A születésekor nem anyakönyvezett vagy a személyazonossági dokumentumok nélküli gyermeket gyakran kizárják az oktatásból, az egészségügyi ellátásból és a szociális háló védelméből. Ha a gyermekek elszakadnak szüleiktől, például természeti katasztrófák, konfliktusok idején vagy kizsákmányolás következtében, egyesítésük a családdal sokkal bonyolultabb, ha nincs róluk hivatalos dokumentum - hívja fel a figyelmet a jelentés.    UNICEF: minden harmadik gyerek hivatalosan nem létezik  komlomedia.hu

2012-ben globálisan csak az újszülöttek mintegy 60 százalékát anyakönyvezték. Térségenként igen eltérőek az arányok: a legkevesebb gyermeket Dél-Ázsiában és Fekete-Afrikában regisztrálták hivatalosan. A legalacsonyabb szintű az anyakönyvezés Szomáliában (3 százalék), Libériában (4), Etiópiában (7), Zambiában (14), Csádban és Tanzániában (16), Jemenben (17), Bissau-Guineában (24), Pakisztánban (27) és a Kongói Demokratikus Köztársaságban (28 százalék).

Vannak csak úgy emberek, hogy nincsenek nyilvántartva. Addig nincs is baj, amíg szerető családban élnek. A nagy család megvédi, a törzs befogadja. Mit érdekli őt, ha két languszta közt még megroppanthat egy homárt. Esetleg roston sült halat eszik. Elkapja a sellőt és a kisfőnök lányának a kezét ezzel elnyeri. Nem tudnak a világról, statisztikáról, atombombáról, pénztárgépről, nyelviskoláról. A rasszizmusról is csak annyit, hogy a nagy sziklán túl a dühös ember, akinek feketére van festve a nyelve, ismeretlen nyelven, rekedten üvölti, hogy ... %/!+"')(=/%!+%//==(=/(§ ... (ami annyit tesz, anyádat is megettem, ... tégedet is meg foglak ) A kép továbbra is idilli. Kék tenger, pálmafák, szürke hegyek, hullámtörés, kék lagúna.

Azonban befut egy hajó. Később az anyák sírnak, apák idegesek, gyerekek vinnyognak. Bódék emelkednek. Idegenek jönnek. Használják az idilli táj embereit. Az anyák sírnak, az apák részegek, a gyerekek prostituálódnak. Majd az anyák sírnak, az apák meghalnak, a gyerekeket elviszik. Majd az anyák sírnak és őket is... Azután regisztrálják őket, és a világ civilizált országai felhasználják őket.  

Szóval vannak gyerekek, akiknek nincs dokumentálva a születésük, létezésük.

Mi legyen a sok regisztrálatlan gyerekkel?       Swiftnek van egy szerény javaslata. Javaslat annak megelőzésére, hogy a szegény gyermekek ne legyenek terhére szüleiknek és az országnak, inkább hajtsanak hasznot a köznek.    (Swift, Jonathan: Szerény javaslat)   "egyéves korában föl lehet ajánlani, megvételre az ország előkelő és / vagy gazdag polgárainak. Az anyának azonban szigorúan meg kell hagyni, hogy az utolsó hónapban gyakrabban szoptassa a gyerekét, így lesz belőle ízletes, kövér falat valamely vidám társaság asztalán."  De azért remélem érezzük az író szatirikus célzását, különösen, ha az egész művét elolvassuk.

Nyilván léteznek modernebb, ám semmivel sem kíméletesebb alternatívák. A sokat említett szervkereskedelem. Anyagilag jobb módú, ámde genetikailag és életmódból fakadóan civilizációs betegségektől terhelt társadalmak tagjainak gyermekhiányát pótolhatja. Ez még talán a jobb eset. A koldusmaffia gyermekeket drogoz be a kolduláshoz, ha meg is hal valamelyik van utánpótlás. Pedofilhálózatok is kerítik őket. Itt van még a gyerekmunka. Gyerekek, diákok dolgoznak sokszor méltatlan körülmények között, hogy valaki iPhone-nal játszadozzon, vagy a laptopján kommunikáljon. Akár, ahogy most én is teszem.

Nem is kell messze a távoli Keletre menni. Hiszen itt vannak mellettünk a regisztrált, ám tehetetlen családok. Ilyenkor decemberben gyűjtögetjük kampányszerűen az ajándéknak valót. Némelyiküknek van segítség, és némelyeknek nem lehet segíteni, csak adni valamit. Hiába vannak anyakönyvezve, így is elvesztek. Bár az igaz, ha valamilyen rendszer jelez, akkor legalább valami esélyük van a kicsit tovább élésre. Márpedig itt nálunk is sok gyerekekkel foglalkozó segítő szolgálat vív heroikus küzdelmet. A társadalom előítéleteivel, a szülők ostobaságával, a nyomor kiszolgáltató lassan ölő mérgével. Folytathatnánk.

Számomra ez a mondat, hogy minden harmadik gyerek hivatalosan nem létezik, nagyon szomorú. De talán az is az, ha hivatalosan létezőt vesznek semmibe. Rosszul esik, ha egy kisgyereket látok két vagy három számmal nagyobb cipőben, mert ezt kapták az akármilyen szolgálattól. Ha falja a tésztát üresen, de a csirkét nem eszi meg, mert "nem szereti". Soha nem evett korábban. Töri a cseresznyeágat, majd így szedi a gyümölcsöt. Bócorog az utcán, mert csak estére kell hazamennie, akkorra már az erőszakos apa odavan. Esetleg nem tud tisztálkodni, még akkor sem, ha a család mindent megtesz, mert nincs. A legszomorúbb, ha őket felnőttek, vagy a gyermektársaik kigúnyolják, vagy megalázzák a nincstelenségükből fakadó kiszolgáltatottságuk miatt.

Nem akarom!

Jelent valamit, hogy valaki anyakönyvezve van? A mi bonyolult társadalmunkban valóban az tagja a társadalomnak, aki nyilván van tartva. S, ha valakinek nincs papírja arról, hogy él és joga van élni, akkor szemközt is bámulhatja a jegyzőt, ő sem láthatja a társadalom számára létező embernek. Az anyakönyvezés talán csak annyit jelent, tudunk rólad, hozzánk tartozol.

Ha arra gondolok, hogy Jézus is így születik. A szülők regisztrálnak, de Ő hol van otthon? Betlehemben, Názáretben? Tudnak róla. Bár ne tudnának! Heródes öleti a korabeli gyerekeket. Pedig csak megszületik és amilyen kiszolgáltatottan születik úgy is hal meg. Csak a mennyei Atya tartotta számon. Azért, hogy egyszer mind arra vágyjunk, hogy a kiszolgáltatottnál legyünk regisztrálva.