A baleset összekovácsolta a családunkat és még erősebb lett a kötelék köztünk. A szüleim és az öcsém mellettem álltak a kezdetektől fogva, a több mint két évvel ezelőtt történtektől nemcsak én, hanem ők is megerősödtek. Anyukám sokáig nem értette, hogy ez a baleset hogyan történhetett meg velem. Apukám, mint mindig, erős volt és azt mondta már a kórházban, hogy meg kell erősödnöd és folytatnod kell az életedet.

„Kaptam egy új életet a sorstól” – mandiner.család

 

Könnyű annak, aki egészséges. Nézd, nekem megvan mind a két lábam. Sőt, járni, szaladni, futni is tudok, kilométereket. Alig várom már, hogy májusban a barátaimmal körbefussuk a Balatont, hogy szeptemberben lefussam életem első negyvenkét kilométerét. Aztán itt ez a lány, láb nélkül, mégis erősen, tele ötlettel, ambícióval, egészségesen. Tudja azt, amit sokan elfelejtünk: az igazi erő ott belül található. Ha mentálisan rendben vagy, minden fogyatékosságod, hiányod, ellenére teljes emberré válhatsz. Lehet, hogy hiányzik az életedből az, ami másnak természetes: egy kar, egy láb, akármi más, mégsem vagy híjával annak, ami a legfontosabb. A Biblia mindezt így fejezi ki: mindenre van erőm – a Krisztusban.

Látok sorsokat magam előtt. Fiatal, életerős srácot, akinek meghaltak a szülei, és árvaházban nőtt fel. Harmincas éveinek közepén járót, akit nem vár haza senki, felnőttet, aki soha nem kapott még dicséretet. Felelős vezetőt, aki diktátorként uralkodik beosztottjain, ezzel tárva ország-világ elé fájdalmas hiányosságait. Keresztyén szolgatársat, aki rosszindulatával mérgezi maga körül a levegőt. Emberek, akik éheznek arra, aminek Lukoviczki Réka boldog tulajdonosa. Hiába, a belső lelki erő áldott ajándék, amiért ugyanakkor fájdalmas utakat kell bejárnunk. 

A riportban azt olvassuk: a baleset által csak erősebbek lettünk. Erősebb lett a család, erősebbek lettek a család tagjai. Nem véletlenül, hiszen a család mentális erőforrás. Ha van kiért munkába indulni, még a legelviselhetetlenebb feladat is értelmet nyer. Sokaktól hallom: a gyerekeimért teszem. Hogy ne úgy nőjenek fel, mint én. Hogy ne csúfolják őket az iskolában a szegényes ruha miatt, hogy jó gimnáziumba, egyetemre járjanak. Hogy többre vigyék, mint én. 

Kórházban a beteg legszebb pillanata az, amikor látogató érkezik. Jön a feleségem, jönnek a gyerekek, az unokák. Igyekszem, doktor úr, meg akarok gyógyulni, mert várnak otthon.

Egyszer egy idősebb férfit temettem. Szokásos kérdés a gyászoló család felé: mondjanak néhány szót az elhunytról. Az átlagtól eltérően (amikor is megtudjuk, hogy az elhunyt a legkiválóbb apa, hűséges férj, jó munkatárs volt, akit mindenki tisztelt és szeretett) itt őszinte választ kaptam a velem korabeli fiától: apám nem volt jó apa. Ivott, velünk nem törődött. Alig vártam, hogy felnőjek, hogy elkerüljek otthonról. Aztán megnősültem, és nekem is fiam született. Édesapám pedig egyszer csak beállított hozzánk: jött az unokájához. Az ajtóban eléálltam és azt mondtam neki: amíg részeg vagy, amíg fel nem hagysz az alkohollal, nem láthatod az unokádat. Onnantól kezdve egy kortyot sem ivott, és amit nálam elmulasztott, azt igyekezett ebben a pár esztendőben az unokájánál bepótolni.

A család áldás, mentális erőforrás. 

Mentális erő – ettől függ minden, hogy hová jutsz, hogy meddig bírod, hogy mivé válsz. Lubics Szilvi, a Sparthatlon bajnoka mondta: a sokadik kilométernél az ad erőt, mennyien szurkolnak nekem. Magam előtt látom azt a sok embert, akik belőlem merítkeznek, akik arra gondolnak, hogy ez a három gyerekes anyuka mennyi mindenre képes. Sajnáltathatnám magam, mégsem teszem, inkább újra elindulok, mert miattuk nem tehetem meg, hogy feladjam. 

Mentális erő -ízlelgetem ezt a kifejezést, pedig nem idegen keresztyén életünktől. Mondhatnám úgy is: Pált minden nap ez a mentális, előbb felülről, majd belülről érkező erő vitte tovább a szolgálatban. Ezért írja: "ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok, egyenest a cél felé."

Krisztus az igazi mentális erőforrás. Tudjuk, hirdetjük, éljük-e ezt?