2015 első negyedévében 22 014 gyermek született, 3,3%-kal több mint az előző év azonos időszakában. A halálozások száma 37 823 volt, ami 2014. január–márciushoz viszonyítva különösen nagymértékben, 15%-kal emelkedett. A természetes fogyás 15 809 fő volt, 4 125-tel több az egy évvel korábbinál.

Több születés, több halálozás – ksh.hu

Igény és érdek szerint ki-ki azt olvassa ki 2015 első negyedévi születési-halálozási statisztikájából, amit akar. Leginkább, hogy az évtizedek óta tartó folyamat nem változik, többen halnak meg, mint ahányan születnek. De ez a statisztikai adat nem több egy számhalmaznál, ami mögé érdemes betekinteni, illetve ezt az adatot más összefüggésben is megvizsgálni. A halálozási számoknál fölösleges hosszabban időzni, mivel többnyire a természetes folyamatot jelzik. S ez még így lesz egy ideig, mert a Ratkó-korszak gyerekei lassan beérnek abba a korba, amikor a kiugró születési statisztikák adatai a „kimeneti oldal” számaivá válnak. Van azonban itt még egy tényező, ami nem jelenik meg a jelenlegi bontásokban, s ez a rendszerváltást követő kiugró migrációs hullám korban oda érkező egyedei, akik kilépnek ebből az árnyékvilágból. Ez a nemzedék kötődésében valamennyire vallásosnak számított, bár erre nézve sosem készültek statisztikák, de az első határon túlról érkező nemzedék még identitás-azonosságát az egyházban (is) kereste. Külön történet az, hogy hogyan élt az egyház ezzel a lehetőséggel, illetve, hogy azok, akik bármi fajta visszaigazolást kaptak a befogadásról, mennyire voltak a tízedik leprás lelki örökösei. (vö. Lk 17, 11-19).

Egyházi önképünkhöz hozzátartozik a statisztikai valóság ismerete. S ez pedig egy még mindig fogyatkozó népesség, amelynek utánpótlása érezhetően már nem fog érkezni azonos nyelvi, hitbeli és kulturális háttérből. Ha érkeznek is bevándorlók, azok számottevően már nemcsak más nyelvi, hanem feltehetően más vallási hátterűek is lesznek. Ez pedig új kihívást jelent nemcsak a társadalom, hanem a kereszténység számára is. Európai kérdés, mondhatnánk, csakhogy ami minket érint, az személyes és közösségi egyidejűleg. S míg az előbbi egyértelmű, a második elől sem lehet elmenekülni, hiszen a kontinens nyugati felében ezek a kérdések sarkosabban jelentkeznek, nem lehet tehát venni a kalapot és elhagyni a problémák helyszínét. Maradva tehát a hazai helyzetnél, ha a statisztikai adatokból indulunk ki, közel kilencvenezer gyermek születik Magyarországon. Ez egy általános iskolai korosztályt tekintve több mint hétszázezer gyerek. Az igazi kihívás, hogy hogyan érik el a keresztény egyházak ezeket a gyerekeket. Egyelőre nem látszanak módozatok erre nézve, hacsak az állam által kínált hitoktatást nem számítjuk ide. Ugyanis ennek a nemzedéknek már a szülei is jórészt „egyház-idegen” mentalitásban szocializálódtak, így az iskolai hitoktatás bár statisztikailag jól mutat, az egyháziasságot szignifikánsan nem látszik erősíteni. Más kitörési kellene tehát: az egyik az egyházi iskolás és azok minőségi jelenléte, ahol a gyermeket formálni tudják. Illetve a gyermek révén elérhető a család, amelynek így van esélye kapcsolatba kerülni az egyházzal. Mert a legnagyobb kihívás az érintkezési felületek megteremtése.

Minden születés egy reménység. Statisztikailag több tízezer remény születik ebben az országban egyetlen év alatt. Ezek mind lehetnek Isten ígéretének gyermekei. A pünkösdi ígéret nekik szól (ApCsel 2, 39), akik az evangélium érintettségében juthatnak el ennek tudatára.

Nem ad okot a szomorúságra ez a statisztika, inkább az örömre, hiszen a számok mögött életek, Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberek vannak, akikért meghalt és feltámadt Krisztus.

Az egyháznak ezt a jó hírt kellene valahogy eljuttatni legalább három nemzedék tudatába. Ebben rejlik igazi növekedési potenciál. Van tehát élet, csak Isten ajándékát ismerő és őt követő ember a kevesebb. Jöjj újjáteremtő Lélek!

Hozzászólások