Megállok a zebránál, s látom, hogy a szemközti oldalon áll egy édesapa a kislányával. Megállnak ők is, de valahányszor az emberek mellettük elindulnak, hogy gyorsan, két autó között, átrobogjanak a piroson, a kislány is mindig önkéntelenül elindulna. Nem vagyok álszent: általában én is átszaladok, sőt, néha észre sem veszem, hogy lámpa van, de ilyen helyzetekben azért nem tudok nem megállni. Látom, hogy a kislány elindul, az apuka ilyenkor jobban megszorítja a  kezét, suttog valamit a fülébe, rámutat a jelzőlámpára. Mire a lámpa zöldre vált, már csak mi állunk ott: én az egyik oldalon, ők a másikon. Mindenki rég elsietett, sőt talán már meg is érkezett.

 Keresztény vagyok egy nagyon nem keresztyén világban kriszteso

"Hát baromi nehéz úgy képviselni valamit, hogy senki sem támogat benne! S még annál is nehezebb ezt mások felé is sugározni úgy, hogy tulajdonképp alig vannak elfogadható érveink. (...) Hát baromi nehéz úgy képviselni valamit, hogy a társadalom nem áll melletted. S még annál is nehezebb ezt mások felé is sugározni úgy, hogy az érvek létjogosultságát is a társadalom alakítja. Lássuk be, nem a keresztyén értékek éveit éljük. El sem tudom képzelni mivel érvelhet egy anyuka, hogy a tinédzser lánya ne vegye fel azt a cuki szoknyát azzal a mélyen dekoltált blúzzal, ha mindenki máson is olyan van, és ráadásul már csak neki nincs barátja. Vagy mivel érvelhet egy apuka, mikor arra kéri a fiát, hogy még mindig ne feküdjön le a barátnőjével, mikor hetedhét országon már csak ő szűz. (...) Elég azt tudnom, hogy nehéz megbocsátanom nagyon is sokszor, mikor mindenki baleknak néz. Merthát’  21. században azért az nem érv, hogy Jézus azt mondta, hogy bocsássak meg hetvenszer hétszer is, ha megbánta az atyámfia. „Hát ne bohóckodjunk már ezekkel a nevetséges igékkel, na!” ...

S azt is szeretem, amikor valaki a fejemhez vágja, hogy igen, úgy könnyű, hogy te hiszel. Ha el tudod hinni, hogy fogja valaki a kezed, küzdeni se kell annyira. Meg, hogy a hit a gyengék orvossága."


Abban az illúzióban élni nem lehet, hogy mindenki keresztyén értékeket vall körülöttünk. Arról nem is beszélve, hogy a közélet és a városért való ügyködés, gazdaság (ipar és mezőgazdaság, kereskedelem) végképpen nem. Tudós vasárnapi írótársunk még ír arról, hogy maga a társadalom a megfáradt keresztyénség jeleit mutatja, de sokszor már elválasztva gyökereitől, és inkább a kulturálisan. Az látszik, hogy társadalmunk résztvevői, az ok és indok mindegy is most, új utakat keres. Vagy inkább sodortatik valamit elhagyva, jobb híján, úgymond társadalmi evolúció történik a változó körülmények között. Ezek a változó körülmények pl.: népesség növekedése a bolygón, és csökkenése bizonyos helyeken; életszínvonal és igény emelkedése és ezzel együtt az ezt kiszolgáló gazdaság növekedése; ezekhez kapcsolódóan a környezeti terhelés, szennyezés is nő; bonyolultabb társadalmak, amelyek több alkalmazkodást, tudást, batagolódást várnak; városi lét a falusival szemben;  ez a közösségek sorvadásához és az egyén megnövelt szerepéhez vezet. Ha úgy tetszik egy újabb társadalmi őskorba kerülünk minden technikai fejlettség ellenére, vagy éppen azért, mert valaki hozzáfér mindenhez és valaki nem. Aki hozzáfér az száguldani akar, aki nem az ha akarja, ha nem, lemarad. Ez új hierarchiát épít és újra szerezi a társadalmat.

A középkortól kezdve a keresztyénség társadalomszervező ereje csökken. Különböző forradalmakban mutatta meg magát az új hatalmi igény. Ezzel nem azt mondom, hogy a keresztyénség rossz. Hanem azt, hogy megváltoztak a körülmények, amelyekre új választ kell adnia a magát Krisztushoz tartózónak valló embernek. A társadalom, az új társadalmi környezet, az alkotóelemei, mint gazdaság, politika társadalom szervező erőként igazán nem számol a keresztyénséggel. Ezt még egy-egy politikai erő megpróbálja meglovagolni, de a lényege már nem kell. A hatása sem.

