Szijjártó Péter külügyminiszter pénteken személyesen tárgyal a svéd külügyminiszterrel, Margot Wallströmmel Wilhelm Fruzsina ügyében, közölte csütörtökön a Külgazdasági és Külügyminisztérium. Pénteken lesz Rigában az EU-külügyminiszterek ülése, melyen mindketten részt vesznek. A közlemény szerint így lehetőségük lesz arra, „hogy közösen keressék meg a lehető legjobb megoldást Wilhelm Fruzsina számára”.

Személyesen beszél Fruzsina-ügyben a svéd miniszterrel Szijjártó - index.hu

Túl gyakran nem fordulok meg pénzváltónál, akkor is inkább csak az Euro érdekel. Hrivnyát és lejt amúgy is csak az adott ország területén lehet szerezni. Soha nem figyeltem még meg, hogy kiírják-e a svéd korona (SEK) árfolyamát. Gondolom igen, mégiscsak "rangosabb" pénznemek közé tartozik. No, ebből kell jó sok Fruzsinának, hogy kedveltté váljon a pecsétet osztó hivatalnok kezében. Mint a filmvásznon Tom Hanks által alakított krakúziai esetében, aki fifti-fiftit játszva minden nap elmegy a reptéri illetékeshez, akitől piros vagy zöld pecsétet kaphat, matematikailag pedig az 50-50%. Ám míg az egy film, addig ez az élet. A valóság. A fogyatékos valóság. Egy fogyatékos valósága.

Ma van a nagy nap! Péntek. Riga. Külügyminiszterek ülése. Jaj, csak legyen mód, lehetőség, akarat a találkozó után mindkét félben, hogy pozitív fordulatot vehessen a lány ügye!

De mi is az a pozitív? A címre utalva, gondolom Svédországnak az, ha az egyenleg pozitív. Hiszen kiviláglik a hivatalos levelek indokai között, hogy bizony rettentően megterhelő lenne élete végéig eltartani az idegen lányt: pénz ételre, pénz italra, pénz ruhára, pénz gyógyszerre. Money, money, money... és persze ABBA dallam nélkül, rideg valóságként. Ételt, italt, ruházatot, egészségügyet rendelkezésére bocsátani, miközben soha nem lesz belőle jó munkaerő... Bezzeg, ha a szüleivel vándorolt volna ki, akik megszerzik neki az állampolgárságot, már nem lenne kérdés, hogy etessék, itassák, felruházzák és gyógyítgassák. Pénz kell ide, vagy emberség? Szerintem inkább ez utóbbi. Mert ha embertelenséggel van tele a szív, akkor az is előfordulhat, hogy kövér bankszámlát lobogtat majd a nagynéni, mégsem ütik rá a zöld pecsétet az engedélyre.

Emberség, együttérzés, szolidaritás. Megértem, hogy egy hivatalvezetőnek ésszerűen kell döntést hoznia, azt alá is kell tudni támasztani. De miért nem elég indok a szívből jövő? Miért csak a gazdasági mutatók számítanak? Főleg egy ilyen speciális esetben! Nem hiszem, hogy gyakori eset lenne az idegenben, konkrétan Svédországban nagykorúvá váló fogyatékkal élő magyar nő. A nyilvánosság reakciója jól mutatja, hogy az emberek mélyen átérzik Fruzsina életének pártolandóságát. Adakoznak, hogy legyen mit felmutatnia közös akaratból, ha egyszer már úgy rendeltetett, hogy egyéni szerzeménye nem lesz soha.

A Fruzsina-ügy, ahogy a cikkben neveztetik, nyomorúsága ellenére -eddigi részleges teljességét tekintve- jó néhány reményteli vonást is tartalmaz: ragaszkodó rokon, tenni akaró külügyminiszter, befolyással bíró közvélemény, sercegő bankkártyák. Ó, és ez most nem a "minden rosszban valami jó" élménye, hanem reményre okot adó alap. Bárcsak minden egyes reménytelennek tűnő eset mellé odasorakoznának ezen tényezők!

"Tanuljatok jót tenni;

törekedjetek igazságra,

vezessétek jóra az erőszakoskodót,

pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét." (Ézs 1,17)

Hozzászólások