Nem fukarkodik az Emmi a kancellárok fizetésével: a tavaly kinevezett gazdasági vezetők 1,5 - 2,2 millió forint között keresnek. Van, akinek autó- és telefonhasználat is jár.

Csúcsfizetést kapnak az egyetemi kancellárok - vs.hu

A szakma nagy becsben tartja őket, a legsúlyosabb baleseteknél segítenek, 24 órát dolgoznak egyhuzamban, mégis pénzhiánnyal küzd a tűzoltókkal vonuló speciális orvosi csapat.

Évi 700 életmentő bevetés szép, csak sajnos nincs rá pénz - vs.hu

Nem kívánok belebonyolódni egy oktatásügy contra egészségügy vitába, mert úgy vélem, erről nem lehet szó, hiszen szükségünk van mindkettőre.

Bölcsödétől az egyetemig kipróbálhattam minden féle-fajta változatát az intézményeknek. Hol jót, hol kevésbé jót, hol pedig nagyon jót tett velem egy-egy szereplője. Szükségem volt az oktatási szervezek sokaságára. Az egészségüggyel ritkábban érintkeztem, de elengedhetetlenek voltak ezek is az életben maradáshoz. Már megszületésemhez kellett az akkor pályakezdő Geréb doktor úr, aki a tizenkét órája vajúdó, teljesen kimerült és a vákuumról hallani sem akaró édesanyámnak azt mondta: tartson, ki még fél óra, és elmegy ebédelni a főorvos úr, akkor megszüljük ezt a gyereket. Úgy lett: együtt szült meg engem édesanyám és a doktor úr, aki feltérdelve, szó szerint kinyomott az anyámból, és akinek édesanyám ezért még a kezét is megcsókolta. Annak a siófoki orvosnak nem tudom a nevét, aki egy autóbalesetnél szembeszállt az intézkedő rendőrrel, és nem engedte, hogy az esetleges gerincsérüléssel kihúzasson az autóból. S bármennyire is fázott a rend őre, meg kellett várnia a tűzoltókat. Türelemre intett, és nagyon jól tette, mert a 4-es, 5-ös csigolyáknál valóban gubanc volt. Hálás vagyok neki. Gondolom, ő sem kap havi két millió forintot munkájáért.

Mindenki hosszasan tudná sorolni, hogy e két területen kire, mikor, miért volt szüksége. (Nem élek álomvilágban, tudom, hogy az embertelen és szakmaiatlan eseteket is lehetne sorolni.) Vannak, akikre közvetetten van szükségünk, akiknek a munkája a háttérből segít(het)i életünket.

Az oktatásügy és egészségügy egyik közös vonása, hogy mindkettő szereplőit javarészt az állam fizeti. Kit így, kit úgy, kit imígy, kit amúgy, kit pedig amúgyabban. Aránytalanságok uralják az állam által fizetettek mezejét. A betyárját, engem elkeserít ez a helyzet. Pedig a kancellárok mellé még oda sem tettük az óvodapedagógusokat, akik egy gyermek legfontosabb életszakaszában vannak jelen, s ahhoz képest mennyit keresnek, és mennyiből szűkölködnek nyugdíjas korukban. Kik miért kapnak a többiekhez képest aránytalanul nagy fizetést? Az uram-bátyám és kéz-kezet mos korszakban miért közpénzen gazdagondnak a kevesek?

Találgatom csupán a választ. Talán elszemtelenedett a világ. Talán sohasem volt jó az ember. Talán nem elég erős és határozott a köz, hogy számonkérje a közpénzzel való gazdálkodást. Talán az érdekek mentén szőtt rendszernek mindenki így-úgy része. Talán a túzokról álmodók a veréb ízével és mennyiségével is megelégednek. Talán hozzászoktunk a "számonkérni úgysem lehet" mentalitáshoz. Talán beletörődtünk mások döntéseibe.

Recseg-ropog a szemmel látható világ. ... Recsegjen-ropogjon, úgyis semmivé lesz. Vigasz ez?
Dúskálva élnek kevesek. ... Dúskáljanak, úgyis semmivé lesz gazdagságuk. Vigasz ez?

"De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik." (1Kor 13,10)