Rendezzük meg az első és egyben hagyományt teremtő Magyar Játékokat!
Hogy mi a csudáról írok?
Olyasmiről, ami még sohasem volt, s amivel nemcsak a sport iránti elkötelezettségünket, hanem alkalmasságunkat egy nagyszabású, világméretű multisportesemény megrendezésére is bizonyíthatjuk.  E sorok olvasói bizonyosan hallottak már az egykori brit gyarmatbirodalom országainak fesztiváljáról, a Nemzetközösségi Játékokról... (…)  A mi nagy játékunk is valami hasonló szerepet tölthetne be az Ausztráliától Kanadáig a világ különböző zugaiban élő magyarok lelkében. Gondoljanak csak bele: négyévente összejönnénk, és együtt ünnepelnénk a magyarságunkat, azt, hogy bárhová sodort bennünket az élet, bármit is gondolunk a világról, jobbról vagy balról nézzük a dolgokat, ugyanaz a gyökerünk, az anyanyelvünk, a nemzeti identitásunk.

Magyar Játékokat! – Szűcs Miklós publicisztikája - nso.hu

Pénteken olvastam Szűcs Miklós publicisztikáját és teljesen belelkesedtem... Beleéltem magam, ahogy mondjuk 2021-ben, az olimpiánál, a futball VB-nél és az EB-nél is jobban várva az 1. Magyar Játékokat, leülök a tévé elé és szememmel, szívemmel, lelkemmel rátapadok a képernyőre... Lelki szemeimmel látom, ahogy pl. a 100 m-es futás döntőjében a székelyudvarhelyi fiú az utolsó métereken megelőzi a besztercebányai magyar honfitársát, miközben az 56-os ausztráliai magyar „diszidens-unoka” még fergeteges hajrával elcsípi a harmadik helyet... Lelki füleimmel hallom, ahogy a dobogón összeölelkezve, könnyesen, más-más akcentussal, de mégis együtt eléneklik nemzeti imádságunkat... Persze, hogy ez valóság legyen, néhány kérdés(kör)t, át kellene gondolni...

Az első, hogy miért nem jutott ez eszébe eddig senkinek...? Annak ellenére nem, hogy vannak rá nemzetközi példák, a Brit Nemzetközösségi Játékokon kívül elég csak az izráeli Maccabi Játékokat említeni, melynek 2019-ben éppen Budapest ad otthont. Magyar példát is hozhatunk erre a határokon átívelő, a nemzetet a sport égisze alatt egyesítő nemes szándékra, ez pedig a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság, amelyet eddig már 13 alkalommal rendeztek meg. S akkor még nem beszéltünk a számos kulturális fesztiválról, rendezvényről és egyéb kapcsolatokról, melyek mind a szétszóródott magyarság összefogását szolgálják. Sőt, akkor már ne felejtsük el azt sem, hogy 2009 május 22-én a Kárpát-medencében élő református egyházak új alkotmányt alkotva megalapították a Magyar Református Egyházat... Igen, vajon miért nem jutott eddig senkinek eszébe ez a -nevezzük így- „magyar olimpia”...? Pedig a realitása is meglenne, hiszen kacérkodtunk már nem is olyan régen a „nagy” olimpia megrendezésével is, és nem egy nagyszabású sportrendezvényt sikerült is már tető alá hoznunk, elég, ha csak az idei vízes vb-re gondolunk... Ráadásul „sportnemzet” vagyunk, passzívan is szeretjük eltölteni az időt, akkor miért nem...?

A következő, meggondolandó kérdés az lenne, hogy eladható-e mint „médiatermék”, egy ilyen rendezvény...? Nyilván, ez elsősorban szakmai, gazdasági, marketing kérdés, ráadásul nem is értek hozzá... De az biztos, hogy nagyon át kellene gondolni, hogy milyen mértékben vonnának be szponzorokat ebbe a Játékba, s mennyire dotálnák meg államilag ezt a rendezvényt...? Merthogy ez utóbbi esetben – ismerve a magyar politikai életet – igen csak számítani lehet ellenszélre, azaz, nem biztos, hogy egy irányba lobogna az a nemzeti „ezerkarikás” (ha az 5 karika az 5 földrészt ábrázolja, akkor ennek mintájára nagyon sok karika fejezhetné csak ki azt, hogy hány helyről érkezhetnének magyar sportolók, a világ minden részéből...) zászló... Szintén ebbe a körbe tartozik az a lényeges kérdés, hogy lenne-e a magyar lakosság, fogyasztók részéről igény egyáltalán egy ilyen sporteseményre...? Bár megmondom őszintén, kissé szkeptikus vagyok e tekintetben, az mindenesetre optimizmusra adhat okot, hogy a „sport-csomagot” össze lehetne kapcsolni egyéb „kiegészítőkkel”, fesztiválokkal, zenei előadásokkal, gasztronómiai rendezvényekkel...

Végül: Lenne-e sportértéke egy ilyen magyar olimpiának...? A sportolók szemszögéből nézve, jelentene-e számukra ambíciót és motivációt az ezen való részvétel? Mennyi idő kellene, míg egy ilyen új, de mégis monstre rendezvény olyan presztízsre tesz szert, amely vonzza a sportolókat – s persze, velük együtt a támogatókat és a nézőket is...? Igen, részben az is (sport)szakmai kérdés, hogy egy élsportoló amúgy is igencsak zsúfolt versenynaptárába beleférne-e egyáltalán még egy olimpia? Ugyanakkor túlmutat ezen és félő, hogy a liberális média által amúgy is „agymosott” országunkban, világunkban valószínűleg lennének olyan sportolók, akik úgy gondolkodnának, hogy egy ez „csak egy magyarkodó” esemény, erre én nem fogom oda tenni magam... Igen, szerintem benne van a lehetséges forgatókönyvben, hogy ez a Magyar Játékok bizony megosztaná a magyar (sport)társadalmat is ilyen politikai, ideológiai, nemzeti alapon...

Mindezektől függetlenül én továbbra is lelkes vagyok és remélem, rajtam kívül vannak még így néhány millióan itt a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágban...