Az athéni és az európai vezetők vitája az elmúlt napokban lényegében anyázássá fajult, ám a központi bank az éles vita ellenére úgy véli, hogy a felek végül is a kompromisszum közelébe jutottak. Ugyanakkor a megállapodás megkötésének hiánya az első lépés lenne azon az úton, amelyek Görögország csődbe menne, majd elkerülhetetlenül kénytelen lenne kilépni az euró zónából…

Görögország szabadságharca – napi.hu

Most éppen a déli határokat lezárására készülő kerítések mérete, magassága és hosszúsága témája a magyar sajtónak. A kormány mai döntésére reagálva. Tegnap még az új öszödi beszéddel, előtte pedig a plakátinvázióval volt tele. Kicsi ország kicsinyes problémakezelése média szinten. Pedig fontos kérdésekről van szó. Nekünk most ezek a legfontosabbak egy önmaga csapdájában rekedt, tehetetlen, megoldáshiányos európai gondolkodásban.

Európa mégis másra figyel. A görögökre veti vigyázó szemét, s lassan nem tud szabadulni egy maga gerjesztette problémától, a grexittől, azaz attól a dilemmától, hogy keménykedve kitessékelje Görögországot pénzestől, gazdaságostól az unión kívülre, vagy kisegítse újabb pénzzel, aminek hasznát nem a hellén társadalom, hanem a nyugati hitelezők fölöznék le. A nehezen mozgó gigantón nem tud mit kezdeni a hellén radikalizmussal. Nem számítottak ilyesfajta következetességre, hogy egy politikai alakulat komolyan veszi választási ígéreteit, amelyet választóinak tett. A brüsszeli bürokratáknak szokatlan a következetesség a nemzeti politikát képviselő politikusok részéről. Íratlan szabályként kezelik, hogy a pénz és érdek felülír mindent. Eme logika szerint pedig bármilyen politikai erő előbb vagy utóbb bedarálható az uniformizált gondolkodásba és cselekvési módozatokba. Szokatlan a görög hozzáállás, ahogy korábban az volt a magyar is.

A centrum országai politikai fegyelemről beszélnek, miközben az uniós döntéshozatal legfőbb haszonélvezői. A németek, akik szeretik magukat gazdasági súlyúknál fogva a legilletékesebbnek tekinteni, termékeik jó részét e perem országok piacain értékesítik, kiszorítva onnan a helyi termelőket és beszállítókat. Az azonos feltételek azonos súlycsoportban játszó játékosoknál bizonyulnak fair playnek. De ez a gazdasági része a történetnek.

Van azonban valami, ami ennél hangsúlyosabb a történetben, ez pedig a mentalitásbeli különbség. És az értékrendi sorrend. Nyugaton a pénz az értékmérő. Keleten a közösség. Nyugaton a kötelességtudat felülírna mindent, keleten a lazaság az élet velejárója. Nyugaton minden számokba foglalható, keleten a számokon kívül is létezik élet. A nyugati ember keletre vagy délre vágyik nyugalmat és kikapcsolódást keresni, a keleti nyugatra rendezettséget látni.

Láttam egy dokumentumfilmet, egy Németországban befutott görög rendezőről, aki három kicsi gyermekével visszaköltözött a görög fővárosba annak tudatában is, hogy kevesebb megbízatása, így kevesebb pénze is lesz. Megkérdezték, miért? A kultúráért, mondta. Mert szeretném, hogy gyermekeim görög szívvel és kálvinista etikával nőjenek fel. Puritán nagylelkűség, ahol helyén van a szív és az ész, mert helyén kezeli az értékeket. A nyugati világ hajlamos a pénz bűvöletében a lélek, a szellem öröméről elfelejtkezni.  Nem mintha nem lenne igénye, csak alárendelt szerepre ítélte azt. Nem érti a közösség igényét. És nem érti ezt az igényt következetesen vállaló akaratot. Politikai szintéren sem, a helyi kisközösségek szintjén talán végképp nem. Nem könnyű ma Európában kisebbséginek lenni. Görögország mostani kálváriája ennek a lenyomata. A kisebbségi lét nem csupán nyelvi, hanem értékrendi választás kérdése is.

A keresztyénségnek ezért nehéz a helyzete ma még Európában. Mert úgy kisebbség, hogy megkerülhetetlen érték kétezer éve az európai kultúrában. Megtagadni lehetetlen. Ugyanakkor nem azonosítható a politikai és a közbeszédet uraló mainstreammel.

A keresztyénség bölcsen teszi, ha egyetemes igényét fenntartva vállalja a kisebbségi lét áldásait. Jézusi fogalommal élve, inkább kovásza, mint döglött tésztája legyen az elanyagiasult európai gondolkodásnak.

Hozzászólások