Mikor jön el az a nap, amikor ennek a gigantikus világszervezetnek az egyik felelős vezetője – uram bocsá’ maga az elnöke – szót kér és elmondja, mi is a helyzet ezzel az üggyel kapcsolatban? 

A riói olimpia és a Zika-vírus 24.hu/sport

Persze nem vagyok annyira naiv, hogy ne tudjam: ez a tájékoztatás legfeljebb pár elkent félmondat lesz (lenne), ugyanúgy, mint az olimpiát rendező város vízszennyezettségével kapcsolatban eddig kiadott semmitmondó kommünikék halmaza. Amelyek valahogy úgy szóltak, hogy igen, koszos a víz, tudjuk, de amúgy nem veszélyes, ha mégis valakinek mérgezése lenne, az menjen orvoshoz, vagy kapjon be egy széntablettát. Az olimpiára minden tiszta lesz, csak semmi aggodalom. (Jelzem, ez az evezésen és a kajak-kenun kívül a hosszútávúszókat is érintheti, akik több órát úsznak majd a nyílt vízben.)


"A Zika-vírus ennél picit komolyabbnak tűnik. (...) mára a helyzet megváltozott. Vajon hány sportolónak jut eszébe mindez, mikor nap-nap után az olimpiára készül? Hány embernek villan át az agyán, hogy én is elkaphatom? Miért lenne ördögtől való azt mondani, hogy ebben a helyzetben az összes odautazó ember egészsége, további élete fontosabb, mint egy Brazíliában megrendezett olimpia? Miért lenne ördögtől való a 2016-os olimpiát és paralimpiát mondjuk 2017-ben egy másik országban megrendezni, olyan helyen, ahol nagyobb biztonságban van mindenki, aki oda utazik?" 

Dilemma. Ez jut eszembe. De nem csak most. Azért nem túl rózsás a helyzet. Évek óta készülnek, beruháznak az olimpiára. Jön egy szúnyog, egy vírus. Persze a többi probléma, ami szintén nincs megoldva. Hogy lehet egy tengeröblöt teljesen kicserélni és kitakarítani egy pár év alatt? Egy biztos olimpiát akarnak tartani. A másik. A helyszínen nem egyszerűen nem ideálisak a feltételek, hanem újabb veszély leselkedik az idelátogatókra. Legyenek sportolók, szurkolók, delegációk. Ezek pedig hazatérnek. A négy égtáj felé kirajzanak. Viszik magukkal a kis meglepi csomagot. Máris világméretűvé válik a vírus terjedése. 

Nem értek a sporthoz. Nem tudom mi a jó abban, ha valaki meccsre jár. Néha megnézek egy-egy meccset, ha jó focira lehet számítani, vagy magyar csapat játszik vízben, pályán bárhol. Nem tudom átérezni a Tour de France kerékpár rajongóinak az elmélyült rajongását és érdeklődését. Talán a rafting, íjászat érdekelne, vagy valamilyen technikai sport, rali vagy ilyesmi. De ez utóbbi borzalmasan hangos és környezetszennyező. Egyszer láttam egy szivarhajó versenyt Avignon-ban. Hárman haltak meg a verseny alatt. Izgalmas volt, de büdös és hangos. 

Rióban valami veszélyes alakul. Senki nem meri kimondani. Húzzák a döntést. Mi van ha... Ez a sok ha. Ha nem is olyan veszélyes. Ha megtaláljuk a megoldást. Ha mégis jól meg lehet rendezni. Akkor felesleges pánikot kelteni. A rengeteg beruházást és remélt hasznát elveszíteni. Veszteséget termelni. Sportolók elveszített lehetőségei. De mi van ha nem. Ha fertőz. Ha elterjed. Ki vállalja  a felelőséget. Nyereséges volt, de a világot megfertőztük. A zika vírusról éppen elég azt tudni, hogy még nem bizonyítottan, de gyaníthatóan a magzati korban kisfejűséget okoz. Illetve, hogy nincs ellene védőoltás. A legtöbb fertőzés tünetmentes. Azaz sokan nem is tudják meg, hogy fertőzöttek. Csak a következmények lesznek láthatók. Előfordulhat szövődmény is. A végtagok és a légzőszervek bénulása. 

Ez nem csupán Brazília problémája. Legyen vagy ne legyen olimpia? Rengeteg érdekelt fél van, akiktől függ a döntés. Nincs is jó döntés. Valami mindenképpen sérül. 

A mostani dilemma csak öregasszonyos virnyákolás, vagy egy világszintű járvány megakadályozásának óvatosan megfogalmazott óhaja. 

Sajnos nincsenek illúzióim  a döntésmechanizmust illetőleg. Mindent szabad, amíg az ellenkezője nem bizonyított. Csak az a baj, hogy ez akkor is így van, ha a folyamat irreverzibilissé vált. Visszafordíthatatlanná. 

 

 

Volt már rá példa. A migránsok válsága sem azzal kezdődött, hogy elindultak. Sokkal korábbi nagyhatalmi döntések nyomán. A föld széndioxid szennyezettsége sem most kezdődött, amikor katalizátoros autókat gyártunk. Sokkal korábban. 

Azt kell észrevennem, hogy nagy valószínűséggel nem lesz senkinek sem érdeke olyan cselekvési tervet végrehajtani, ami életvitelszerűen az emberek szó szerinti biológiai életét és környezetét tartaná szem előtt. Vagy, ha igen, akkor azok nagyon kis hányaddal bírnak a döntéshozatalban. 

Nem nagyon tudunk jó döntést hozni, mert lassan csak két rossz közül választhatunk. Vagy mindig is így volt? Talán döntést sem tudunk hozni. Ez a késlekedés pont elég a helyzet rosszabbá válásához. 

 

 

link: A kígyó ölelése  http://divany.hu/stilfuresz/2016/01/31/a_kigyo_olelese/