A Church of England church in London is being criticized for holding a service to mark the birthday of the Islamic prophet Muhammad and "looking forward to the birthday of Jesus." The service included an Islamic prayer and the cutting of a birthday cake. The All Saints Church in Kingston-upon-Thames held the service, "Milad, Advent and Christmas Celebration," on Sunday, according to The Christian Institute. Milad is the Islamic festival commemorating the birthday of Muhammad. The service had been billed as an event "marking the birthday of Muhammad and looking forward to the birthday of Jesus.

(Egy londoni anglikán egyházat azért kritizálnak, mert egy istentiszteleten megünnepelték az iszlám próféta, Mohamed születésnapját és előre tekintettek Jézus születése felé. Az istentisztelet része volt egy muszlim ima is, és születésnapi torta. A  Mindenszentek Egyháza a Temze-menti Kingstonban "Milad, Advent és Karácsonyi ünnepség" címmel tartotta vasárnap az istentiszteletet a Keresztyén Intézet szerint. A milad iszlám ünnep, amelyen megemlékeznek Mohamed születésnapjáról. Az istentiszteletet úgy hirdették, mint amelyik megemlékezik Mohamed születésnapjáról és előre tekint Jézus születése felé.)

UK Church Under Fire for Celebrating Islamic Prophet Muhammad's Birthday Ahead of Christmas - The Christian Post

Történt, hogy az egyik londoni anglikán gyülekezeten az a gondolat lett úrrá, hogy karácsonyra, Jézus születésének ünnepére készülve nem szabad azokat megbántani, akik nem hisznek a keresztyénség Jézusában. Nevezetesen, nem szabad, hogy a karácsony megbántsa a muszlimokat. Nosza hát, mi sem egyszerűbb: meg kell ünnepelni a keresztyéneknek is Mohamed születésnapját, a milad-ot. Fifty-fifty. Neked is van egy prófétád, meg nekem is. Így elkerülhető a bántás, s a muszlimok már nem fognak csúnya szemmel nézni a karácsonyra készülő keresztyénekre, mert el fogják hinni, hogy ők, mármint a keresztyének, nagyon-nagyon szeretnek. Mindenkit. Te megünnepled Mohamed születésnapját? Me too. Akkor én is. S ezzel betemetődik a nagy árok, s végre átölelhetjük egymást az egyetemes emberi fennkölt erkölcsi érzetében. Te is? Én is. Me too.

Az már szóra sem érdemes, hogy ezzel a nagyon-nagyon szeretetteljesnek tűnő gesztussal ezek a derék anglikán keresztyének szó szerint felszámolják önmagukat. Ha ugyanis Jézus születésének megünneplésével egyidejűleg megünneplik Mohamed születését is, akkor ténylegesen Mohamedet és Jézust egy síkra helyezik. Sőt több, mert hiszen az iszlám tanítása szerint Mohamed volt az igazi próféta, Jézus csak előkészítette az ő útját. Ha Jézus próféta is volt, akkor csakis Allah igazi prófétájának előhírnöke. Magyarán, épp a keresztyén hit alapját számolják fel, vagyis azt a hitet, hogy Jézusban Isten egyszülött Fia, a világ egyetlen Megváltója jött el a Földre. Akkor lehet ugyanis Jézust és Mohamedet egyformán megünnepelni, ha mindkettőben csak egy prófétát látunk. Hiszel Istenben? Me too. Én is. Vallásos vagy? Me too. A részletekkel nem bíbelődünk. Neked is van egy prófétád, meg nekem is. Mi akkor a gond? Egy az Isten.

S ezek a drága anglikán keresztyén testvérek úgy gondolták, tiszta jóindulatból, hogy a békesség kedvéért megünneplik Mohamedet is a templomukban.  Mert ugyebár a vallás elválaszt, és ez csúnya dolog. Szerintük így kell megvalósítani a vallásközi párbeszédet. A megoldás: le kell mondani az önmegkülönböztetés igényéről. Me too. A keresztyénség tehát jobb, ha lemond önmagáról, mert sajátszerűsége kirekesztő.

A vallásközi párbeszédnek ezt a sajátos módját - mint a Christian Institute híradásából megtudjuk - a Kingstoni Hitközi (interfaith) Fórum és a Dél-Londoni Hitközi Csoport szervezte. A hitek közötti párbeszédnek ezt a formáját egyébként komoly kritika érte az anglikán egyházon belül. Cranmer érsek azt írja, hogy ez az eset nem újdonság, s a posztjában említ egy különösen is kirívó történetet, amikor Glasgow-ban a Szent Mária katedrálisban a Koránból olvastak fel, miszerint Istennek nem lehet fia. Hiába, ezek a drága anglikán testvérek nagyon-nagyon szeretnek, s mindenáron össze akarnak borulni azokkal, akiktől ez az árokásó keresztyén vallás elválasztotta őket. Te is hiszel? Me too.

