Az óvodákat érintő szabályozással kapcsolatban kifejtette: a köznevelési törvényjavaslat hatálybalépése után - a jelenlegi öt helyett - hároméves kortól lesz kötelező óvodába járni. Ez volt az oktatási államtitkárság eredeti javaslata is, fideszes szakpolitikusok azonban négyéves kortól tették volna kötelezővé az óvodát. A felzárkóztató osztályok javaslatától ugyanakkor elállt a kormány, így azokat a gyermekeket, akik hat- vagy hétéves korukban még nem iskolaérettek, továbbra is óvodai keretek között fogják felkészíteni az iskolára - ismertette Lázár János, úgy fogalmazva, hogy "nem lesznek a szegregáció melegágyát jelentő felzárkóztató osztályok".

Hároméves kortól kötelező óvoda - Népszabadság

 

Nézem a fiaimat. Lassan két évesek lesznek. Ikrek. Külön kis világban élnek. Nézem a többi gyereket körülöttük. Ők is a maguk realitásában léteznek. Két évesen a világ még meseszerű, ahol külön szerepe van szülőnek, testvérnek, ágynak, asztalnak, reggelinek, ebédnek, plüsmacinak, építőkockának, szülőket kiakasztó, prüntyögő kínai játéknak. Nézem őket és azon morfondírozok, egy év múlva, ha törik, ha szakad, oviba kell vinni őket. Mert ez a törvény.

Eszembe jut, milyen volt ovisnak lenni. Elhagyni a biztonságot jelentő otthont, és kilépni a nagyvilágba. Persze az ovi nem a nagyvilág. De nekem az volt. Ha mai fejjel belegondolok, jobban éreztem volna magamat még egy-két évig otthon. Anyuval. De neki dolgozni kellett. Ha nagyon akart volna, otthon is maradhatott volna velem meg a tesómmal. A felségemnek ez már nem kérdés. Nem maradhat még egy évet, nem lehet a gyermekeivel. Az ovi immár három éves kortól kőkemény valósággá válik, ha tetszik, ha nem.

Itt léphetnek be a képbe a fejlődéslélektan szakemberei és mondhatnak érveket pro és kontra. Jót tesz a szociális fejlődésnek, nem lesz olyan kis esetlen, visszahúzódó, introvertált, szánalmas a györök. Nem, nem, otthon jobb, a személysiégfejlődésnek kedvezőbb a védett környezet, az anya biztonságot adó jelenléte. Amúgy is rengeteg kutatás támasztja alá, mind óvodába, mind iskolába lépéskor regresszió lép fel, ágybavizelés, cumizás, túlzott ragaszkodás a szülőkhöz. 

Ez a kérdés sokáig nem volt kérdés. Nagyanyáink, nagyapáink sem jártak óvodába, mégsem álltak meg a fejlődésben, és nem lettek szebbek, jobbak, mint bárki más. 

Ez a kérdés most már nem kérdés. Ha menni kell, hát menni kell. Legalább a csúnya, gonosz anyukák sem ülnek otthon, és élnek ingyen, az adófizetők pénzéből, hanem elmennek munkát keresni ebben a szép, lehetőségekkel teli országban. Ahogy majd a feleségem is elmegy. Túlképzett tanárként. Mert rengeteg iskola várja vissza. A gyerekekre legalább már nem lesz gondja. 

Hozzászólások