Bizonyos szinten vigasz az, hogy átírt kánon nincs, illetve át lehet írni, fenn is lehet tartani egy darabig, de az átírás hosszú távon kudarcra van ítélve, megbukik, ahogy a múltban is: néha súlyos áldozatok árán, de mindig. A bukás előtt lehet írókat nem kiadni, filmeseknek nem adni pénzt, színházakat bezárni, lehet művészt lecsukni, még kivégezni is szokás igazán hősi időkben. Lehet sorsokat tönkretenni, képességeket csírájukban elfojtani – ezt mind lehet. Ám ez mind negatív cselekvés, tiltás, akadályozás. És, miután a nemzet végső soron kulturális entitás, nemzetellenes is. Vannak természetesen a kultúrharcoknak adakozó gesztusai is: műveket, alkotókat tolni, piedesztálra emelni, tantervbe vetni, onnan is kivenni. Ám van, amit nem tehet meg semmilyen harci arzenál: nem tehet tehetségesebbé, jobb művésszé valakit, mint amilyen. Sem tehetségtelenebbé.

 Nincs ma olyan mondat az újságban, amit ne tudnék befejezni index

"És, mivel a nézőnek, olvasónak is van ám tehetsége – erről a kulcsfontosságú tényezőről a történelem összes kultúrharcosai hajlamosak elfelejtkezni –, az érzékeny néző végül mindig azt fogja szeretni, ahhoz fog vonzódni, azt fogja nézni, olvasni, vagyis az fog kanonizálódni, aki a világot árnyaltabban, rétegzettebben, izgalmasabban, igazabban, szebben írja le, veszi filmre, állítja színpadra, festi meg. Aki nem ideológiai okból alkot, hanem a kíváncsiságtól hajtva, a világ és az ember természetének összetettségétől lenyűgözve. Vagyis aki nem sanda szándékkal csinál művészetet, hanem igazul."


Elképesztő gondolkodásmódokkal találkozunk naponként. Egy-egy történésből elképesztő tanulságot vonnak le, vagy elképesztő következményeket generálnak. Mindjárt megpróbálom ezt bemutatni. De először vessünk egy pillantást az ideológiai okokból való alkotásra ( ideológia tkp. társadalomszervező rendszer, mely működtetni tudja a társadalmat, és ez nem rossz; amikor átveszi az etika, a vallás, a hit, a tudomány, a kultúra szerepét, azaz önmaga lesz ezekké, akkor baj van.) Pont ez tud furcsa képzavarokat okozni. Valahol érezzük a seteségét és hiteltelenségét, de hát az elköteleződés, meg a megélhetés, nagy urak. Nagyon tetszett tegnap Németh Tamás írásából ez a mondat: "Az etikának három ellenséggel kell megküzdenie: a meggondolatlansággal, az önző magatartással és a közvéleménnyel..." Valahogy így képzelem az ideológiai erőlködést is. (ez se az etikát támogatja, inkább elbizonytalanítja) Lehet persze jól csinálni. Lehet valaminek a szolgálatába állni. De csak ideológia alapján nem fog menni. Ideig, óráig fizetik, vagy tapsolnak, de nagyon unalmas. Valóban az embert a világ és az ember természete, összetettsége megragadja ( itt persze Istenre is gondolok, beemelem ide, de nem mint ideológiát), az tud érzékenyen, árnyaltan alkotni. Mácsai Pál (szerintem mostanában az egyik legjobb riport, de nem a riporter miatt) érzékletesen írja le a kíváncsi, és alkotó, felelős ember lélekrajzát és a kultúra, hatalom összefüggését. 

Keresztyén ideológiára is van példa. Ez a tök-rém mizéria pl. Egy képben a torz ideológia. 

Micimackó, vagy legyen madárijesztő (esetleg Isten Fia, Jézus?; ezt nem merem meggondolni sem) egy baltával agyonvágja a reszkető, vagy már rohadt tököt (az azt szimbolizáló emberi rémisztgető ünnepet). 

