A hawai’i nyelv az ausztronéz nyelvcsaládon belül a maláj-polinéz nyelvek keleti vagy polinéz ágához tartozik. A nyelvcsalád hazája dél-kelet Ázsia. A Hawaii-szigeteken Tahitiről és környező szigeteiről érkező polinézek telepedtek le, feltételezések szerint időszámításunk 4. és 5. százada körül, mely áttelepülés egészen az első évezredig folytatódott, így a tahiti és a hawaii nyelv közeli rokonok. A hawaii nyelv egyike a világ veszélyeztetett nyelveinek. Hawaii lakossága nagyon befogadó és elfogadó volt, amikor idegenek léptek a szigetekre, de ez az anyanyelvük elvesztéséhez vezetett. A hawaii nyelv újjáélesztésére azonban vannak törekvések, így remélhetőleg nem fog teljesen eltűnni a nyelvi térképről.

A Hawai’i nyelv / ’Ōlelo Hawai’’i - hawaiibaratok.hu

Augsburg és az Ormánság után most utazzunk Hawaiiba...! Na nem valóságosan, csupán képzeletben... Legyen ez afféle szellemi kaland... Azon belül is egy rövid nyelvtani, filológiai kiruccanás... Biztos vagyok benne, hogy mindnyájunk számára tanulságos lesz, hogy egy sokáig, Cook kapitány érkezéséig (1773) szó szerint elszigeteltségben élő, mára azonban az USA-val együtt olvasztótégellyé vált népnek a nyelvében hogyan mutatkozik meg annak eredeti gondolkodásmódja, önmagához és a világhoz való viszonyulása... Felfedező utunkat Ignácz Rózsa és Vámos Magda: Tűzistennő Hawaiiban egykor és most c. könyve kalauzolásával tehetjük meg... De hogy mi az a kana és mi az a kona...?

Birtokos névmások... Igen, arra, hogy az „övé”, a hawaii nyelvben két szó létezik, a kana és a kona... Kezdjük ez utóbbival, az ún. „o”csoportos dolgokkal...! Ide tartozik minden, amit a természettől kapunk és „elidegeníthetetlenül” a miénk... Az ősök, a szülők, a testvérek... Aztán ide tartozik saját testünk, a lelkünk és a gondolataink is... És „o” csoportosok „természetesen” az istenek és a különböző természeti jelenségek is, mint ahogyan a föld, a kőzetek, a növények és az állatok is... Meglepő azonban, hogy a hawaii ember, régen, szintén a kona-t használta a csónakra és a baltára is... Nagyon egyszerű... Csónakok nélkül nem lehetett volna új hazát alapítani a végtelen óceánból kibúvó kicsiny szigeteken, nem lehetett volna halászni, élelemhez hozzá jutni... Balta nélkül pedig csónakot lett volna bajos készíteni... Elgondolkodtató tehát, hogy az európai (amerikai) civilizáció előtti Hawaiban nem csak a lélek, a gondolat, a föld és a természet, hanem munka- és a közlekedési eszköz is elidegeníthetetlen, természeti jussa és joga volt minden embernek...! Tehát kona és nem kana...!

Most pedig tekintsük át röviden a kana-birodalmat...! Ez az „a” csoport... S értelemszerűen ide azokat a dolgokat sorolhatjuk, amelyeket – az „o” mellé – magunk szerzünk, amelyeket életünk során elérünk, kialakítunk, amikre szert teszünk... A házastárs (a ritka, matriarchális társadalomról van szó egyébként...) és a gyermek ide tartozik (a szülők és a testvérek nem, ahogy fentebb láthattuk...), de szintén e csoportbeli minden, amihez csak hozzájutunk vagy választunk magunknak: barátaink, könyveink, ruházatunk, házunk, stb...

Két gondolat jutott eszembe eme kis nyelvi, filológiai kirándulásunk során... Egyrészt, hogy mennyire bámulatos, hogy amit európai politikusok, tudósok, művészek, társadalmi osztályok és néptömegek évszázadokon, sőt, évezredeken keresztül próbáltak szortírozni, rendszerbe foglalni vagy éppen rendszerré tenni, tehát, hogy mi az, ami természeti jogon hozzád tartozik, az „őstulajdonod”, a tiéd és mi az, amelyre életed munkájával szolgálhatsz rá, nos mindezeket ez a két hawaii birtokos névmás, a kona és a kana használata révén a felcseperedő gyermekek egyszerűen megtanulták, beleivódott gondolkodásukba, mentalitásukba, kultúrájukba, etikájukba, mindennapos életükbe...

Másrészt pedig hogy az eredeti és a szerzett javak ilyetén való megkülönböztetésénél van egy még egyszerűbb szemlélet, ez pedig ami a Szentírásban áll... Egy ige az I. Kor. 4, 7-ből: "Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" Egy szó, ami nincs is benne, mégis ott van: minden... Mindent az Istentől kaptunk! A kona- és a kana-dolgokat is...! Hát nem csodálatos...?