Nem vesz ki nyári szabadságot, az augusztusi hőséget is a Vatikánban vészeli át Ferenc pápa. Ez nem olyan meglepő, hiszen az egyházfő megválasztása óta nem ment vakációzni. (…)

Én is vakációzom, csak megszokott környezetemben: a Vatikánban maradok, igaz nyáron ritmust váltok, többet alszom, azt olvasok, amit szeretek, zenét hallgatok, többet imádkozom (...) nekem ez segít pihenni és kikapcsolódni – nyilatkozta korábban Ferenc pápa.

Nem pihen Ferenc pápa - kereszteny.mandiner.hu

 

Olvasom, hogy idén sem pihen Ferenc pápa, mint ahogyan megválasztása óta soha – megtehetné már végre, gondoltam cinikusan és gonoszkodva, holott tényleg nem történne semmi, ha néhány napra elvonulna egy kicsit a világ zajától. Szükségünk van erre, nemcsak nyáron, de nyáron mindenféleképpen. Tényleg, így a nyár végéhez közeledve, te voltál már nyaralni? Egyáltalán: mire jó a nyaralás?

Idén nekünk kimaradt a klasszikusnak számító nyaralás, amikor felpakolod a családot, kikapcsolod a mobilt és nekiindulsz a nagyvilágnak. Azért igyekeztünk minden évben, jó ez a gyerekeknek és nekünk is, idén valahogy más dolgok fontosabbnak bizonyultak. Sajnálom is kicsit, hiányzik a pakolással járó izgalom, a vezetés, a megérkezés, a táj felfedezése, annak élménye, hogy most aztán tényleg senki és semmi nem zavar, mert kb. utolérhetetlen vagyok. Emlékszem, amikor eltűntünk pár hétre a világ szeme elől, kellett néhány nap, mire „átálltunk”, kiengedtünk, lenyugodtunk, elfelejtettük az otthon hagyott problémákat, megoldatlan ügyeinket, problémás embereket. Kellett egy kis idő, hogy újra egymásra figyeljünk, hogy élvezzük a nekünk adatott szabadságot, a gyerekek viháncolását, hogy felfigyeljünk az apró örömökre, hogy feltöltődjünk, hogy a lényegessel tudjunk végre foglalkozni. Ilyenkor a megoldatlan, kibeszéletlen problémákkal is könnyebben megbirkóztunk, a célt és a célig vezető útjainkat is könnyebben felismertük. Valahogy mindig úgy alakult, hogy egy-egy nyaralás végére sokkal simábbak lettek a ráncaink, általában nem láttuk olyan komornak a világot és sokkal, de sokkal erősebben tudtuk szeretni és elfogadni a másikat, az összes hibájával együtt. 

Úgy hiszem, az igazi nyaralásnak nem is a nyaralás része a fontos, a súlyos pénzekért kifizetett szállodai medence vagy tengerpart, a drága étterem vagy a lenyűgöző táj, hanem a feltöltődés. (Éppen ezért gyakorlatilag mindegy, hogy hol nyaralunk, mert nem ez a lényeg.) Feltöltődni pedig akkor lehet, ha egymásra figyelünk, éppen ezért a nyaralás mindig „mi idő” kell, hogy legyen. Ebbe a „mi időbe” pedig nem fér bele, hogy mással vagy másokkal foglalkozzunk. Ezért van az, hogy számunkra a nyaralás tényleg kikapcsolódás, ezért nem olvasok híreket és nem nézek tv-t, és nem vagyok hajlandó akkor sem megszakítani a pihenésünket, ha cigánygyerekek potyognak az égből. Ha eldöntöttem, hogy megyünk, ha időben szóltam róla mindenkinek, ha szereztem helyettest, akkor nélkülem is forog a világ pár napig. 

Ez az, amit sokan, még Ferenc pápa sem tud a jelek szerint megtenni. Úgy hiszem, nincs az a foglalkozás, ahol ne lehetne „elszökni”a világ elől. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem minden munkahelyen tartják tiszteletben az ember igényeit (van olyan ismerősöm, akinek a nyaralás eddig egy délutáni strandolást jelentett), mégis, meg kell próbálni elérni, hogy önmagunkkal, szeretteinkkel (és csak velük) lehessünk egy kicsit. Sok kiégés, befordulás, családi összeomlás hátterében az áll, hogy nem volt „mi idő”, nem volt alkalom nyugodtan szembenézni a problémákkal, átgondolni közös ügyeinket, megbeszélni előttünk álló feladatainkat. 

Vajon miért nem vagyunk képesek néha elengedni a ránk bízott ügyeket? Miért van az, hogy azt hisszük, nélkülünk semmi nem működik, megáll az egyház, csődbe megy a gazdaság, tönkremegy a világegyetem? Miért van az, hogy egyesek nyáron is –és az év minden napján is- gőzerővel munkálkodnak, folyamatos feszültségben égnek? Vajon mi történt volna, ha Ferenc pápa, II. János Pálhoz hasonlóan kiveszi a szabadságot, elmegy a hegyekbe, vagy éppen Castel Gandolfóba nyaralni? Gyanítom: semmi. Bár -ne legyünk igazságtalanok- azért Ferenc is pihen, igaz, másképp: saját bevallása szerint nyáron ritmust vált, többet pihen, többet olvas, többet imádkozik. Számára ez a kikapcsolódás, én azonban úgy gondolom, a „kiszakadás”, elvonulás talán még neki is hasznára válna. Hm, mindnyájan emberből vagyunk. 

Ha a kikapcsolódás, a családdal töltött idő most úgy tűnik, ki is maradt, hála Istennek azért sikerült idén is feltölteni lelki akkumulátorainkat. Még májusban UltraBalaton, Egyházkerületi Családos Hét, találkozás ritkán látott családtaggal, a hétvégén Deseda Ultramaraton, augusztus végén fontos családi esemény. Azt hiszem, idén sem panaszkodhatom. Ha pedig mégis kifogynánk, megpróbálunk év közben kiszakadni a mókuskerékből. Elvégre töltődni, egymásra figyelni, pihenni nemcsak nyáron lehet.