Az elképesztő bemutatására ígért történetek:

Szombaton gyulladt ki az angliai York bevásárlóközpontja. Tizenhat tűzoltó érkezett a lángok megfékezésére, órákon keresztül dolgoztak, mire sikerült eloltaniuk a tüzet. Az oltásban megszomjaztak, ezért bementek a közeli gyorsétterembe, hogy kérjenek egy kis vizet. A gyorsétterem dolgozói azonban csak pénzért akarták volna megitatni a tűzoltókat, akiknél – mivel bevetésen voltak – nem volt pénz. Végül – írja a brit Metro újság – egy vendég szánta meg a tűzoltókat, és meghívta őket egy-egy teára, kávéra. Oltás után nem adtak vizet a szomjazó tűzoltóknak   nlcafe

Megvonták a 20 ezer forintos fogyatékossági támogatást attól a tiszaújvárosi édesanyától, akinek három évvel ezelőtt letépte a karját egy meghibásodott tésztagép. A kilakoltatás szélére sodródó Magyari Beáta azt mondja, hogy úgy küldték ki neki a határozatot, hogy még csak be sem hívták előtte orvosi felülvizsgálatra. Az asszony fellebbezett a döntés ellen. ... A fogyatékossági támogatás megszüntetéséről szóló határozat jogosságát törvényi paragrafusokkal igyekeznek alátámasztani. Kiemelik többek közt, hogy már nem szorul a kormányrendelet szerinti segédeszköz állandó használatára. Megvonták a fogyatékossági támogatást az anyától, akinek letépte a karját a rossz tésztagép 24.hu

Ez utóbbi elképesztés arra emlékeztet engem, hogy még az átkosban sorozásra mentünk mi fiúk. Fiatalabbak kedvéért a katonaság előtt mindenkit behívtak egy egészségügyi, pszichológiai és valamilyen vizsgálatra, hogy ha katonának behívnak nagyjából hová helyezhetnek.  „A” kategóriás korlátozás nélkül alkalmas volt; a „B” ( mentális hiány) és „C” (némi testi rendellenesség, likas szív) korlátozásokkal alkalmas és a „D” csak saját szakmájában történő foglalkoztatásra alkalmas pl. orvosok, gyógyszerészek, ápolónők.   „E” katonai szolgálatra végleg alkalmatlan és az „I” ideiglenesen alkalmatlan.  Egy srác volt velünk, egyik lába hiányzott. „I” kategóriát kapott.  Ideiglenesen felmentették. Egy éve volt rá, hogy kinövessze.

Elképesztő az is, hogy a hős tűzoltók, jó legyenek csak simán a kimerítő munkájukat 0-24-ben fizetésért végző tűzoltók, egy sikeres mentés után még csak hitelt sem kapnak a kocsmában egy üdítőre, kávéra.

Ezek az esetek az ideológia torzulásának következményei. Ez az ideológia nem tűr különvéleményt, nem is ismer. Prokrusztész ágya ilyen. Már annak, aki szereti a görög mitológiát. Poszeidón fia hírhedt rablóként megkínozta áldozatait. Kedvence ez az ágy akció. Amikor is az elraboltat befektette az ágyába és ha hosszabb volt, mint az ágy, levágott belőle passzosra. Ha meg rövidebb volt, akkor megnyújtotta. Állítólag két különböző méretű ágya volt, hogy soha ne meneküljön meg senki. 

Maradjunk a tanulságnál: A torz ideológiákra és az abból fakadó elképesztő, erőltetett, izzadságszagú "kultúrára és vagy életmódra" nem egy másik torz ideológia a válasz. Mert az pont olyan, mint ennek a Poszeidón ivadéknak az ágytúrája. 

Sokkal jobb az életet valóságként felfogni, ahol annyi minden történik. A szépről, a drámairól, a hazugról, az igazról lehet lebilincselően is beszélni. Sőt, a legjobbak azok, akik azt is tudják, hogy ebben a történetben nem nézők vagyunk, hanem nyakig benne ülünk. 

Félelmetes belegondolni, hogy a nemzet kulturális entitás is és ebben nem az ideológia fogja nemzetként egybetartani. Hanem a közös kultúrája. Na de erről majd legközelebb. Mert ezt a cikket nem tudom még elhagyni.