Az furcsa helyzet áll elő, hogy állnak a templomaink, itt-ott, jól-rosszabbul éljük a hitéletünket és ez olyan disszonáns a mai, egyháztól elnevelt, elfordított embereknek. Miért van templom, miért harangoznak. Milyen előjogaik vannak? Miért vannak iskoláik? Rengeteg kérdés van. Persze az is kérdés, hogy van-e ezeknek alapja. Az egyház ellen azért uszítanak is a trollok. Akik vagy fizetettek, vagy zsigerből gyűlölik. Eljött az idő, amikor olyan emberek ítélkeznek az egyház felett, akik nem is ismerik, de demagógok. Erről néha tehetünk is. Sokszor olyan emberek használják a keresztyén (Krisztushoz tartozó) jelzőt, akik nem azok. Nem tiltakozunk ez ellen. Valóban eltűnt mögülünk a támogató magatartású társadalom. El tudják képzelni keresztyének nélkül is a társadalmat, sőt akár muszlimként is. Nekem úgy tűnik, hogy ma gettósodunk. Kis szigetekben éljük meg a hitünket. Úgy, hogy közben a társadalom még a keresztyénség alapjaiból kinőtt társadalmi folyamatoknak élvezi hasznát. Csak nem tudnak róla. Így el is herdálják.

Nehéz apukának a kislánynak elmagyarázni, hogy az a jelzés az bizony jelent valamit. Régebben is jelentett és fog is. Akkor is, ha senki nem veszi figyelembe. Mégis az életért van. Majd valami nagy bumm esetén fogják ismét értékelni és figyelni rá. 

Ismerőseim mesélik, hogy nehéz a gyerekeikkel. Pont úgy élnek, viselkednek, mint bárki a korosztályukból. A hittel, lelkiismerettel, libidóval ugyanúgy küzdenek. Hazaviszik a barátot, barátnőt. Hiába fáj, de mit tudjanak csinálni. Szexeljenek a parkban, a fürdőben? Mind benne van a korban, de még tanulni kell, karriert építeni, anyagilag jövőt alapozni. De családot még nem tudnak vállalni. 

A hírekben olvassuk, hogy egy szándékosan félreértelmezett mondat miatt Jakarta kormányzóját két év börtönre ítélték, mert keresztyénként olyat mondott, amit a muszlimok politikai célra is tudtak használni, hogy ne válasszák meg újra. "A vád és az ítélet szerint Jakarta elöljárója azáltal sértette meg az iszlámot, hogy választási kampányában azt mondta:félrevezetik a választókat azok, akik a Korán egyik versére hivatkozva azt mondják, hogy egy muszlim nem szavazhat egy keresztényre. Egy egyetemi oktató erről szerkesztett, hamisított videofelvételt tett közzé az interneten, amely azt a látszatot keltette, hogy a kormányzó magát a Koránt nevezte félrevezetőnek, ami miatt keményvonalas muzulmánok tiltakozásokat szerveztek Ahok ellen."  Istenkáromlásért ítéltek el egy keresztény kormányzót origo

Nem azt mondom, hogy ez jó és így kell lennie. De sok dolog így van. Külső támogatás nélkül, csak a belső támogatásunk marad. Ez a mi hitünk. A mi külső támogatónk Isten, akire ha küzdelmesen is, gyötrődve is, de hallgatunk a lelkiismeret okán. Most itt nagy szavakat használok. Nem akarnék olyannak tűnni, mint Péter, aki megtagadta Jézus félelmében. Remélem nem kerülök olyan helyzetbe, de ha igen, akkor abban bízok, hogy Isten méltóvá tesz a tanúságtételre, ha nem is földi dicsőségért, de a mennyei hazába való befogadtatás okán.

Csak a hűségünk marad és sok veszteség emberben. A látható egyház megrendülése a láthatatlant nem rendíti meg. Az hogy kevesebben vagyunk és a háttértámogatás csökken az nem azt jelenti, hogy Istennek nincs igazsága, és hamis lenne az ígérete. Csak pont azt jelenti, amit látunk. Sokan elfordulnak az igazságtól, Istentől. Szolgájává lesznek valaki másnak. Az Egyházból is.

Látjuk a társadalmi folyamatokat, veszteségeink vannak, sérülünk, fogyunk és fáj, és ezt nem is értik. De nem bizonytalanodunk, hogy nincsenek mögöttünk támogatólag. Sokkal inkább azt figyeljük, hogy ki hívott el és miért. Ez így van és volt, mióta világ a világ.

"Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, a sereg már körülvette a várost lovakkal meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal."
2 Királyok 6, 14-17

 

Képgaléria: 

Hozzászólások