A téli hónapokban minden népesedési mutató javult Magyarországon, mondta a Kopp Mária Intézet elnöke az M1 aktuális csatorna szombat esti műsorában.

Negyvenéves rekordra nőtt a gyermekvállalási kedv Magyarországon - makronom.mandiner.hu

Az utóbbi időben megkülönböztetett figyelemmel követtük bizonyos számadatok alakulását. A napi híradások, tudósítások jelentős hányadát az tette ki, hogy ismertették az aktuális adatokat. Fontos információkhoz jutottunk és magunkban következtetéseket vonhattunk le, amikor arról hallottunk: hány embert teszteltek és abból hánynak lett pozitív az eredménye, hányan állnak kórházi kezelés alatt és abból hányan szorulnak lélegeztető géppel való légzéstámogatásra, hányan hunytak el és hányan gyógyultak meg. Izgatottam figyeltük annak a bizonyos járványgörbének az alakulását. Életbevágó kérdésnek tűnt, hogyan emelkedik a fertőzöttek száma, mire számíthatunk az előttünk álló hetekben.

Bár sokáig úgy tűnt, az élet nem szól másról, mint a koronavírussal vívott egyéni és közösségi harcról, veszteségekről és győzelmekről, néha-néha azért kitekintettünk biztonságos búvóhelyünk korlátai felett és rácsodálkoztunk arra: az élet él és élni akar.


Egészen hihetetlennek tűnt egy április végi napon arról olvasni, hogy „a téli hónapokban minden népesedési mutató javult Magyarországon.” Hogy milyen számok igazolják azt, hogy végre nem csökken hazánk lakossága, hanem nő? „Decemberben, januárban és februárban a születések száma közel 9 százalékkal nőtt, és a teljes termékenységi arányszám, ami a gyermekvállalási kedvet mutatja, 1,55-re növekedett. Erre, mint mondta, 40 éve nem volt példa. Hozzátette: ezen a télen kétszer annyi házasságot kötöttek Magyarországon, mint egy évvel korábban.” Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet elnöke azt is elmondta, hogy „mivel a halálozások száma mindhárom hónapban csökkent, a természetes fogyás 36 százalékkal mérséklődött.”


Nekünk, magyaroknak, akik hozzá szoktunk már a népesség száma alakulásával kapcsolatos rossz hírekhez, akik legtöbbször lemondóan legyintünk, amikor a jövővel kapcsolatos reménységről kérdeznek bennünket és elsiratjuk magunkat naponta legalább egyszer, olyan egy-egy hasonló sír, mint amikor hirtelen lehull a lepel a szemünk elől. Persze, kételkedünk, továbbra is ide-oda ingatjuk a fejünket. Nem értjük. Magyarázatokat, kifogásokat keresünk. Hitetlenkedünk. Olyasmiket mondogatunk, hogy: azért ne bízzuk el magunkat, úgysem lesz tartós a növekedés. Lehet, hogy most bizakodásra adnak okot a számok, de később annál rosszabb lesz.


Azt gondolom, sok mindennek köszönhető a gyermekvállalási kedv növekedése. A kormány által bevezetett családvédelmi akció tervnek, olyan lehetőségeknek, amelyek korábban nem adattak meg a fiatal párok és családok számára. Valószínűleg a mai negyvenesek közül – akik születésük idején, számukat tekintve – szintén rekorderek voltak, többen döntöttek úgy, hogy – szinte az utolsó pillanatokban, amíg még lehet – vállalják az első, a második vagy a harmadik gyermeket. Néhány évvel később talán már csak az elkeseredett harc maradna számukra a gyermekért.


Az elsődleges oka azonban szerintem a növekedésnek az, ami mindig is volt. Nevezetesen annak a döntésnek a meghozatala, hogy az előre látható nehézségek ellenére is, vállalkoznak a párok  a legnagyobb kalandra: szülők lesznek. Amikor számba veszik, hogy miért ne (mert egész életükre el kell kötelezniük magukat, mert az élet soha nem lesz már ugyanolyan, mint volt, mert lesznek dolgok, melyeket többé nem tehetnek) és mégis azt mondják: de. Engedik, hogy az az erő, amely az élet folytatása mellett szól, győzzön bennük. Ennek az igen-t mondásnak a megszületését lehet kívülről is segíteni, jó példákat megmutatva, de a lényegi történések mégis csak belül dőlnek el.


Május a családok hónapja. Anyák napjával indul, a hónap utolsó vasárnapján pedig a gyerekekre figyelünk egy kicsit még jobban, mint egyébként. Ebben a hónapban a sokféle gond, aggodalom és nehézség mellett talán megengedhetjük magunknak, hogy hálásak is legyünk. Családokért, gyermekekért, az életért.