Már idén szeptembertől eltörölhetik a harmadik–negyedik osztályosok számára kötelező tartós tankönyveket is, ... idén februárban hivatalosan is kivezették az intézkedést az első és második évfolyamokról. Ekkor a tárca azzal az indokkal hátrált ki a tartós tankönyvek mögül, hogy „életkori sajátosságok, valamint az első évek tankönyveihez fűződő érzelmi kapcsolat miatt mindenképp előnyös a kisiskolások saját tankönyvekkel való ellátása”.

 Tartós tankönyv nélkül az alsósok mno

Az alap probléma, hogy mennyire tud egy gyerek vigyázni egy tartós könyvre. (most nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy az alapkérdést hogyan használjuk másodlagos politikai célra és fegyvernek, amint a cikk sugalja) Ez nem csupán a gyerek dolga, hanem a szülőé is. Igazán nem. Volt olyan tartós hittankönyv, ami ott rohadt a táskában a rohadt, penészes almával együtt és persze a matematika, olvasás és egyéb tankönyvekkel, füzetekkel. Kirámoltam a gyerek táskáját, kimostam és szárítottam. A könyveket megpróbáltam rendbe tenni a hittanórán és a szünetben. De nem kell ilyen kirívó eset sem. Egyszerűen játszanak a színesekkel, a filcekkel és éppen hogy-hogy nem pöttyöződik a könyv. De ha jobban belegondolok a mi gimnáziumi történelem könyveinkben a sok unszimpatikus, ránk kényszerített személy bajszos, szakállas és sokszor szemtelen lett. 

De valóban emlékszem arra is, hogy az ötödikes színes történelem könyv az kincs volt. Gyönyörű egyiptomi, görög, római, perzsa, szaszanida rajzok, harcosok, lovak, városok. Azt őrizgettem és talán már teológus koromban dobta ki valaki, aki nem bírta elviselni. A gimnáziumi szöveggyűjteményeket még sokáig újra olvasgattam, s ha kellett kerestem bennük idézeteket. A nyelvkönyvekről nem is beszélve. Bizonyos könyvek, jó ha megmaradnak.

Értem a szándékot. Egyet is értek vele. Tartós könyv és akkor sokat spórolunk. Hiszen jövőre is tudják használni mások. Ez szép is lenne. 

A hittanos könyvekről tudok mesélni. Több tönkre ment. Több elveszett. Majd valahogy pótolni kell, mert leltárba van. Igen persze ki kellene fizetni a szülőnek, hiszen aláírt egy nyilatkozatot. De pont olyan gyermekek vesztik el, ahol a szülők sokszor az ebédet és közműveket sem fizetik. Ott ez nem reális. Ezt vagy a gyülekezet, vagy zsebből én fizetem. 

Arról nem is beszélve, hogy a könyv és munkafüzet kombó soknak tűnik. Nyilván nem az egyházi iskolák hittanóráiról beszélek, ahol a kétszer ennyi tananyag sem lenne elég. Hanem csak a heti egy órás falusi hittanról. Pont elég lenne, mint az előző hittansorozat 2. évfolyamos könyve, amelyben voltak feladatok is. Szóval egy kevésbé csicsás munkáltató hittankönyv és füzet értelmesen megszerkesztve sokat segítene. Kisebb súly. Nem hagyja otthon valamelyiket. Történet, feladat, színesség, kreativitás. Egy kicsit modern, innovatív és jó. Persze a sajátja. A mai hittankönyvek némelyike nagyon jó, de a munkafüzet hozzá csapnivaló és hibás. Pont elég lenne egy irka. A kicsik könyve meg nem igazán eltalált. Színes foltok, kevés izgalom. A munkafüzet meg jó. 

A tartós hittankönyvek jó részére ügyelnek a szülők a gyerekekkel, de jó része a figyelem ellenére is szamárfülesedik, koszolódik és a harmadik gazdánál már nem talál tetszésre. 

Nem tudom mi lesz a megoldás az iskolákban, de hogy a hittankönyveinkkel valamit kezdeni kell az biztos. A nagyobbak jobban tudnak vigyázni a könyvekre. De a probléma ott is adott. A munkafüzetek kérdései, ahová írni kellene ma nem igazán nyerő feladatok nálunk. Néha pedig csak abból áll. Más típusú foglalkozásokra van szükség. Talán jó lenne valamilyen netes tartalom is. Megpróbáltam a könyveket elkérni a kiadótól elektronikus formában. Nem áll módjukban ideadni. Pedig az iskolánkban van interaktív tábla. Bizonyos részeket azon jobban át tudnánk nézni. 

A könyv arra van, hogy használjuk. Ha használjuk kopik. A könyv jó. A könyv drága. Talán ideje lenne átgondolnunk, hogy mit adunk ki, ami feltétlenül szükséges. De az legyen jó és szép és saját. Mégiscsak azt szeretjük, ha a könyvek használódnak, mert akkor volt értelme kiadni.

Egyszer egy beszélgetésben előjött egy hasonló dilemma. Valaki büszkén mesélte, hogy mennyi Bibliát gyűjtött magának. Mire a társaság egy másik tagja közölte, neki csak egy van. A harmadik személy meg csak ennyit közölt. Neked az az egy többet ér, mint neki a harminc, mert te használod, neki pedig a polcon porosodik.