A demonstráció végén Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom egyik elindítója foglalta össze a mozgalom eddigi tevékenységét, és elmondta, hogy Balog Zoltán szerintük teljesen alkalmatlan az általa felügyelt területek irányítására. A kormány lecserélte ugyan a közoktatásért felelős helyettes államtitkárt, de ő csak végrehajtó volt, Balogot kellett volna, mert fejétől bűzlik a hal. Végül bemondták, hogy van egy alternatív miniszterjelöltjük Balog Zoltán helyett, és felhoztak a színpadra egy szamarat.

Balog Zoltánt egy szamárra cserélték a Kossuth téren - index.hu

Bevallom, első gondolatom az volt, amikor elolvastam és megnéztem ezt a gyenge, de szerencsére rövid politikai show-t, hogy – Pósalaki bácsi után szabadon – „ugorgyunk...” Ez a cirkusz méltatlan Magyarország felelős kormányához, benne Balogh Zoltánhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez, az oktatásügyhöz, annak minden résztvevőjéhez, méltatlan a Reposzthoz is, hogy ilyen színvonalú produkcióval foglalkozzunk, s bizony – nem utolsósorban – méltatlan szegény szamárhoz is, hogy ilyen (köz)szerep(lés)re kárhoztatták... Aztán... Csak sikerült – némi halmozott képzavarral élve – engem is lóvá tenni, hogy egy kicsit én is szamárkodjak, mindezt úgy, hogy ne írjak nagy csacsiságokat... Szóval: legyen szamár a miniszter...!

 

 

A demonstrációt vezető egyik hölgy külön hangsúlyozta, hogy átmeneti megoldásnak gondolják... Igen, a szamár az átmeneti megoldások állata, ezt támasztja alá egyik jól ismert közmondásunk is, miszerint „ha ló nincs, a szamár is jó...”

Bár sokak szerint a szamár intelligens állat, a köznyelvben a butaság, az ostobaság szinonimájaként és megtestesítőjeként szoktuk emlegetni. Pláne, ha ezen a rossz megítélésén, a „piárján” sikerülne javítani, példátlan karrier csúcsára érhetne: bukott szamárból, azaz, évismétlésre ítélt diákból előléphetne tanárrá, hiszen sok mindent meg tudna nekünk tanítani (lásd később!), tanárból tanfelügyelő („Szamár a tanfelügyelő...” Emlékszünk?), innen már csak egy ugrás lenne az oktatási-, vagy ennek hiányában az emberi erőforrások feletti miniszterség... S való igaz, ahol az emberi erőforrások (itt értsd: szellemi kapacitás, józan ész, belátás, bölcsességek avagy hülyeségek...) már kimerültek, ott sokszor tényleg már csak egy állati jó ötlet segíthet...

A szamár tele van olyan jó tulajdonságokkal, amelyek alkalmassá tehetik e magas és felelős pozíció betöltésére. Az előbb említett hölgy, aki lehet hogy régebben saját tantervből tanította a környezetismeretet, sorolta is, hogy „őszinte”, „romlatlan”, „nem ártó szándékú”, „nincs benne hatalmi gőg”, „nem terjeszkedik túl kompetenciájának határain” és „nem képmutató...” Ezek mellé még oda lehet tenni, hogy hűséges, nagy munkabírású, szelíd természetű, alkalmazkodó, a különböző környezeti tényezőkkel szemben ellenálló és kellően igénytelen... Két további vezetői kompetenciáját külön is megemlíteném. Az egyik a csökönyösség, amelynél fogva akkor is, ösztönös módon ragaszkodik – majdnem azt mondtam, hogy az ember... –  az általa helyesnek vélt koncepcióhoz, ha az ellenzék minden lehetséges módon igyekszik ettől eltéríteni. A másik a békés természete. Ő a csendes, nyugalmas, munkás időket szereti, harci állatként a ló mellett „nem sok zabot evett meg...” Érdekes még az a tény is, hogy a „magyar szamárság történelmében” mindössze egy emberhaláleset történt, amelyet egy megbokrosodott szamár rúgásával okozott... Biztató jövőkép...

Mindezeken kívül a szamár – mondjuk így leegyszerűsítve – egy tipikus bibliai állat. Nem tudom, tudatos volt-e a a Tanítanék Mozgalom buzgó propagandistái részéről ez az állat-választás, utalva Balog miniszter úr lelkész voltára, mindenesetre ez a szamarunkban rejlő további szellemi, lelki és jellembeli potenciál kiaknázására nyújt lehetőséget! Mi mindenre gondolhatunk?

Ha ez a jószág szegről-végről Bálám szamarának (IV. Móz. 22) a leszármazottjának tekinthető, akkor megállapíthatjuk, hogy egy beszélni is tudó, „ütésálló”, angyalt látó, s ami a legfontosabb, hogy Isten népének megátkozásában nem partner, de Neki engedelmes eszközéről beszélhetünk!

Ha miniszterjelöltünk az irgalmas samaritánus (Luk. 10, 25-37) „szamárfészekaljából” való, akkor biztosak lehetünk abban, hogy egy szociálisan érzékeny, az egészségügyet is szívügyének tekintő, segítőkész vezetőt sikerült találni! Itt jegyzem meg, hogy néhány éve, egy egyházmegyei hittanversenyen, egyik kollégánk a gyermekek rendelkezésére bocsátotta Balambér nevű szamarát,  akinek az volt a dolga, hogy a „félholtra vert embereket” a fogadóshoz szállítsa – tette is a dolgát becsülettel, 15-20 kört megtéve (kb. ennyi csapat vett részt a versenyen), nem úgy, mint a TM szamara, aki csak állt tétlenül és zavartan a színpadon...

Ha pedig miniszteraspiránsunk Jézus virágvasárnapi szamarára (Mk. 11, 1-11) csak egy kicsit is hasonlít „belső lelkiképpen”, akkor akár Kristófnak vagy Krisztofernek is nevezhetjük, hiszen ezen neveknek az a jelentésük, hogy Krisztust hordozó! Igen, ez a legnagyobb miniszterség ( = szolgálat), ha valaki nemcsak a keresztyén értékeket vállalja fel (esetleg csak szóban, diplomáciában, retorikában), hanem magánéletében és szolgálatában is az élő Krisztust, az uraknak Urát és királyoknak Királyát (Jel. 17, 14) képviseli, hirdeti és hordozza!

Szóval ezen feltételek mellett én is azt mondom: legyen szamár a miniszter...! S ne csak átmeneti időre...

 

Hozzászólások