A kivitelezők (és minden bizonnyal a tervezők szerint is) két egyenes közt a legrövidebb út egy szűk S-kanyar.

A Körmendi úton is kibabrálnak a bringásokkal? – Nyugat.hu

Ha egy város hülyét akar csinálni magából, nem kell mást tennie, mint elhatároznia a teljes bicikliút-hálózat kiépítését. Szombathely ezzel az utóbbi időben történelmet szeretne írni. Itt, ahol majd mindenkinek van biciklije, érthető is a szándék. De néha egyszerűbb lenne egy olyan megoldást alkalmazni, mint E. T. és kis barátja. Időnként jobb lenne a kétkerekűt repülőként használni, és kikerülni az utcákat, tereket, házakat.

A kérdés azért is bonyolult, mert a. nem könnyű az autósokkal, b. nem könnyű a gyalogosokkal, c. nem könnyű a  biciklisekkel, d. nem könnyű a várossal. Például mert útban vannak a házak. Ez nem csak a Diófa utcában tűnik fel. Néhány utca még arra sem alkalmas, hogy egy nyomtávon közlekedjenek rajta. Ennek legfőbb oka az is, hogy az autósok előszeretettel állnak meg csak amúgy az úton. Nem kísérletezgetnek azzal, hogy legalább a padkára hajtsanak rá, vagy esetleg saját házuk bejárójába álljanak be. Mégiscsak egyszerűbb az autóúton. Többsávos úton pedig elég lazán le lehet blokkolni a közlekedést a pékség előtt, ahol olykor a rendőrautó is megáll, hogy beszaladjon egy kakaós-csigáért a rend őre.

Szóval, nem könnyű egy városban – amúgy sem. A vasi közlekedés azonban színesedik a biciklisekkel. A témáról már jó néhányszor írtam, mert egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni a közlekedők eme csoportját. Már csak azért sem, mert Szombathelyre érve a biciklikből valószínűleg kioperálják a féket. A szombathelyi hölgyek, akik térdig érő szoknyában bicikliznek a hivatalba, s akik elől ridikült tesznek a kosarukba, hátul a bevásárlószatyrot, s ez természetesen időnként önállósítja magát, szóval ők fékezéskor leugranak a kétkerekűről, és még futnak mellette, míg a jármű magától is hajlandó a megállásra. A férfiak ezt inkább úgy oldják meg, hogy leteszik a lábukat. De ezt nem szeretik, ezért van az, hogy a KRESZ szabálya ellenére előszeretettel siklanak le a gyalogoszebrára, vagy hajtanak keresztül az úton.

Az utóbbi időben számtalan helyen új bicikliutakat alakítottak ki. Ennek egyik szimbólumává vált a Diófa utcai, ahol a tervezők cikk-cakkban oldották meg a kérdést. Persze, nem ez az egyetlen érdekes megoldás. Van itt olyan lámpás kereszteződés, ahol két autósáv között felfestettek narancssárga bicikliket, ami azt jelenti, hogy folyamatosan vigyázni kell a biciklisekre, miközben a hely gyakorlatilag mindenhol csak egy autó szélesség. A másik elmés ötlet, hogy a bicikliutat egyszerűen ráfestik a gyalogos járdára. A dolog ott válik érdekessé, ahol annyira leszűkül a hely, hogy a járda egyszerre eltűnik. Én ezeket a részeket roppantul szeretem notórius gyaloglóként, hiszen soha nem lehet tudni, mikor ordibál az emberre hátulról egy udvarias biciklista.

Mert a szombathelyi biciklisták mindenütt mennek. Mennek az autóúton, mennek a főúton, mennek a járdán, és ha van bicikliút, akkor is előszeretettel használják a többiek közlekedési útvonalát, mert nekik az úgy egyszerűbb. De a város elmondhatja, hogy mindenütt készített bicikliutat. Ráadásul már nem csak egy sávos, hanem két sávos bicikliút a menő. Tulajdonképpen nem is értem, hogy ha már amúgy sem hagynak egy kövérebb ember számára elég járdát, miért nem készítenek leállósávokat? Ez azért is fontos követelmény lenne, mert ugye Szombathelyen nem ismerik a biciklifék fogalmát. Így megtörténik, hogy fényes nappal egy kerékpáros beleszalad egy gyalogosba, avagy két biciklis összeütközik (a két sávos bicikliúton). Hozzáteszem: itt nem csak a fék, illetve a fékezés fogalma ismeretlen, de jogosítvány sem kell a biciklizéshez. Előfordulhat hát, hogy olyan is bringára ül, aki mankó helyett használja ezt az egyensúlyérzéket igazán alig kívánó járművet.

Nos, a szombathelyi bringautakról egy dolog jutott eszembe, amikor először megláttam a Diófa utcai elhíresült műremeket. Néhány éve egy református publicista a következő mondattal írta be magát a szókép-förmedvények nagykönyvébe: „Cikkcakkban éljük hullámvasút életünket.” Szombathelyen még nincs hullámvasút (majd, ha E. T. ül a biciklin), cikkcakk viszont már van. Szerintem amúgy szép ötlet, hogy egy kicsit megdolgoztatják a bicikliseket. Én mindig szerettem szlalomozni.