Mert olyan nincs, hogy értelmes, 60-as IQ feletti, pszichiátriai kezelés alatt nem álló, tudatmódosítókat csak módjával használó embereknek ne tűnjön fel, hogy ez mennyire rettenetesen égő. 

Kormányégető Kerényi úr - jobbegyenes.blog.hu

 

Nekem konkrétan nem az a bajom, hogy Kerényi Imre újabb gondolathalmaza ennyire rettenetesen idétlenre és nevetségesre sikerült. A bajom leginkább azzal van, hogy olyan ez az egész, mintha az „adj esélyt az ellenzéknek” nevű kormányzati szappanopera legújabb epizódját forgatnák, hátha sikerül izgalmassá tenni az áprilisi választásokat. Remélem, azért ez még időben leesik a szereplők többségének is.

 „Kinyílott a pitypang. Megírom.” Amikor Török Gábor politológus facebook oldalán először találkoztam ezzel a mondattal, azt hittem, Gábor is tolt egyet az aldis banánból, vagy hogy már megint ez a gonosz HVG szemétkedik. De nem, ez maga a valóság, Kerényi Imre  „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott” teljesen tudatosan gondolta, írta, küldte a Magyar Napló megalapításával kapcsolatos elképzeléseit. (Srácok, legközelebb már nekem is kitalálhatnátok valami jó állást. Ígérem, feleannyiért megoldom, és nem leszek ennyire nevetséges. Jó, ne adjatok ilyen hosszú címet, mint ez a tudatos nemzeti izé. Kultúrához se konyítok annyit, de pl. sportban otthon vagyok, szeretem a jó akciófilmeket, és füvet nyírni is egészen kiválóan tudok. Meg kisgyerekre vigyázni. Ugyanitt bojler eladó!)

Mondjuk, ha ez lenne az első és eddigi egyetlen eset, akkor azt mondanám, hogy legjobb családokban is előfordul az ilyen, rendező úr kissé bepörgött (ugye, az aldis banán), de nem, ez már a sokadik olyan ügy, amikor teljesen jogosan nevetik ki, támadják meg a jobboldalt, de legalábbis adnak támadási felületet a szervezetlen és gyenge baloldali ellenzéknek. Az első ilyen, számomra is megdöbbentő horderejű ügy Schmitt Pál doktorija volt. A második a trafikbotrány, a harmadik az oktatás és a közigazgatás átalakítása, a választási regisztráció ötlete, leginkább pedig a sokszor tényleg nyomon követhető arrogancia és nagyképűség. (És akkor még a nevetségességig ismételt rezsiharcról nem is beszéltünk.)

Tényleg, nem tűnt fel senkinek, hogy ezzel mekkora muníciót adnak? Senkinek nem esett le, hogy „sok kicsi sokra megy” alapon előbb-utóbb betelik a pohár? És nem azzal van a bajom, hogy nem kellett volna átszervezni a közigazgatást és az oktatást, hogy ne kellett volna kitiltani a dohánycikkeket a boltokból, hogy ne lenne létjogosultsága egy Magyar Krónikának. 

Át kellett szervezni a közigazgatást, az oktatást? Igen.

Új alkotmányra volt szükség a régi helyett? Igen.

Csökkenteni kellett, kellene még a rezsit? Igen, igen, igen. Mi több, Kerényi úr jóhiszeműségéről is meg vagyok győződve, tényleg. A bajom az, hogy mindegyikre rá lehet fogni, még csak nem is teljesen jogtalanul: na ugye, hogy pökhendi, diktatúrára törő, a törvényeket, a demokratikus jogokat semmibe vevő, mutyizós kormányunk van? A bajom az, hogy Kerényi Imre írásának az olvasása közben jó Ferencünk mellkasa kellemesen bizsereg, Gordon kisfiúsan elmosolyodik a tükör előtt, Attila visszanöveszti a három testőrből megismert szakállát, Heller Ágnes és Korniss Mihály pedig egymást letaposva siet a telefonhoz, hogy tárcsázza a külföldi sajtó prominenseit. Akármilyen teszetosza, röhejes, elképzelés nélküli a nagy baloldali összefogás, még néhány ilyen „ügy”, és –sportnyelven szólva- sikerül naggyá tenni őket.

"Mi csináltuk meg a "köteles akciót" is. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív,  és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az - egy kis rossz szándékkal - ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket (...) És összerakjuk.  Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak.  Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés."

Ismerős, ugye?

Pedig, ahogyan a jobbegyenes bloggere is megjegyzi: a második Orbán kormány, teljesítményét tekintve valóban nem a legrosszabbak közül való, különösen, ha összehasonlítjuk az elődjével: családi adókedvezmény, általában véve a gyermekvállalás ösztönzése, költségvetési hiánycsökkentés, eu-s szankcióktól és az IMF-től történő megszabadulás, önkormányzati hitelek átvállalása, szükséges nagyberuházások, segély helyett közmunkaprogram, a Btk. szigorítása, chipsadó bevezetése, új alkotmány, stb. 

Szóval, srácok, szedjétek már össze magatokat. A kampány elkezdődött, a baloldal rendezi sorait. Vegyétek komolyan, amit éppen Orbán Viktor mondott: a meccset még nem fújták le, az ellenfél pedig, bár gyengének tűnik, legalább annyira veszélyes. A hatalomért, a koncért mindent megtesznek, semmitől sem riadnak vissza. Jó Kerényi úr, ugye, ezzel ön is tisztában van? 

Mert ha áprilistól újra ezeket kell elszenvedni, komolyan elmegyek Fiorentinára. Vagy kétségbeesetten általvetem magam a fehérorosz nagykövetség kerítésén, menedékjogért folyamodva. De legalábbis csalódott, és dühös leszek. Leginkább rátok, kedves kormánypártok. Mert akkor az is egyértelmű lesz, hogy az áprilisi választásokat nem ők nyerték meg, hanem ti veszítettétek el.  

Úgyhogy biztos, ami biztos alapon küldjétek el Kerényi urat Fidzsire. Turistának.