ahogy most Fukusimáról is azt mondják.)  De ezzel csak halogattak fontos lépéseket, melyek miatt fokozódott a tragédia mértéke. Mennél elébb mondjuk ki, hogy ezt elszúrtuk, annál előbb lehet kármenteni.

Hogyan gondolta valaki, hogy százezer feletti munkavállalót milliónyi szülőt érintő rendszert fel lehet építeni egy félév alatt. Ezekhez évek kellenek, józan emberi számítások szerint is. Megtervezni a kiválasztott szakemberekkel. Megvitatni. Konszenzusra jutni minden érintettel. Már évekről beszélünk. Kiválasztani a megfelelő embereket a kommunikációra, megtanítani, továbbadni kisebb csoportok, járások képviselőinek. Teljes ismeretük legyen benne. Mert nekik kell levezetni a saját járásukban, majd kistérségekben. Ha valahol, ott kell az iskolákban, tanárokban, szülőkben eloszlatni a kételyeket és bizonytalanságot. Közben megtervezni az iskolaösszevonásokat, a humánerőt. Ha kell átcsoportosítani, lakhatást, utazást szervezni. Ezek évek. De most úgy tűnik, ezek helyett, képzavarral élve, egy olyan vasúti pálya épül, amin megy a vonat, és háta mögül szedik fel a síneket, és abból építik előtte a pályát, amit éppen akkor találnak ki és alakítanak az építőelemekhez.

Ráadásul csak nem tudom kihagyni a "demagóg" szöveget. A miniszterelnöki és egyéb hivatalok kommunikációs költsége, levelezése ellentételezéséből csak kijött volna legalább öt, még életképes falusi iskola tornaterme. Nemhogy a milliárdos stadionokból. 

Engem nem vigasztal, ismét egy képpel élve, hogy ezzel a rendszerrel együtt zuhannak a politikusok is, hátukon még ki nem nyitott ejtőernyővel. Ha nem teszik a megfelelő mozdulatokat be fognak csapódni a földbe. Nagy lesz a csattanás. Nagyon drukkolok, hogy húzza meg valaki a zsinórt, és nyíljon az ernyő, mert barátok, tanítványok, magam is, sőt mindannyian zuhanunk velük együtt.

Rossz az is, ha nincs megfelelő iskola. Kényelmetlen, ha nincs forrás a viszonylag jó iskolai körülmények megteremtéséhez, értem alatta a megfelelő hőfokot, ebédet, uzsonnát, világosságot, tornatermet. Az is rossz, ha utazni kell. De az igazi tragédia az, ha a szülők, tanárok, pedagógusok, gyerekek, önkormányzatok bizonytalanok, elveszettek, mert nem tudják mit hoz a holnap.

 

 

Hozzászólások