A Lokomotiv Moszkva labdarúgóklubja 300 ezer eurós (93 millió forint) pénzbüntetéssel sújtotta válogatott játékosát, Dmitrij Taraszovot, mert Vlagyimir Putyin orosz elnökötdicsőítő trikót viselt a Fenerbahce elleni keddi Európa Liga-meccsen. 

            93 millió forintjába került a focistának a Putyin-póló - 24.hu

Nézem ezt a Putyin-pólós orosz futballistát, s eszembe jutott egy olcsó, kommersz, közhelyes gondolat, hogy ha teszem fel nyáron, a labdarúgó EB idején a mi miniszterelnökünknek lenne egy nagy csörtéje valamelyik brüsszeli EU-csúcson migránsügyben, s mint eddig, derekasan kiállna a magyar és az európai érdekek mellett, vajon lenne-e olyan magyar játékos, mondjuk az osztrák-magyar meccsen, aki Taraszovhoz hasonló módon felvillantaná az ő képét egy neki szánt rövid üzenettel a világ előtt – s persze előtte, aki minden bizonnyal ott fog ülni a lelátón...? S mekkorát szólna a hazai és az európai médiában egy ilyen durranás? Egyáltalán: mi vajon kit és mit, milyen ügyet tudnánk felvállalni, akár ilyen extrém, akár lehetőségeinkhez mért, hétköznapi módon?

 

 

Nézem ezt a Putyin-trikós Taraszovot, s a következő gondolat, amely magyaros srófra járó agyamból előugrik, hogy vajon mennyit kereshet ez a fiú a Lokomotiv Moszkvában, hogyha simán bevállalt egy ilyen csekélyke, 300 ezer eurós büntetést? Mert annyira nem lehetett naiv, hogy előtte azt gondolta volna, hogy egy ejnye-bejnyével megússza ezt az akciót... Az is felmerült bennem, hogy egyáltalán ez saját ötlet volt a részéről, vagy valakik, valamilyen politikai csoportok állnak mögötte? Esetleg a klubja is? És akkor színjáték az egész... Netalán még akár jól is kijöhet ebből, hiszen azért orosz honban (is) nagy hagyománya van annak, hogy valamilyen ajándék, állás, politikai tőke stb. formájában viszonzást nyer egy-egy ilyen, akármilyen elnöknek, pláne Putyinnak tett gesztus... Minden esetre, túl azon, hogy szimpátiatüntetése egyértelmű politikai üzenetnek tűnik, a  török szurkolóknak tett provokáció az orosz-török konfliktus hátterében, a magam részéről értékelem a bátor kiállását. Persze, lehet, hogy csak egy egyszerű, exhibicionista megnyilatkozás volt mindez Taraszovtól... (És milyen jó, hogy annak idején tanultunk a vézslivije pionyérokról, így most eredetiben is el tudtuk olvasni a feliratot...)

Ha magamutogatás, meg önreklám, akkor Balotelli... Az olasz labdarúgás fenegyereke meglepetten kérdi a világtól, hogy miért mindig ő...? Miért mindig őt bántják, piszkálják, miért mindig ő áll a média kereszttüzében? Talán azért, mert kevés olyan ismert futballista van a világon, akinek annyi botránya volt – luxusautó-törés, ház-gyújtás, verekedések, prostik, tivornyák... – az évek során, mint éppen neki...

Egész más arc, más erkölcsi kategória Andreas Iniesta... A világ ma is egyik legjobb, világ- és Európa bajnok spanyol labdarúgója a 2010-es vb-döntőn lőtt győztes gólt, majd felső mezét levéve, csapatának, a Barcelonának ősi riválisában, az Espanyolban játszó, s tragikusan fiatalon, 26 évesen elhunyt csapatkapitányára, Dani Jarque-re emlékezett: „Dani Jarque, mindig velünk” Nem csoda, hogy a legközelebbi Espanyol-Barcelona mérkőzésen minden néző, játékos és sportvezető felállva tapsolta Iniestát!

Láttunk eddig nagy hatalmú elnököt éltető, balhés önmagát reklámozó és elhunyt riválisra emlékező futballistát – végül hadd említsek meg két olyat, akik keresztyén hitüket nem rejtettek véka (akarom mondani: felső mezük...) alá! Az egyik egy aranylabdás brazil játékos, Kaka. Ő többször is „I belong to Jesus” (Jézushoz tartozom) feliratú pólóban tett bizonyságot keresztyén hitéről és meggyőződéséről. Azt hiszem, egy ilyen üzenet és mozdulat értéke, jelentősége akkor mutatkozik meg, ha  párhuzamba állítjuk egy ilyen képes üzenet nézettségi mutatóját a mi hagyományos evangélium-hirdetésünket hallgatók számával...

A másik egy ifjú titán, a Bayern München egyik sztárja, a nigériai és filippínói felmenőkkel is rendelkező osztrák válogatott, David Alaba. Ő talán még több lehetőséget felhasznál arra, hogy az evangéliumot proklamálja. Nemcsak a mezén („Meine Kraft liegt in Jesus” = Jézusban van az erőm), de a fejhallgatóján és a cipőjén is „reklámozza” Jézust... Minden vele készült interjúban bizonyságot tesz hitéről. Egyikben pl. elmondta, hogy a Bibliát minden útjára magával viszi. De ott volt 2014 szept. 20-án Bécsben, a több, mint 10 ezer résztevő között is a„Menet Jézusért” elnevezésű ökumenikus keresztyén rendezvényen, amely kifejezte szolidaritását a Közel-Keleten élő üldözött keresztyénekkel is.

Így is lehet „politizálni”, meg úgy is, ahogy Taraszov. Azért amikor majd az EB-n nézzük az irományom elején példaként felhozott osztrák-magyar mecset (és a lelátón O.V.-t), s az osztrákoknál ezt a hívő fiatalembert, Alabát, azért szurkoljunk annak, hogy azon a 90 percen ne tudjon tanúságot tenni keresztyén mivoltáról, mert az azt jelentené, hogy a magyar csapat nem adott neki lehetőséget a gólörömre, a felső mez levételére...

S majd elfelejtem a címben feltett kérdést: mi a „magunk pályáján” felvállaljuk Krisztust? Felvennénk Kaka és Alaba Jézusos pólóját?