Csak azt nem értem, miért nem fordítva jön létre ez a nagy egyetértés? Mondjuk úgy, hogy az ottani muszlim hívők elismerik Jézus istenségét? Végtére is, a keresztyénség tényleg nyitott, nincsenek se faji, se kulturális határok, mindenki számára adott a lehetőség a megtérésre. Érdekes módon ennek a rendkívül érzékeny és toleráns anglikán missziónak ez nem jut az eszébe. Pedig én már türelmetlenül várom a hírt, amikor egy mecsetben karácsonyt ünnepelnek. Az lenne ám aztán a vallásközi hitközi párbeszéd!

De valahogy csak keresztyének gondolják úgy, hogy a szeretet kedvéért lemondanak az igazságról. Arról az objektív (!) igazságról, hogy Jézus Krisztus az Isten fia, Megváltó, a testté lett Ige. Jaa, hogy ezt sokan mások nem így gondolják? Na és aztán? Az a probléma, hogy ez az igazság bántja azokat, akik nem hisznek benne? Az a probléma, hogy mások mást gondolnak Jézusról? S emiatt a keresztyének jönnek zavarba? Azért kellene keresztyéneknek lemondania az igazságról, mert mások mást hisznek, s akkor nem jöhet létre a me too fennkölt érzete? Ez lenne a keresztyén szeretet útja?

Ez nem az. Ez az önfelszámolás útja. Az igazság fogalma viszonyszó is. Mégpedig egy, a valóságról szóló állításhoz való viszonyt is kifejez. Az igazság fogalma egy állítással való azonosulást feltételez. Az azonosulás pedig az identitás alapja: az vagyok, amivel azonosulok.

Ha tehát keresztyénként azt állítom, hogy Jézus is csak egy próféta volt, s ezen az alapon együtt lehet ünnepelni Mohameddel, akkor azt állítom, hogy azzal az egyetlen objektív (!) igazsággal, amelyen keresztyénség alapul, nem tudok azonosulni. Ez magyarán a keresztyén identitás feladása, mi több, behódolás egy erősebb igazságigénynek. Mert ugyebár a keresztyénség a „szeretet vallása”, s mi sem egyszerűbb, ha az igazságot feláldozza a szeretet oltárán.

S ez a kényszeres behódolás egy erősebb igazságigénynek, azt hiszem, azon a ma a nyugati világban széles körben bevett, s a keresztyénséget is megfertőző feltételezésen nyugszik, hogy amit én hiszek, az voltaképpen csak egy vélemény, nem az objektív igazság, hanem csak a szubjektum eseménye, s éppen ezért nem tarthatok igényt arra, hogy az általam hitt valóságértelmezésre egyetlen és kizárólagos igazságként tekintsek. Mert ugyebár a hit magánügy, amelynek semmi köze ahhoz, hogy amúgy, „objektíve”, mi az igazság.. Ezek után csak azt nem tudom, ha nem hiszem azt, hogy amiben hiszek, az objektív igazság, akkor miért hiszem azt, amit hiszek? Az csak egy bla-bla, az ügyeletes ideológiai illemtan része, hogy ma azt kell mondani: „nem birtoklom az igazságot”. Dehogynem. Az emberi természet már csak olyan,  hogy mindenki igényt tart arra a feltételezésre, hogy amiben hisz, az igazság. Ha ugyanis nem azonosulok azzal, amit hiszek, akkor az igazság fogalma, s vele együtt mindenféle identitás összeroppanna. Ha Krisztus felcserélhető Mohameddel, akkor miért legyek keresztyén? Egyáltalán, ha nincs igazság, csak vélemények vannak, akkor minek alapján azonosulhatok bármiféle állítással is, s hogyan valósulhatna meg az önazonosság nélkülözhetetlen érzete? Az lenne tehát a me too, az egyetemes emberi megélésének az útja, hogy mindenki lemond a maga igazságáról? Kivéve arról az „igazságról”, hogy „nincs igazság”? Trükkös. A „nincs igazság” is csak egy hitben megfogalmazott állítás az igazságról. Korunk ügyeletes, uralkodó, és mindent szétromboló mítosza.

Én bizony ilyenkor, amikor nekem, a keresztyénnek azt magyarázzák, hogy a hitem csak egy vélemény, már gyanakodni kezdek. Mert a „nincs igazság, csak vélemények vannak” egyetlen „igazsága” nem más, mint egy nagyon rafinált hatalmi ideológia, amely azon a meggyőződésen alapul, hogy ha mindenki lemond kulturális önazonosságáról, identitásáról, az általa vallott igazságról, akkor majd megvalósul az egyetemes emberi, a me too fennkölt világa. Ezt hívják amúgy nyitottságnak. És ennek a „nincs igazság, csak vélemények vannak” fals „igazságának” ezek a jámbor anglikán keresztyének be is dőltek. Holott csak egy újabb kulturális-ideológiai uralom valósul meg, amely vigyorogva ül az önmagát önként felkínáló s összeroppantott keresztyén identitás romjain. Ezek a derék anglikánok pedig úgy végzik ki önmagukat, hogy észre sem veszik. Szép, csendes kis eutanázia a me too szeretet-szentimentalizmusának a jegyében.

Kár, hogy ezt anglikán testvéreink nem látják. Ők úgy valósítják meg a keresztyén szeretetet, hogy megszüntetik a keresztyénséget. Te is hiszel? Én is. Me too. Aztán, hogy mi az igazság, szóra sem érdemes.